Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Szita, László: Adatok a pécsi szociáldemokrata párt tevékenységéhez (a szerb megszállás után, az 1922. évi parlamenti választások idején)

192 SZITA LÁSZLÓ Nem érdektelen pillantást vetni arra, hogy kiknek a szavazataival jutott Esztergályos a parlamentbe. A polgári ellenzékkel kötött választási paktum helyenkint a szociáldemokrata jelöltet segítette. Pécsett a II. kerületi választásokon erről nem volt szó. Különböző, a választást dokumentáló adataink összehasonlítása alapján megállapítható, hogy Esztergályosra adott szavazatok döntő számban bányamunkás és ipari munkás szavazatok. Nem jelentéktelen azonban a kispolgári jellegű szavazókörzetekben a kisiparos és kiskereskedői szavazatok száma sem. Az ipari munkásság területi elhelyezkedését vizsgálva Pécsett az tapasztalható, hogy már a századfordulón is élesen különválva két ipari terület alakult ki: az egyik az ún. „Budai", a másik a „Siklósi külváros". A II. szavazókerület területének nagyobb része zömében a munkás lakta Budai külváros területére esett.'

,8 Az egyes körzetekben leadott szavazatok adatai és arányai önmagukért beszélnek. Érdemes mégis egy-két összefüggést aláhúzni. A tizennégy szavazó körzet közül tízben az összes polgári szavazatok sem múlták felül az SZDP-re adott szavazatokat. Lényegesen nagyobb arányú és számszerűen is eltérő volt egyes körzetekben a győzelem, mint ezt az egész II. kerületi összesítés mutatja. A KNEP-re adott szavazatok mindössze az erősen kispolgári XV. körzetben, múlták felül az SZDP-ét. Bár a különbség itt is mindössze 10 szavazat volt. Három szavazókörzetet kivéve, a KNEP minden körzetben vereséget szenvedett mind az SZDP, mind a pártonkívüli polgári jelöltek mögé szorult. Az SZDP legnagyobb arányú különbséggel a XII. és XIII. körzetben, illetve a XIX-XXII. körzetben győzött. E körzetekben szavazott az itt élő magyarajkú bányamunkásság is. A 2103 SZDP-re adott szavazattal szemben a KNEP-nek mindössze 442 szavazat jutott. A két polgári jelölt együttesen sem érte el az SZDP-re adott szavazatok 50%-át. A XII-XIII. körzetben élt a Zsolnay-gyári munkások nagy része, továbbá a Kindli, Hamerli, Mestrits fémüzem dolgozóinak jelentékeny része, valamint a tímár kisiparosság zöme. A nagyobb arányú győzelemtől a kormányzat úgy ütötte el az SZDP-t, hogy a bá.íyászok jelentős részének „Idegen honosságuk" miatt nem adta meg a szavazati jogot. 1922-ben Pécsbányatelepen dolgozott 1580 munkásból 830-nak volt szavazati joga. A választást értékelő sajtócikkek a kispolgári (kisiparos, kiskereskedő, értelmiségi) szavazatokat 3-4 kasok internálása ügyében, követelve továbbá az amnesztia rendelet végrehajtását Pécsett is. Lásd: Munkás, 1921. október 27. (Nyílt tér), továbbá november 16. (Pótválasztás a II. kerületben.) Baumann liberális programmal lépett fel 1921 novemberében. A szociáldemokrata szavazók a keresztényszocialista Komócsy Istvánnal és Ruzsinszky Bélával szemben 1922-ben is több helyen őt támogatták. 48 A munkásság területi elhelyezkedésére vonatkozóan lásd: Szita László: Adatok a pécsi ipari vállalatok munkásállományának kialakulásához 1867-1921. Klny. a PTF. 1965. évkönyvéből. 268-269 Pszázalékban állapították meg. A valóságban 300400 szavazatról van szó, amely az SZDP-re leadott összes szavazatok 6-8%-át tette ki. Az SZDP pécsi győzelmét a II. választókerület alapvető struktúrája biztosította. Az itt szavazó bányászok mellett a vas-, majolika-, sör- és bőripari munkásság jelentős részét e területen találjuk. Nem véletlen az sem, hogy a körzetenkénti átlag 393 SZDP szavazattal szemben a KNEP 170 szavazatot tudott csak szerezni. A szavazatok mögött természetesen nemcsak az eddig hangsúlyozott objektív tényező, a körzetek lakosságának összetétele rejlik, hanem az SZDP és nem csekély szereppel a szakszervezeti helyi csoportok választási agitáció ja is. Az a politikai hangulat, amelyet a parlamenti választások előtt sikerült felfokozni, központba állítva a polgári demokratikus követelések egész sorát, továbbá a munkásság napi követeléseinek legjavát, nagyban elősegítette a győzelmet. Pécsett is, az ország más városaihoz hasonlóan, ahol az SZDP győzelmet aratott, a munkásság és a progresszív gondolkodású kispolgárság a kormánypárt ellen, az egyetlen legális munkáspártra szavazott. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy a választási küzdelemben aktivizált tömegek nyíltan kifejezhessék ellenzéki álláspontjukat a rendszer politikájával szemben. A Bécsben élő szociáldemokrata vezetők véleménye szerint a szavazatok nem a megválasztott személyeknek, hanem a pártnak szóltak.

49 Ebben kétségtelen igazság rejlett. Érdekes módon ezt Esztergályos Pécsett történt megválasztása után maga is érezte. A mandátum átvételekor tett nyilatkozatában ezt a következőképpen fejezte ki: „...a városban őt a választók egy része személyesen csupán nagyon rövid ideje ismeri. A bizalom tehát annak az iránynak szól, amelynek a képviselője .. ."'

,0 A „Kommün" 1922. június 7-1 számában a választásokat értékelve rámutatott arra, hogy „ . . . a munkástömegek a szociáldemokrata párt jelöltjeire adták szavazataikat, jóllehet igen sok esetben tiszta tudatában voltak annak, hogy kik ezek a jelöltek ... A munkások nem cselekedhettek másként, mert hiszen a nekik megfelelő forradalmi munkáspárt, a kommunista párt hiányában nem szavazhattak másra, mint a szociáldemokrata jelöltekre."'

1 A pécsi pártszervezet lapja a választást értékelve megállapította, hogy az ,, . . . széles tömegeket bírt rá gondolkodásra és a választásokban megnyilvánult a tömegakarás... a szociáldemokratákra adott szavazat a tömegek spontán megnyilatkozása volt a párt mellett..." Majd lehetővé vált a ,, . . . mindinkább öntudatosodó és osztályhely/l9 Szocializmus, 1922. július. (Vanczák János: A szociáldemokrata párt új korszakának küszöbén.) Serfőző L. i. m. 72. p. 50 Munkás, 1922. június 7. (Esztergályos János elvtárs Pécs Il-ik kerületének képviselője.) 51 Kommün, 1922. június 7. (A tömegek balratolódása.) Közölve: Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1919-1929. Kossuth К. юбл. 101-194. p.