Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Kresz, Mária: Egy mohácsi fazekasműhely termelése (1904–1912)

EGY FAZEKASMÜHELY TERMELÉSE (1904-1912) 171 Tanulságos áttekinteni, hogy a Néprajzi Múzeum gyűjteményében milyen arányban vannak képviselve a mohácsi tálasedények: Rázott, Virágozott pöttyözött Együtt Kistányér I I 2 Tányér II 3 14 Krajcáros tányér IO 1 l l Kis polturás tál 4 6 11 Polturás tál 2 4 6 Kétkrajcáros tál 4 2 6 Nagy kétkrajcáros tál 3 1 4 Garasos tál 3 3 Nagy garasos tál 2 2 Kis négykrajcáros tál 1 1 Összesen 43 19 62 A Néprajzi Múzeumba először 1898-ban került mohácsi írásos mintájú tál,

20 de ekkor még nem ismerték származáshelyét. 1912-ben egy kétségtelenül a Schleicher műhelyből származó, akkoriban új darabot „felvidéki tót" eredetűnek leltároztak be.

21 Jobban megközelítette a készítőhelyet egy 1930-ban műkereskedőtől gyűjtött sorozat, ekkor elnagyoltan ,,Sárköz"-t jelölték meg az edények hazájaként.

22 A mohácsi tálasedény hitelesítése csak 1954-ben történt Balassa Iván és Deisinger Margit helyszíni gyűjtése ' 23 során. Az 1898-ban gyűjtött tál és az 1930-ban gyűjtött sorozat stílusban valamelyest különböznek műhelyünk darabjaitól és azt megelőző periódusból származhatnak. Az edények mintája valamivel nagyvonalúbb, a madár rendszerint jobbra néz, míg Vica néni madara balra néz. Hasonló néhány vörös alapszínű tál-tányér is.

2

'

1 Ezeknek peremmintája folyatott pöttyökből álló ívminta, cirkozással összehúzva, ezt a technikát Scheidlerék nem használták, ele apósuk, Fleckenstcin Jánosék műhelye igen. Lehetséges, hogy a fenti edények egy része őtőlük ered. Számításba kell venni, hogy 1900-ban a népszámlálás hivatalos adatai szerint 76 agyagiparos dolgozott Mohácson,

25 ezek közül „fazekasok" emlékezet -° Ltsz. 17.096. 21 Ltsz. 121.903. 22 Ltsz. 130.106-130.110. 23 Ltsz. 54.59-cs gyűjtés. L. még 60.46.-os gyűjtés, Györgyi Erzsébet gyűjtése. - Kresz Mária, Magyar népi cserépedények kiállítása a Néprajzi Múzeumban, Néprajzi Értesítő, XLIII. (1961). 34 Ltsz. 127.311, lelőhelye Püspökbogád, valamint 54.59.21 és 54-59-22. 25 Magyar Statisztikai Közlemények II. A m. korona országainak 1900 évi népszámlálása. 2. rész. Bp. 1904. szerint 25-30-an voltak. Ennyi műhely stílusát megkülönböztetni utólagosan igen bajos. Szinte hihetetlen a mennyiség, amit évente termeltek. Műhelyünk átlagát, évi 30 000 cserépedény számát beszorozva, 600000-700000 cserépedény a mohácsi „fazekasok" évi termelése, ehhez még hozzá kell számítani a korsósok számszerűleg talán alacsonyabb, ' de terjedelemben nem kevésbé jelentős termelését. Tudjuk, hogy nem Mohács volt az egyetlen központ, amely ilyen nagy mennyiségben dolgozott exportra. Zomborban az 1890-es években Ausztriából importált földből, tűzálló fazekakat csináltak; „Raktuk a hajóra és az úr ment velük Törökországba. Voltak félliteres bögrék, a törökök abból itták a kávét." - Apatinből tízezrével küldték délre a tűzálló földből készült fazekakat.

26 Baján, - írja /. István Erzsébet, - bosnyák és bolgár kereskedőkre emlékeznek, akik a tűzálló edényt ezrivel vitték Horvátországba, Szlavóniába, Albániába. Nyár végén és ősszel hajózták az edényeket.

27 A század eleji néprajzi irodalom még közismert tényként hivatkozhat a dunai kereskedelemre, amikor az Erdélyben oly népszerű importált fajanszedények problémáját, többek között a „győri" kancsók kérdését tárgyalja: „Olyan könnyű lapos fenekű dereglyén, amilyen manapság Süttő, Neszmély, stb. fazekassága úsztatja le áruját Pestre . . ."

28 A Dunának, továbbá a Duna-Tisza-Maros víziútnak nemcsak a magyarországi cserépedények továbbvitelénél volt jelentősége, hanem az osztrák áru szállítása szempontjából is. Kérdés, hogy milyen régi múltat feltételezhetünk a mohácsi mázas tálasedények balkáni kereskedésének? A tálasedények elnevezésében rögződött pénznemek érvényessége alapján úgy véljük, hogy a tálasedény méretek és árak szerinti rendje a hódoltság végefelé alakult ki. A sárga, zöld, barna elfolyó mázú, rázott és pöttyözött tálasedényt a fekete korsókkal együtt a hódoltság idején kedvelhette meg a török nép és akkor is ragaszkodott hozzá, amikor már nem helyben kapta, kereskedelmi úton elégítvén ki igényeit egészen az első világháború idejéig. Feltételezéseinket további helyszíni vizsgálatok erősíthetik meg. Reméljük, hogy adataink a mohácsi kerámia kutatását és mélyebb megismerését mozdítják elő. 26 Kresz, Fazekas, korsós, tálas, 328. 27 /. István Erzsébet, Sárközi népi cserépedények. Néprajzi Értesítő, XLVI. 114. - L. még Jákyné István Erzsébet, Sárközi cserepek, Élet és Tudomány, XX. (1965). 1646-1649. 28 Malonyay Dezső, A magyar nép művészete. II. k. Bp. 1909. 203-206.