Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)
Természettudomány - Horváth, A. O.: A mecseki vegyes erdők és bükkösök vegetációjának elemzése
A MECSEKI VEGYES ERDŐK ÉS BÜKKÖSÖK И (Tilio cordata, Carex pilosa, Melampyrum nemorosum). Míg a másik közép-európai, mérsékelten kontinentális klíma alatt lévő vegyes erdők egy külön alcsoportba kerülnek ugyancsak Oberdorfer (1957) szerint (Galio-Car pinion). Ezt az alcsoportot a Galium silvaticumról nevezte el. A nálunk termő Galium schidtesii a Galium silvaticumnak polyploidja. Ez a faj nagyobb szárazságtűrő képeséggel rendelkezik és kiterjedtebb az areája is. A gyertyános-tölgyes erdő jó növekedésű és záródású állományait a Quer eus petraea és a Carpinus alkotja. Sokszor, főleg a Carex pz7oíö.y-szubasszociációjában Pagus is keveredik hozzá. Jellemző faja a Cerasus (Prunus) avium, mely tavaszi virágzáskor már messziről feltűnik. A tölgyeseknél a gyertyánostölgyes zártabb, hűvösebb és árnyasabb erdő. A tavaszi hagymás, gumós, gyöktörzses fajok (geophytonok) száma bőséges. Gyepszintben vagy a Melica uuiflora vagy a Carex pilosa uralkodik a Budai-hegyekben és a Mecsek-hegységben egyaránt. A Budaihegyek Helleborus dumetorum-kt Helleborus odorus helyettesíti. A szubmediterrán-közép-európai Vinca minor a Budai-hegyekben és a Mecsekben egyaránt jellemző faj a gyertyános-tölgyesben és itt-ott tömegesen jelenik meg. A Budai-hegyekben és a Mecsekhegységben egyaránt fellelhető három szubasszociációja: a) kedvező vízellátású, homorú hajlatokban nő a kissé nitrophil jellegű Corydalisos és tavaszi geophytonokkal jellemezhető szubasszociáció, b) domború hegyoldalakon és tetőkön a Melica unifloris-szubasszociáció basiphil-neutrophil és acidophil, vagyis lúgos, közömbös és kissé savanyú kémhatású talajon. Ez az altársulás átmenet a Melica uniflorás száraz cseres-tölgyeshez, c) ,,Az egyhangú, homogén Carex pilosás szubasszociáció, elsősorban homorú formák mellett, a lejtők épülő alsó harmadában lelhető fel, enyhén acidophil jelleggel" (Zólyomi, 1958). Az euráziai, európai és közép-európai flóraelemek százalékos arányszáma a Budai-hegyekben 9%, a Mecsekben 14%. A szűk értelemben vett európai elemek a Budai-hegyekben (27%) és a Mecsekben (26%) hasonló arányszámmal szerepelnek. Talaja a cserestölgyeséhez hasonlóan barna erdei talaj. Gyengén podzolosodik. Melica uniflorás szubasszociáció ja barna rendzinán is előfordul. Mint zonális társulás nálunk a legelterjedtebb erdei növénytársulás. Előfordul nálunk a bükkösökhöz hasonlóan az avaros gyertyános-tölgyes is (Querco petraeae - Carpinetum nudum, subnudum). Erdőgazdálkodás következtében a már említett tiszta gyertyános állományokon kívül Tilia argenteás származék típusai, főleg a Villányi-hegységben fordulnak elő, éppúgy, mint Jugoszláviában. A mecseki gyertyános-tölgyes sok hasonlóságot mutat a horvátországival (QuercoCarpinetum croaticum). A Mecsektől nyugatra, Somogyban, ez a hasonlóság még meglepőbb. A horvát gyertyános-tölgyes jellemző flóraelemeiből több faj eléri Somogyot, de a Mecseket már nem (Erytbronium dens-canis, Cyclamen, Vicia oroboides, Lamium orvala). A horvát gyertyános-tölgyes több faja megvan viszont a Mecsekben, de Belső-Somogyból már hiányzik [Lonicera, Helleborus odorus). Két faj pedig a mecseki, a horvátországi, nyugat-dunántúli, sőt közép-stájerországi gyertyános-tölgyeseknek (QuercoCarpinetum mecsekense, croaticum, transdanubicum, medio stir iacum) egyaránt jellemző faja (Knautiá drymeia, Primula vulgaris). A tárgyalt fajok közül 5. Primula vulgaris a mecseki gyertyános-tölgyesben (Querco-Carpinetum) több (Helleborus odorus, FLnautia drymeia, Primula acaulis-vulgaris) és még a piritó gyökér (Tamus) nagyjából Délkelet-Dunántúlon a Nagy Magyaralföld felé a 650 mm-es izohiéták vonaláig és a mezőségi talaj határáig terjed. Ezek a fajok tehát, mivel elterjedésük határa összeesik egyúttal a talajtani és éghajlattani határvonalakkal is, nemcsak a florisztikai határt jelzik, hanem vegetációs határjelzők is a Mezőföld és a Dunántúl között. Stamm (1938) szerint a gyertyános-tölgyes elnevezés Mos stól származik. Salisbury már szétbontotta a gyertyános-tölgyeseket Quercus robur és Quercus pedunculata által alkotott erdőkre. Más szerzők rámutattak arra, hogy a Querco robori-Carpinetum az Alnetum felé közeledik, míg a Querco petraeae-Carpinetum a savanyú tölgyesek felé. Végül a melegebb és szárazabb mikroklíma igényű gyertyános-tölgyesek a molyhos tölgyesekhez közelednek. Legtöbb a kapcsolat a bükkösök irányába. A Querco-Carpinetum alnetosum fajlistájából nálunk a következő fajok nem lelhetők fel: Potentilla sterilis, Prunus padus, Ilex aquifolium, Pbyteumá spicatum. Faciesképző fajok: Carex silvatica, Oxalis acetosella, Deschampsia caespitosa. A Querco-Carpinetum fagetosum faj lista anyagából nálunk nincs meg: Potentilla sterilis, Abies- alba, Ilex aquifolium, Pbyteumá spicatum, Picea excelsa, Kubus saxatilis. Faciesképző: Hedera, Oxalis, Carex silvatica. A Querco-Carpinetum calcareum fajlistájából csak kettő hiányzik: Berberis vulgaris, Picea excelsa. A Querco-Carpinetum acidiphilum anyagábóí hiányzik: Potentilla sterilis, Carex umbrosa s Pima silvestris, Poa chaixii, Pbyteumá spicatum.
