Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Természettudomány - Horvát, A. O.: Pótlások és kiegészítések „A Mecsek hegység és déli síkjának növényzete” ismeretéhez. I. (1942–1971)

PÓTLÁSOK ÉS KIEGÉSZÍTÉSEK „A MECSEK-HEGYSÉG ÉS DÉLI SÍKJAINAK NÖVÉNYZETE" ISMERETÉHEZ I. (1942—1971) HORVÁT ADOLF OLIVÉR í. Bevezetés A 30 év előtt megjelent mecseki flóraművem óta, számos kutatónak a közreműködésével, sok új, érdekes adattal bővült a Mecsekhegység és síkjának flóraismerete. (A fontosabb művekről az irodalom tájékoztat.) Ebben a tanulmányban monográfiám számozását megtartom, de a legkorszerűbb nevezéktant használom. A régi nevek a könyvem megadott számai alatt megtalálhatók. Az egyes adatokat a természetes tájegységeknek megfelelőleg sorolom fel. így a Mecsekhegység nyugati felét (J), a Jakabhegyet említem elsőnek. Majd a pécsi, középső Mecseket a Tubesről, legmagasabb csúcsáról elnevezve, T betűvel jelzem, míg a Keleti Mecsek az egész hegység legmagasabb csúcsáról, a Zengőről kapta nevét (Z) (Mecsekense). Mecsekhegység környéke: A Mecsekhegységet délről a Villányi-hegységig a jórészt már kultúrterületnek számító Mecsekalja (Ma) borítja. Ehhez hasonlóan löszből áll a kutatási terület keleti kis tája, a már Tolna megyéhez tartozó, de sok mecseki jellemző fajjal rendelkező Szekszárdi Dombvidék. (SZ) A Mecsek hegységtől délre terül el a Villányihegység (Villányense), ahol több olyan szubmediterrán és balkáni faj található, melyek már a Mecsekensét sem érik el. (V). Míg nyugatról a Mecsekhez csatlakozik a részben Baranyához (déli rész), részben Somogyhoz tartozó Zselic (Zselicense), mely több olyan faj ismeretével gazdagodott az elmúlt évtizedekben, melyek a Mecseket már nem érik el. (ZS) Végül a negyedik, Mecseket kísérő, löszből álló dombvidék a Mecsektől északra terül el és nyugati felében átmeneti jellegű, a Zselichez hasonló. Ezt a tájat a korszerű természeti földrajz Völgységnek nevezi, régebben Hegyhátnak hívtuk, és ilyen nevű közigazgatási járás névvel is ez az elnevezés összeesett. (H) A Mecsekhegységtől délre elterülő síkság nyugati fele az Ormánság, amely csapadékban gazdag, ennek mennyiségé nyugat felé haladva mind több lesz. Ennek a tájnak sok szubmontán eleme van és a talaja is, a Drávától északra, barna erdei talaj. Geomorfológiailag alföldi táj, de talaj tanilag, éghajlatilag és florisztikailag, valamint cönológiailag már dunántúli jellegű. (O) — Az Ormánság a Drávaközzel együtt alkotja a Drávenset. A Drávaköz keleti síksága már alföldies jellegű (D), de délkeleti részén csapadékban gazdagabb (Jugoszláviában) és flórája is szubmontán. A felsorolt kis tájak figyelembevételével az egész Mecsek környékéről az elmúlt 30 év alatt a tájra nézve 124 új fajt közöltek; ebből 18 keverékfaj, 44 nem őshonos növényfaj, 9 faj csak a Zselicben lelhető fel (Erythronium dens-canis, Vicia oroboides, Asplenium viride [HORVÁT] — Asperula rivális, Euphorbia angulata, Galium boréale, Juncus tenuis, Padus avium, Viola stagnina [BORHIDI]); az őshonos fajokból csak a Drávasíkról közölték a következő növényeket: Fraxinus angustifolia, Dactylorhiza incarnata, Hottonia palustris, Potamogeton trichoides, Scirpus radicans, Urtica kiowiensis, Veronica catenata (ANDREÁNSZKY, BOROS, HORVÁT, KÁRPÁTI I., VÖRÖSS). A régi pécsi botanikusok kétes adatai közül megerősítést nyertek a következő növényfajokra vonatkozó adatközlések: Achillea distans, Herniaria incana, Juncus bulbosus, Orthilia secunda, Spergula pentandra. (BOROS, HORVÁT, VÖRÖSS.) 17 faj mikrotaxonomiai kutatási eredményeképpen gazdagította táj flórakincsét. (4 Rubus faj, 3—3 Hieracium és Quercus faj, 2—2 Stipa, Thymus és Tilia faj.) Legérdekesebbek a megerősített régi adatokon kívül a következő új florisztikai adatok: Allium atroviolaceum, Asplenium lepidum, Calluna vulgaris, Cardamine amara, Car ex divisa, С. elongata, C. umbrosa, Crépis nicaeensis, Cynanchum pannonicum, Cynoglossum hungaricum, Helleborus dumetorum, Koeleria majoriflora, Medicago orbicularis, Festuca dalmatica, Galium pumilum, Orobanche nana, Oxytropis pilosa, Platanthera chlorantha, Sedum neglectum ssp. sopianae, Trifolium patens, Vaccinium vitis-idaea. (HORVÁT, JÁVORKA, KÁRPÁTI Z., PRISZTER, SIMON, SOÓ, UHERKOVICH Á. és G. ÚJHELYI.) A nem őshonos fajok közül érdekesebb új ada-