Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Kresz, Mária: Egy mohácsi fazekasműhely termelése (1904–1912)

z6$ KRESZ MÁRIA Jankó János a kiállítás házairól írt jelentésében e ház cserépedényeiről is megemlékezik, mondván, hogy a konyhát a hátsó falra akasztott edények díszítették, a pitar és a konyha közötti falat pedig az edényes polcra helyezett cserépedények. Érthető, hogy a balkáni exportra készült óriási mennyiségű tálasedényt csak ilyen gyors eljárással, rázott díszítéssel, pöttyminíával lehetett tarkázni, bár bizonyos, hogy a praktikum mellett a hagyománynak is nagy szerepe volt, a délszláv és török vevőközönség ízlésének, az elvont díszítésű darabok kedvelésének. A németeknek emlékezet szerint „tiszta" zöld tálat csináltak, azaz a fehér alapú tál csak zöld díszü volt, zöld macskanyomásos cifrával. A németek az с ;yszínű sárga és zöld edényt is szerették. A falusi n metségnek egész lakodalmi készleteket égettek, de a ik a gazdagabbaknak, Mogyoród, Liptód, Máriáim; .'ménd, Szajk, Versend falvakba. A lakodalomba kjszült tálakra, tányérokra a tulajdonos nevét is bekarcolta a fazekas, a falut, utcát, házszámot. Ez azért volt fontos, mert kölcsönadták az edényt lakodalom alkalmával. A németek, pontos emberek lévén, így rendelték meg az edényt a fazekasnál. (A magyarok viszont utólagosan karcolták bele a tulajdonjegyet vagy betűt a tál fenekére.) Lakodalom előtt a németek annyi asztal lakodalmi edényt rendeltek meg, ahány asztalra való vendéget vártak: hat, nyolc, tíz asztalra való tányért, tálat csináltattak. Egy-egy asztalra való lakodalmi edény összetétele a következő volt: 12 tányér - enni 2 csésze - mártásnak 2 kispolturás tál - húsnak 2 kiskrajcáros tál - káposztának i nagykrajcáros tál - sült húsnak i garasos tál - levesnek Az újonnan rendelt edényeket kocsival vitték haza. A Néprajzi Múzeumban csak egyetlen ilyen tál van, az is Mohácson került elő: zöldmázas, gót betűs felirattal, ,Johan Jäger" nevével és „No. 124." házszámmal.

17 A virágos és madaras mintájú cifrázott edény, amelyekhez Vica néni olyan jól értett, elsősorban a magyaroknak kellett, a sokacok közül pedig a fiataloknak. „A sokacoknak cifra köllött, a pógároknak is csak cifra."* Tálmotívum: virág olaszkorsóban A gurgulyával való cifrálásnál megkülönböztetik a korongon végzett munkát, amit a férfi végzett, a csíkok húzását, és a nők által végzett munkát. A férfinak is, az asszonynak is öt-hat különböző színű festékkel, színes mázzal megtöltött gurgulya állt keze ügyében. A férfi a korongon ülve, az edényt forgatva húzta a csíkokat, helyi nevén „stráf'-okat, „stráfozta" az edényt és közbe hullámvonalas csíkot húzott, „láncot". Mindegyik edény peremének felső és alsó szélén megfigyelhetjük a kék és vörös hullámvonalat egyenes barna csíkok közé foglalva. Mikor a férfi elkészült a csíkok húzásával, akkor az asszony kézbevéve az edényt, ölben írta meg. A nagy tálra azt mondja Scheidlerné: „Az ilyet mikor föstöttem, hajlott a kezemben, mint a kocsonya." Először „feketével", sötétbarna színnel cifrálta meg az edényt, a fekete „vonások" vékonyabbak lettek. A többi színt, Német feliratú tál Mohácsról Ltsz. 60.46.32. Györgyi Erzsébet gyűjtése.