Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Természettudomány - Horváth, A. O.: A mecseki vegyes erdők és bükkösök vegetációjának elemzése

22 HORVÁT А. О. zatos különbség észlelhető a Kaukázustól Európáig haladva a levélben, virágban, termésben, de az ökológiai viszonyokban is. A levél keskenyedik és kikerekedik, a maximális szélessége a felső feléről az alsóra tevődik át, az erek száma erősen csökken, a porzós virágok takaró levelei hosszabbak és keskenyebbek lesznek, a zöld színük fokozatosan csökken, a cupula és a mag nagysága visszafejlődik. Németországgal szemben Jugoszláviában a maghozó évek nem 15-20 esztendőnként, hanem három évenként következnek be, ahol a legszebb bükkösök tagolt felszínű vidékeken, patakok mentén és kacskaringós völgyekben találhatók, ahol magas és meredek partok védelmet nyújtanak a meleg és száraz szelekkel szemben. Ugyanezeket a megállapításokat tehetjük a Keleti-Mecsekben a bükkösök termőhelyi előfordulását illetően Pécsvárad és Mecseknádasd között. Doing Kr aft- Westhof f (1958): Cikkének a célja, hogy az irodalom és a szerzők kutatásai alapján képet adjon a bükkfa szerepéről a természetes erdőkben Nyugat- és Közép-Európában, különös tekintettel az emberi beavatkozás következményeire, valamint a pollenanalizis és szukcessziókutatás megállapításaira. Kelet- és Délkelet-Közép-Európában a klíma a sík vidéken túlságosan kontinentális a bükk számára. Viszont ezzel szemben ezeken a helyeken a gyertyánostölgyes van optimumban. Nyugat-Európában a bükkfának természetes, eredeti elterjedését csak a talajtani adottságok korlátozták. A hideg, nyirkos talajok sem kedveznek a bükknek. Optimálisan fejlődik szubatlanti tájak hegyi övében, de nem hiányzik Európa szumediterrán és kontinentális tájairól sem, de itt főleg északi kitettségben található. Síkságon is megvan. Magas talajvízű helyeken a gyökérzete nem tud megfelelően kialakulni és így gyengén fejlett gyökérzete miatt a széllel szemben kevésbé ellenálló. A pollenanalizis azt bizonyítja, hogy valamikor kiterjedtebbek voltak a bükkösök. Amikor az ember a természetes tájakat átalakította, sokfelé eltűntek, de védett erdőkben a tölgyet újra visszaszorítja. Tüxen (i960) Moor nyomán a bükkösöket egyetlen sorozat (Fagetalia) egyetlen csoportjába (Fagion) osztja. A F ágion alcsoportja florisztikai, pcdológiai, földrajzi és fejlődéstani alapon: FLu-F ágion barna mulltalajon, Melico-Fagetum domb- és alacsony hegyvidéken található. A délkelet-európai bükkösök harmadkori eredetűek és fajokban gazdagabbak, mint a Közép-Európa bükkösei. Anthropogén hatásra az FLu-F ágion átmegy a Carpinionba. Mecseki gyertyános-tölgyesek és bükkösök erdőtípusaival már foglalkoztam évkönyvünk előző köteteiben (Horvát, 1957, 1958): ugyancsak ezen a helyen közöltem ezekről az erdőkről növényszociológiai táblázatokat is. Ugyancsak foglalkoztam a mecseki vegyes erdők és bükkösök karakter- és differenciális fajainak és flóraelemeinek elemzésével, valamint pedológiájukkal és mikroklímájukkal. Külön értekeztem a nagyharsányi Szársomlyó északi oldalának gyertyános-tölgyes erdejéről. A mecseki vegyes erdők és bükkösök kis táji elosztásban való növényföldrajzi ismertetését már más alkalommal megadtam múzeumi évkönyvünkben. Mindezekre nézve a pontos irodalmi utalásokat lásd az értekezés bevezetésében.