Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - Petrovich, Ede: A középkori pécsi egyetem épülete és címere

164 PETRÖVICH EDE 3. AZ EGYETEM CÍMERE? Dolgozatunk burkolt célja megválaszolni a legfogasabb kérdést: a régi egyetem címere-e ez a kő, vagy sem. Sajnos, meggyőző bizonyíték hiányában itt is csak következtetésre vagyunk utalva, de ez a következtetés az igenlő válasz felé hajlik. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a könyv és az Anjou-liliomok láttán az ember önkénytelenül az Anjou király által alapított pécsi egyetemre gondol. A motívumok szimbolikája tehát igazolni látszik az igenlő föltevést. Nem nehézség, hogy az egyetem alapítása idején még nem volt divatos a lantszerű pajzs. Nem is állítja senki, hogy a kő egykorú az alapítás évével. Nem lehetetlen, hogy a XV. század végén, vagy a XVI. század elején, amikor e címer készült, valamely külső alkalom kapcsán a régi címert megújították, közben a kornak megfelelően a régit átköltötték. Békefi ugyan tagadja ezt a lehetőséget, de csak azért, mert szerinte az egyetem már 1465-ben nem működött. De működött akkor, sőt még későbben is Pécsett a schola maior, mely szavakkal Reichenthali Ulrich tanúsága szerint az egyetemeket is jelölték. Ezért valljuk, hogy a címer valószínűleg összefüggésben van a régi egyetemmel. Bizonyítékul szolgálnak a már említett analógiák: Ábel szériát a konstanzi zsinaton résztvett összes egyetemek, melyeket Reichenthali Ulrich mindig Hoch Schule-val, sőt egyszerűen Schule-val jelöl, címerében könyv van ;

41 könyvet tartó kéz, sőt kar, látható az óbudai egyetem címerében;

42 könyvet tart a bécsi egyetem titkos pecsétjén a női alakban ábrázolt Sapientia (Bölcsesség).

43 Másrészt Csergheő munkájában nem találtunk olyan címert, mely a pécsi címerhez hasonlítana.

44 Ez pedig annyit jelent, hogy a címer nem egy magyar, még kevésbé egy pécsi család címere. Tehát nem alaptalan a föltevés, hogy a címer a régi egyetemhez tartozott. (Lásd a 10. sz. rajzot). Említettük, hogy a töredék ma a pécsi Janus Pannonius Múzeum kőtárában fekszik. Szerény elhelyezése stílszerűen szimbolizálja a régi egyetem sorsát. Néhány muzeológuson és érdeklődő szakemberen kívül senki sem vesz róla tudomást. Méltóbban töltené be szerepét, ha KIEGÉSZÍTVE a város egyik jelentős épületébe, vagy a Vársétány falába volna beépítve. Ez a hely ugyan nem a kő eredeti helye, sőt lelőhelye sem, de méltóbban hívná föl a turisták figyelmét Pécs egyik legnagyobb nevezetességére, a középkori első magyar egyetemre. A melléje helyezett tábla óvatos fogalmazása érzékeltethetné, hogy a kő csak emlékeztetni hivatott az egykori egyetemre. 41 Harry Künnel: Mittelalterliche Heikunde in Wien. Graz. 1965. 42 Péterfy: i. m. 43 Ábel Jenő: Egyetemeink a középkorban. Bp. I88I. 44 Csergheő Géza: Wappenbuch des Adels von Ungarn. Nürnberg. 1885.