Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Kopasz, Gábor: Régi pécsi kézműves mesterségek

RÉGI PÉCSI KÉZMŰVES MESTERSÉGEK KOPASZ GÁBOR Feudáliskori iparosszervezeteink, a céhek - éppen úgy, mint maguk a kézműves iparosok - városcentrikusak voltak, ezért igen szoros volt a kapcsolatuk, a városi közigazgatással, a közigazgatás hivatalos testületi szervével, a városi magisztrátussal. Levéltárunkban megmaradt céhes iratanyag sok adatot tartalmaz Pécs város XVIII-XIX. századi kézműiparára. Bár viszonylag a céhkönyvek csak igen hiányosan maradtak meg, a céhek ügyirataiból pedig alig maradt meg egy kicsiny töredék, mégis rendkívül értékesek ezek, hiszen városunk kézműiparának fejlettségi szintjét mutatják. A céhek, mint a kézműves iparosok gazdasági érdekvédelmi szervei, a városiasodás, a városi önállóság elősegítő voltak. Jótékony hatással voltak az akkori városi gazdasági és társadalmi előrehaladásra. Hogy Pécs 1780-ban szab. kir. városi rangra emelkedhetett, vagyis hogy elérte a szab. kir. városi címet és rangot, ebben nagy anyagi és társadalmi szerepet vállaltak a céhbeli mesterek. A váltságdíj kifizetése a pécsi püspöknek mint földesúrnak, s a szabad és lényegében csak a királytól függő, önálló városigazgatás és szervezet fenntartása több anyagi hozzájárulást, nagyobb adómegterhelést kívánt meg a városi polgárságtól, mégis vállalták mindezt a nagyobb szabadság és az ipar szabadabb fejlődése érdekében. A földesúr és a megye jurisdictiója alóli függetlenség szabad lendületet adott a város gazdagodásának, s az ipar és kereskedelem fellendülésének. A városi igazgatás és a céhek szoros kapcsolatára utal, hogy a céhbeli kézműves mesterek részt vettek a város kormányzásában és védelmében. Sokan kerültek ki városatyák és tanácsnokok a céhek tagjai közül. Egy idegenből ideszármazott kézműves mester csak akkor folytathatta iparát, ha a városi magisztrátus felvette a városi polgárok közé, vagyis ha előbb városi polgárjogot nyert. Miután a városi taxát lefizette, olyan feltétellel vették fel városi polgárnak, hogy az adókat és közterheket a többi lako, sokkal együtt közösen viseli, a városi tanács tagjait és a tanács alá rendelt városrendőrségi közegeket tiszteletben tartja. Egyik 1822. évi ügyiratban is azt olvashatjuk a szőlőföld vásárlásával kapcsolatos szerződésben, hogy Thaller József a vevő „bürgerlicher Uhrmachermeister" volt. Tehát Thaller olyan órásmester volt, aki polgárjoggal rendelkezett.

1 Ugyanígy 1847-ben a városi polgárok sorába felvettek iratai között található Sárics István tobak mester kérvénye, amelyhez mellékelte atyjának 1780-ból való városi polgári bizonyítványát is. A Pécs sz. kir. város tanácsa által kiállított bizonyítványból kitűnik, hogy Sárics Jakab pokrócos mester volt. Sárics István azzal is alá kívánta támasztani a városi polgárjog elnyeréséért benyújtott kérelmét, hogy atyja, aki pokrócos mester volt, már közel 70 évvel előbb pécsi polgárjogot szerzett.

2 A céhek arra törekedtek, hogy tagjaik a kornak megfelelő legmagasabb szakképzettséget sajátítsák el és a gyártott iparcikkek minősége a lehető legjobb legyen. A szakképzettség tökéletesítését szolgálta a felszabadult mesterlegények (segédek) kötelező hazai és külföldi vándorlása, a mestervizsga előtti műremek elkészítése, valamint a céhbeli mesterek gyártmányainak a céhek vezetősége részéről való minőségi ellenőrzése. Hogy a kézműves mesterek megfelelhessenek a minőségi és mennyiségi követelményeknek, gondoskodtak a céhes műhelyek megfelelő nyersanyagellátásáról. Eleinte teljesen céhfeladat volt a tanoncképzés, továbbá az ipar- és piacrendészet ellátása is, de amikor ezt részben vagy egészben a városi tanács vette át, akkor is megmaradt a céhek szakmai beleszólási és javaslattevő joga. A céhek a városi tanács felé ugyanígy javaslatot tehettek üzleti engedélyek kiadása esetében. A városi tanács a céhek véleményére már csak azért is támaszkodott, mert a céhek véleménye egy-egy iparágon belül döntő volt a céhes mesterek létszámának megállapításában. Mivel később a pécsi Hamerli-féle kesztyűk világhírre tettek szert, hadd említsük meg, hogy Hamerli János pécsi kesztyűslegény, aki előbb természetesen mestervizsgát tett és mesterremeket készített: miután az árvaszéktől nagykorúságot nyert, 1861-ben folyamodott iparengedélyért a pécsi városi tanácshoz.

3 A városi tanács és a céhek szoros kapcsolatát bizonytíja, hogy a városi tanáccsal karöltve, a céhek maguk is elláttak bizonyos igazgatási, önkormányzati, városvédelmi, iparrendészeti, piacrendészeti és tűzrendészed feladatokat. Viszont a városi tanács 1 Baranya megyei Levéltár. Pécs v. lt. 49/1822. közig. sz. 2 Uo. 1560/1847. közig. sz. 3 Uo. 5000/1861. sz.