Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A természetfeletti lények átváltozásának kérdése az ormánsági néphit összefüggésében

214 ZENTAI TÜNDE semmit. Osztán mikor hajnalodott, elkukorékolta magát a kakas, fogta magát, elment. Mikor a kakas harmadszor kukorékolt, éppen az ablak alatt ment, beszólt öregapámnak: „Köszönd, hogy nëm szóltál, mer elbántam volna veled!" Öregapám mindég beszélte, azt mondta, hogy igaz volt, de én nëm hittem ám, csak nëm akartam mondani, hogy hazudik. (Drávapalkonya, Dani Józsefné, sz. : 1896.) MI: F551.1.2. Állatalakjai: 27. Az okorági zángyi mondta, hogy mikor ment a rokonyokhó, ott ült a gangon egy fekete macska, mikor visszafelé ment, még mindég ott vót. Nagyon nagy vót. (Kémes, Ör Kovács Jánosné, sz. : 1895.) MI: E423.1.2.2. 28. A Nagy Pétör bácsi, a hiricsi is ment ki a temetőbe legeltetni. Hát mindég odament hozzá egy kutya, el akarta zavarni, de nëm ment, utóbb mindég mëg akarta ütni, de csak nëm tudta, egyször aztán megütötte, de úgy ám, hogy megdöglött. Később nézi, de a kutya sëhol se volt, eltűnt, pedig agyonütötte. Neki mëg ëgy örökös seb lëtt a lábán. (Luzsok, Szabó Istvánná, sz. : 1900.) MI: E423.1.1. 29. A Kosa Pista is látott ëgy lovat, oszt a lónak nem volt feje. Gyütt a bálból, azt ott volt a ló a templom mellett a gyöpön, nëm volt feje, mégis legelt, csak úgy hersögött a fű a szájában. Mikor elment mellette, a ló is elindult, mikor ő ment, a ló is ment, mikor ő megállt, a ló is megállt. A Pista nagyon megijedt, de mikor bémënt az udvarukba, már nëm látta a lovat, ellett valahová. (Vejti, Kamu Péterné, sz. : 1888.) MI: E423.1.3.3. 30. A Cakó körösztanyáék egyször elmentek Vörösibe javosfűért, a vörösi erdőbe. Ketten mentek ëgy másik asszonnyal, éjjel gyüttek haza, tizönegykor, akkor az erdőből utánik ment egy ló, egész a foki temetőig kergette ükét, embör feje vót a lónak. Elmondta az urának, hogy mi történt vélik, az mëg jól megverte, hogy mér mászkál éjnek idején az erdőben. Egyször mëg elvót a gyótai erdőbe, onnan is megkergették Ez a Cakó körösztanya, amikor haldoklott, látta az ördögöt a falban. Nehezen halt mëg, ëgyre csak hitt mindönkit, hogy fogjon vele kezet, de sënki nëm vót bolond. Nagyanyám sokat beszélte. (Markóc, Kovács Péterné, 1893.) MI: E423.1.3.6. 31. Akkor azután, áztat én nëm láttam, csak mesélte a Vető Pista mëg a Marton Vendel. Gusztávművén vótak bálban, a temető mellett gyüttek haza, ott vót egy kotlós csirkékkel. A Pista mëg akarta fogni, hogy hazaviszi az anyjának, mer még nëm vót otthol csirke. De a kotyos ëgyre csak ugrált vele szömbe, ëgy csirkét se foghatott mëg. Akkor aztán elgyüttek haza. Ügy februárban vót, húshagyókor. (Vajszló, Müller János, sz. : 1897.) MI: E423.3.6. 32. A Berenkó Józsi bácsi látta, amint a temető felé ment este, ëgy nagy vörös tehenet látott. Hát amint odaér a temetőhöz, a tehén nyomtalanul eltűnt. Kísértet vót. (Luzsok, Szabó Istvánné, sz. : 1906.) MI: E423.I.8.J. Hegedűs Lajos által közzétett mondákban a kísértet többek között tarka tehén, bika, récék képében jár.

41 Ezeken kívül malac/'

2 menyét,''

13 liba/'

4 és tárgyi alakjában létra.

45 Az ö r d ö g ről Ormánságban elég keveset tudnak. Macska, komaasszony alakjában téveszti meg az embert, udvarlónak álcázva megy a fonóba.

40 33. Valamikor eljártak este fonyni még éjfélig is. Összementek a lányok, gyerökök. Hát asztán mindönkinek ott vót az udvarlója, csak ëgy lánynak nëm. Hát ez nagyon szomorú vót, hogyhát mindönkinek van udvarlója, csak nekije nincs. Amikor épp tizönkettő vót, nyillott ki az ajtó, hát ëgy szép fijatal embör ment bé, szépön odaült emellé a lány mellé. Nëm szólt ëgy szót se, többiek se szótak semmit, nëm mertek szóni, csak vártak, hogy majd mi lësz. A lánynak a pörgőjirü leesött a mazzag. Hát amint lëhajult, tëszi rá a pörgőre a mazzagot, hát lati, hogy lólába van neki. Hogy mi lëtt aztán tovább, nëm tudom. (Okorág, Prém-Berényi Vincéné, sz. : 1006.) MI: G303.4.5.3.; F551.1.2. Hegedűs, 1946. 94-95., 109. Kiss, 1937. 144. Berze Nagy, 1940. III. 343. Zentai, 1972. 4. sz. szöveg. Hegedűs, 1946. 37. Hegedűs, 1946. 32., 29-31., 40-44.