Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Természettudomány - Horváth, A. O.: A mecseki vegyes erdők és bükkösök vegetációjának elemzése

ч HORVÁT А. О. • б.: ligetiperjés":- felemás levelű -xsenkeszes -típus" (poetosum nemoralis - festücetösum heterophyllae) 7.: erdei szálkaperjés típus (brachypodietosum silvatici) 8. : deres sasos típus (caricetosum flaccae) 9.: gesztenyés (castanetosum) Mecseki hársas törmeléklejtö-erdő (MercurialiTilietum mecsekense A. O. Horv. 64 = Tilio argenteae-Fraxinetum [A. O. Horv. 61 T] Soó et Borhidi ap. Soó 62) (Syn. : Tilio-Fraxinetum ruscetosum aculeati A. O. Horv. 58 Tilio-Fraxinetum mecsekense A. O. Horv. 61) Facies: ruscosum aculeati, melicosum uniflorae, poecosúm nemoralis Társulásunk kizárólag a Keleti-Mecsekben, a magyaregregyi Kövcstetőn, a váraljai Dobogótetőn, a vékényi Somos-tetőn, a szászvári Som- és a hoszszúhetényi Hármashegyen, valamint a Zengőváron található. (A tenger színe felett 462-től 682 m magasságban.) Juramészkőből és mészben gazdag vulkanikus trachydoleritből keletkezett rendzinába átmenő barna erdőtalajon található. Ennek a talajnak a többi mecseki erdőtalajokhoz képest magas a durva homok-, P- és Nirtartalma, amit a sok és bőségesen található nitrofil faj is jelez. Minthogy társulásunk igen hasonlít a Budai-hegyek hasonló növényszövetkezethez, azért a MercurialiTilietum asszociációhoz tartozik, de a sok jellegzetes helyi differenciális és karakterfaj a társulás mecsekense földrajzi variánsát különíti el. Ugyanezt lehet elmondani bakonyi vonatkozásban a következő társulásról, a Phyllitidi-Aceretumról. Utóbbi külön csoportba (Acerion) kerül, a bükkösök és vegyes erdők sorozatán (Fagetalia) belül. A mecseki hársas törmeléklejtő-erdő fajainak közel fele (45%-a) a tölgyesek és bükkösök tág értelemben vett közös osztályából kerül ki. Minthogy azonban a fajok 40%-a Fagetalia és csak 4%-a Quercetalia elem, indokoltabb a Fagetaliaba való sorolása. A Fagetalia sorozatba mezofil bükkösök és vegyes lomberdők tartoznak. Főleg üde, esetleg nedves erdei talajon élnek. Közép-Európában klimax társulások, de a Mecsekben a bükkösök csak extrazonálisan fordulnak elő a kontinentálisabb klíma következtében. A szurdokerdő a hársas törmeléklejtő-erdővel közös csoportba kerül (Acerion), míg a gyertyánostölgyesek (Carpinion) és bükkösök (Fagion) különkülön csoportot alkotnak rokon sajátságokkal. A hársas törmeléklejtő-erdő csak a Mecsek keleti felében lelhető fel a tetőkön. Míg a szurdokerdő csak a mészkő vidéken és ott is ritka és töredékes. A hársas törmeléklejtő-erdő gyakoribb fajai: a névadók, vagyis Fraxinus excelsior és a Tilia. Nálunk a Tilia-t a Tilia platyphyllos mellett a balkáni Tilia argentea képviseli. Az utóbbi fajt a társulás jellemző, differenciális fajának is vehetjük. Alfajok is megtalálhatók ebben a- társulásban (Acer campestre, A. platanoides). A Fraxinus excelsior on kívül megvan még a társulásban a Fraxinus ornus is. Ezeken kívül Quercus petraea, Carpinus betulus, Fagus sylvatica, Cerasus (Prunus) avium és Ulmus montana lelhető meg a lombkoronaszintben. A cserjeszintben a Budai-hegyekhez hasonlóan tömeges a Cornus mas. Egyébként is elég gazdag a cserjeszintje (Sambucus nigra, Crataegus oxyacantba, Rosa canina, R. arvensis, Ruonymus verrucosus, Stapbylea pinnata, Corylus avellana, Viburnum lantana, Clematis vitaiba). Differenciális fajai a Magyar Középhegység hasonló társulásaival szemben: Tilia argentea, Ruscus aculeatus, Ruscus bypoglossum, Helleborus odorus, Asperula taurina, Tamus communis, Lathyrus véne tus, Doronicum orientale. Társulásunkból hiányoznak a kontinentális és pontusi fajok. Ezek a Budai-hegyek megfelelő társulásaiban is kis szerepet visznek. Viszont a pontus-mediterrán, szubatlanti-szubmediterrán fajok százalékos aránya egyező értékkel szerepel a két hegyvidéken (12%). A délkeleti flóraelemcsoport értékét szaporítja a Mecsekben a balkáni fajok aránylag nagyobb, 6°/o-os előfordulása. Az euráziai, európai és középeurópai fajok %-os értéke is majdnem azonos. (A Budai-hegyekben 70%, a Keleti-Mecsekben 73%). A Mecsekben főleg juramészkövön található. Egy helyen észleltem trachydoleriten is, de ez az a vulkanikus kőzet, amely leginkább bázikus kémhatású. Talaja humusztalaj, mészkővel telítve. Nyáron is elég nyirkos és az aljnövényzet jelzi az erőteljes nitrifikációt a talajban (Sambucus nigra, Rubus caesius, Urtica dioica, Lamium maculatum, Veronica hederaefolia). A felsoroltakon kívül még a Magyar Középhegységgel közös fajok, (melyek a Mecsekben ebben a társulásban is megtalálhatók és mindkét helyen érdekes flóraelemek) : Scrophularia vernalis, Stachys alpina, Omphalodes scorpioides, Arum maculatum var. kárpátii; Hesperis matronalis ssp. Candida. (Féket e-K oralódi, 1962.) A MECSEKI SZURDOKERDÖ (Phyllitidi-Aceretum mecsekense A. O. Horv. 64 T= Scutellaria-Aceretum (A. O. Horv. 38) Soó et Borhidi ap. Soó 62 mecsekense Soó et Borhidi ap. Soó 62) (Syn.: Acereto-Fraxinetum A. O. Horv. 58) A Mecsekben a hársas-törmeléklejtő-erdőnél még ritkább a szurdokerdő. Mészkősziklás törmelékeken található meg. Szivárgó nedvességű talajon él. Mikroklímáját jellemzi az állandó nyirkosság. Keskeny csíkban fellelhető a Jakabhegy északi oldalán a Szuadóban és a hozzá csatlakozó oldalvölgyekben. Megtalálható még Magyaregregy mellett a Keleti-Mecsekben jurakori mészkövön a Várvölgyben és az óbányai völgyben kis foltokban. A Szuadó völgy szurdokerdő társulásainak flóralistája hasonlít a