Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Néprajztudomány - Zentai, János: Ormánság nyugati határa és belső tagolódása

204 ZENTAI JÁNOS ez mellett fekszenek, és pedig nyugat felé +, kelet felé - jelet tettünk. A II. sáv az I.-ktől egy-egy falunyira távolabbi nyugatra illetve keletre. így tovább a III. IV. távolsági övezet. Az egyes övezetek szerinti csoportosításokban a vízszintes vonal jelzi a mértani felezővonalat; a fölötte lévő községek ettől nyugatra (+), az alsók keletre (-) vannak. A függőleges vonal bal oldala nyugat, jobb oldala kelet; az itt látható számok mutatják az egyes községek az irányba történt házasságkötési többletét %-ban. Az ezektől tovább jobbra álló szám az övezet házassági különbözet összesítője %-ban (+:Ny, -:K.) Látható, hogy a III. és IV. övezetnél a vonal felett - tehát a felezővonaltól nyugatra eső községek helye - üresen maradt. Igen; minthogy a nyugat felé eső községek házasodási iránya erős többségben nyugatnak mutat, felesleges a kísérletezésnél tovább nyugatra menni. Kelet felé látszik érdekesen alakulni a helyzet. A -III. övezetben(!) két községnél még mindig erősen érvényesül a nyugat felé mutató házasságkötési többlet, ellenben a harmadiknál - Adorjás - már kelet felé! A -IV. övezetben nincs is nyugatra irányuló többlet, - két községnél egyensúlyban van, a harmadikban keleti többségű. Eddig a pontig tehát - Adorjás vonala -, annak ellenére, hogy a felezővonaltól kelet felé a harmadik távolsági övezetben helyezkednek el a községek Adorjás kivételével - mégis inkább a távolabbi nyugat felé házasodnak többségben, mintsem a közelebbi keleti községekkel. Végezzünk egy kis összehasonlítást az így létrejött vonal mentén, szembeállítva egymással két-két, a vonaltól nyugatra illetve keletre fekvő szomszéd községet: Az összes házasságkötések száma %-ban Nyugat felé Kelet felé Sámod (26) 58 42 Adorjás (28) 47 53 Kisszentmárton (25) 53 Cun (29) 47 Bogádmindszent (27) 79 Kórós (30) 49 47 53 21 51 (A községpároknál mindig a felső fekszik nyugatra, az alsó keletre. A nevek utáni zárjeles számok a térkép sorszámai.) Az így szembeállított községek között húzódik e] tehát az a vonal, amelytől nyugat illetve kelet felé mutat a házasodási többletszám - mint ezt a fenti számok világosan megmutatják. Az így kapott választó vonalat a (2. sz.) térképre szaggatottan jelöltük be. Már most, ha ezt a vonalat vesszük az Ormánság nyugati és keleti része közötti határnak, s ez alapon végezzük el az egyes községek házassági kapcsolatainak megoszlását - tehát nem a mértani felező szerinti kelet-nyugatot, - akkor nagyon érzékelhetően kirajzolódik ez a határ. A 2. sz. térkép már ezen az alapon készült, a házasságkötések alapján világosan ki is tetszik a két alcsoport vagy al-táj közötti különbség. A felsorolt, bizonyítékul bemutatott adatok mondhatná valaki - csak holt számok. Számok: igaz, de nem holtak; ezek mögött az élet van, s azok ennek mutatói. A jelenben - értve ez alatt a tárgyalt időszakot -: hagyomány - aminek erejéről, jelentőségéről éppen néprajzosoknak nem kell magyarázni. A hagyományos szokás gyakran egy régebbi, sokszor szinte törvényszerű gyakorlatnak a megkopott emléke. Az ormánsági házassági kapcsolatok ilyetén való alakulásában is valószínűleg ez játszott szerepet. Ami a múltban tudatos lehetett, talán törvényerejű, az az emlékezetben itt-ott még ma is él. íme a bizonyság! Kelet-ormánsági kutatásaim közben, amikor emberektől próbáltam a nyugat felé való házasodásnak kisebbmérvűségének okait megtudni, gyakran kaptam ezt a ,,magyarázat"-ot: „Lakihídon túlról nem jó menyecskét hozni." A miért kérdésre kielégítő válasz sohasem volt, rendszerint ennyi : „má a régi öregök is így monták." Többszöri hallás után felkeltette az érdeklődésemet, vajon a „Lakihídon túl" mi ezzel kapcsolatban a vélemény? Ha nem is olyan gyakran, mint „innen", HÁZ^SSAOI KAPCSOLATAI ORMÁNSÁGI AKKAL 95%, SZIQETVI PÉK I ÉKKEL Z% DRÁVASZÖQIEKKEL. 3% HÁZASSÁGI KAPCSOLATAI ORMÀNSÀOIAKKAL 84% SZIGETVIDÉKIEKKEL 16%