Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Sarosácz, György: Új szerzemény a mohácsi múzeumban (Baranyai Ilona délszláv néprajzi gyűjteménye)

278 ŰJ SZERZEMÉNY A MOHÁCSI MÚZEUMBAN lesszőlős), sljiva (szilva), bundevara (tök), jabuka (alma), smradnaca (büdösvirág), jelovina (fenyőágas). Van: veliki vez (nagy minta), lepi vez (szép minta), sjemesci vez (tökmagos) gusti vez (sűrű minta), citavi gusti (olvasott sűrű), sucki (szőkéi!) vez (ritkás minta), sareni vez (tarka mintás), semeljski vez, kukinjski vez, kozarski vez (személyi, kökényi, kozári mustra), kovrckima vez (récetollas) bosnjacki (bosnyákos), tri stupa (három oszlop), tri per о (három tollas), troredica (háromsoros), tri vita (három áspás), klovke (agyaras), kolesara (kerekes), klipara (bunkós), kapica (sapka), srceta (szíves), krizevi (kereszt), kalenica (kehely), case (pohár), cosak (sarkos), bumbacicima (rózsásgombos), guscije noge (libaláb), vrazija usta (ördögszáj), vrazije ralje (ördöggége), eseve (s betűs), zaluta (z betűs), mustrák. A tice, ptice, naturalisztikus rajzú. Legáltalánosabban a kitárt szárnyú, leálló farkú, kétlábon vagy összenőtt lábbal, formát használják. Egy másik alaknál a farok virágos ággá alakult, vagy a hátranéző madárnak farka lefele kunkorodik. E két utóbbi párosan fordul elő az ingujj színes hímzéseken. Az első két forma közül az osztottlábú izrez motívum, az összenőtt lábú alakot, sorban egymás után sétálóan a gyapjú szőtteseken alkalmazzák, a régi hímzett sokac kapicára, fejkötőre is hímezték. Kokos. Tulajdonképpen a madárnak változata, összenőtt lábú stilizált rajz. Pécs vidéken a krilca (alsószoknya) színes szegélymustrája. Oroz, ill. a régi tájnyelven pital, pl. pitiovi, ,,izrez"-minta. Erős test, a farktollak kiemelésével. Vaun. Ugyancsak Pécs vidéken a krilca aljára hímezik. Gazdag rajzú, stilizált alak. Orlovi pl. Pécs vidéki színes folyó mustra, krilcán. A motívum a névre vakó vonatkozás nélkül, kakastaréjszerű kiképzést kapott. Konj. Két alakban fordul elő: egyik a négylábú futó lóalak, oldalnézetben természethű rajzzal, a gyapjúszőttcseket díszíti. Ez a forma a régi sokac kapicán is előfordult, mint többsorú sávos mustra. A másik: konjera, szembeforduló, csonkatestű, erősen stilizált. Csak sokac területen ismert, régi kapica mustra. Senci, Pécs vidéki szegélyhímzés, naturalisztikus forma. A puzara, leptir, mravki, szintén kapica motívumok és a régi hímzett kapicák letűntével a mustrák is feledésbe mentek, a következőkkel egyetemben: cvitara, lelica, lelujica, bundevara, jabuka, smrtnaca, troredica, klovke, kolesara, klipara, guscije noge, vrazija usta, vrazije ralje. E két utóbbit nem hímezték, hanem szőtték. A grane úgy a bosnyák mint a sokac hímzések leggyakoribb motívuma, a madár motívuma mellett. Nagyon sok változata és mustrája van. így velike grane (nagy ág), male grane (kis ág), grancice (ágacska), kovrckima grane (göndör ág), marocke grane (mároki ág), ukoso grane (selyemmel hímzett ág), Grane mustrákat hímeznek a bosnyák és mohácsi női ingváll (oplecak) ujjára, a sokac női rubina (ruha) derekára és szoknyájára, a férfi ing (kosulja) ujjára. De a kendőknek és a régi peskireknek is a leggyakoribb motívuma volt. (Peskir: régi fej viselet járuléka: hosszú téglány alakú kendő, melyet a fejkötőre tettek. Elülső oldalának csak a közepére tettek hímzést, ezt a fejtetőn visszahajtották, kétoldalt betűrték, hátul a kendő lelógott és egész szélességét hímzés szegélyezte. - Lásd pacsa) A grane mustráknak nagyon díszes rajzú alakja a tri grane grubina (hármas nagy ág). Ennek van közép és kis alakja is: sredne tri grane és male tri grane. Fehér fonállal hímzett, sokac rubina-dísz. A nagy alakot az ing ujjára, hímeztek, a szoknyarész aljára szegélydíszül vagy a nagy alakot, vagy a közép hármaságat hímezték. Kétoldalt hátul pedig függélyes sávnak a kis hármaságat. Fehér fonállal hímezik ugyancsak ruvinára a marocke granét is, fehérhímzés a slipe grane, a jelovina, tri pero, a skelavac, melyet helyenként cigansko (cigányos) mustrának is neveznek, továbbá (minden névtelen) egyszerűen vitanje - fehérhímzésnek jelölt minta. A fehérhímzések laposöltéssel készülnek, izopaka, legusica, busice öltésekkel kombinálva. A gyapjú szőtteseket az élénk színzés jellemzi. Vörös, cinóberpiros, élénk zöld, erős kék, narancssárga, rózsaszín az alkalmazott szín, kevés feketével. Különösen sokac területen űzik a gyapjúszövést szálfordítással (torontáli technika). A szőttesek sávosan mintázottak; a motívumok: az említett futó ló, az összenőtt lábú madár, a krizevi (kereszt), kalenica (serleg), srceta (szív), eseve és zaluta (s és z betű). Van ún. (turska) törökös mustra is, de teljes bevetéssel ornamensek nélkül is nagyon szép, apró mintázatú szőtteseket tudnak készíteni. Miután a szövés jártasságot és ügyességet kíván, csak a hozzáértő asszonyok készítik a szőtteseket. Szentmártonnak ma is jeles és elismert szövőasszonyai vannak. Pécs vidéken inkább a mintás vászonszövést űzik, az alsószoknyára is. Gyakran hímzés helyett beszövött mustrákat alkalmaznak. Ezeknek már magyaros jellegük van, az ormánsági szövésminták befolyása ...