Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Kresz, Mária: Egy mohácsi fazekasműhely termelése (1904–1912)

z6o KRESZ MÁRIA \ Scheidler-féle tálsorozat A jegyzetfüzet megértésének előfeltétele a rövidítések feloldása, ez pedig feltételezi a mohácsi tálasedény méreteinek ismeretét. (L. I. táblázat.) A sorrend mindig a kis mérettel kezdődik és a nagy felé halad. Három tányérméret van: kistányér (16 cm) - ezt csészé-пек is nevezik, tányér (19 cm) és krajcáros tányér (22 cm), az utóbbi kettőt a füzet nem mindig különbözteti meg. A tálak közül a két legkisebb tálméretet, a kis polturás tálat (24 cm) és a polturás tálat (27 cm) gyakran összevonják. A következő méret a kétkrajcáros tál (32 cm), amelyet kis kétkrajcáros tál-пак is mondhatnak, tekintettel arra, hogy ezt követi a nagy kétkrajcáros tál vagy gyakoribb nevén a kis garasos tál (47 cm), amelyet a garasos tál (41 cm), majd a nagy garasos tál (47 cm) követ. A ,,kis" illetve „nagy" jelző tehát mindig a pénzegységről elnevezett csoporton belül érvényesül. Az utolsó méret a kis négykrajcáros tál (50 cm), amelyet nyilván elvben követ a ,.nagy" négykrajcáros tál, de ezzel az elnevezéssel nem találkozunk, azonban egyszer előfordul a füzetben a nagytál, - a Scheidleréktől vásárolt 54 cm átmérőjű nagy tálat pedig balásztál-пак is mondták. A fennálló edények közül háromfélét említ a füzet, ezek közül a kancsónál s a köcsögnél nem tesz különbséget méret vagy ár szerint, az éjjelinél azonban két méretet jelöl. A tálasedény elnevezésekben régebbi, részben már a XVIII. század végén elavult pénzrendszer rögződött meg. A polturát I. Lipót (1657-1705) idején vezették be és Mária Terézia uralkodásának végén ment ki a használatból. Háromféle váltópénzről van szó az elnevezésekben: krajcár, poltura, ennek értéke másfél krajcár volt, és garas, amely három krajA tálsorozat félig szétrakva A teljes tálsorozat tíz mérete