Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

Helytörténet - G. Sándor, Mária: A mecseknádasdi Szent István templom. Adatok Mecseknádasd középkori településtörténetéhez

A MECSEtfNÁDASDI SZENT ISTVÁN TEMPLOM 41 legi templom padlásterében láthatjuk.

27 így a hajó északi falának alapja, valamint felmenő részének egyes szakaszai megegyeznek a jelenleg is álló templom északi falával. Ezek szerint tehát az első periódusban épült egyenes szentélyzáródású templomot a déli oldalon 1,10 m-rel megnagyobbították, a szentélyt viszont keleti irányban 2,80 m-rel, dél felé pedig 50 cm-rel nagyobbították. Sajnos, hogy az első periódusban épült templom déli hajófalából a diadalívtől és a nyugati zárófaltól induló fal csonkjait tudtuk csak feltárni, mert a fal további részét a barokkori kripták építésekor nemcsak teljesen elbontották, hanem a talaj átforgatásával még a kiszedett fal helyének megfigyelését is lehetetlenné tették. így az első periódusban épült templom hajójának hossza 5,50 m, szélessége 4,80 m volt, míg a hozzátartozó szentély pedig 3,50x3,80 m alapterületű. A diadalív belső falsíkjának úgy az északi, mint a déli oldalán azonban egy 50 cm-es kiugrása megmaradt. A jelenlegi templom diadalívének a hajó felé eső oldalán a középkori vakolaton freskó maradványokat találtunk, amelyet egy gipszes fehér vakolatréteg fedett, amelyre volt azután a legújabbkori vakolatréteg felhordva. A hajó északi falának belső falsíkján kisebb foltokban ugyancsak találtunk középkori vakolat maradványokat, a déli oldalon azonban a diadalív vonalában - feltehetően az utolsó renoválás alkalmával - teljes egészében leverték a középkori vakolatot. A hajó déli falát áttörő ablaknyílások megkutatása során megtaláltuk a két szélső ablak „in situ" középkori kőkeretének töredékeit. Megfigyelhető volt az is, ahogy ennek a két ablaknak belső bélletét megnagyobbították. A középső ablakban sajnos semmiféle középkori részlet nem jött elő, - illetve nem volt található - mivel ennek helyén egy nagyobbméretű barokk ablak volt, amelyet feltehetően a templom 1723. évi restaurálása során vághattak ki. A barokk ablaknyílást azután az 1936-38-as helyreállítás alkalmával alakították át neoromán formára. Ennek ellenére azonban feltehető, hogy ezen a helyen is - hasonlóan a másik két ablakhoz eredetileg egy középkori ablak volt. Az északi homlokzatot áttörő „neoromán" ablak ugyancsak egy nagyméretű barokk ablaknyílás megszűkítéséből keletkezett. Itt azonban nem feltételezhető, hogy a középkorban ablak lett volna. A hajó déli oldalán lévő bejárati ajtónyílást, illetve annak belső bélletét - a barokkori átépítés során átalakították, de a homlokzaton nagyrészt érintetlenül meghagyták a többszörösen profilált csúcsíves kőkeretet, amely ma is eredeti helyén áll. (9. kép) 11 A padlástérben a nyugati oromfalon lévő korábbi tetőszerkezet lenyomatára, valamint a torony padlásterében, a második szint fölött lévő - téglából falazott fogsoros párkányra Pusztai Ilona hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök, A nyugati oromfal elé épült torony a jelenleg álló templomnak azonban nem a hossztengelyében van, hanem az az első periódusban épült kisebb méretű templom nyugati falának középtengelyében áll. Az ásatás és a falkutatás eredményeként az is megállapítható volt, hogy az a templommal nem egyidőben, de még annak megbővítése előtt épült. A torony nyugati homlokzatának tengelyében egy 2 m szélességű hatalmas támpillér alapjait tártuk fel, amelynek falkoronája a mai járószint magasságáig volt visszabontva. Ez a támpillér a torony építésével egyidőben készült, amint azt az ásatási megfigyelés nyomán megállapíthattuk. A torony északnyugati sarkában saroktámpillér maradaványait tártuk fel, amely feltehetően a torony földszintjének átboltozásával egyidőben épült. A torony mindhárom homlokzati falát két szintben elhelyezkedőén keskeeny téglalap alakú ablakok törik át. A nyugati fal földszintjét is ugyancsak egy keskeny nyílású ablak töri át, amelynek felső lezárása ékalakú. Az ablak alatt a barokkorban a torony falába vágott ajtónyílás van, amelynek középkori előzménye nem volt. A torony második emeleti szintje fölött téglából falazott fogsoros párkányt bontottunk ki, amelynek maradványa a torony padlásterében is megfigyelhető volt. A legfelső szakasza a toronynak, feltehetően az 1723-as átalakítás alkalmával épült. A templom északi oldalfalának nyugati szakaszán - az első periódusban épült templom hajójának, mintegy a tengelyében.- egy 2 m szélességű támpillér részben lepusztult maradványát figyelhetjük meg, amely ugyancsak a templomnak ebben az első építési korszakában készült. Mindezek ellenére azonban a magassági és szélességi méretei pontosan megállapíthatók voltak. Ehhez a támpillérhez építették azután hozzá az ossáriumot, amelynek falvastagsága 50 cm volt. Az említett ossárium kelet-nyugati irányú zárófala a sekrestye északnyugati sarkához csatlakozik. Ebből következik, hogy az ossárium építésekor a már meglévő támpillért és a sekrestyét használják fel, és amely feltehetően a templom bővítésével egyidőben épülhetett. Ugyanis ekkor válhatott szükségessé az első templom körüli sírok felszedése és a csontoknak az új ossáriumban való elhelyezése. A sekrestye keleti és nyugati zárófalának maradványait - illetve annak helyét - az északi homlokzaton megfigyelhettük, az ásatás kapcsán pedig tisztázni tudtuk a sekrestye teljes alaprajzát. A sekrestye három falának átlagosan 60-80 cm magasságú és 75 cm falvastagságú maradványait találtuk, míg középkori terazzó padozatának nagyobb összefüggő részletei kerültek elő a belső térben. (10. kép) A sekrestyével kapcsolatos megfigyeléseink (11. kép) arra engednek következtetni, hogy az bár az első templomhoz épül hozzá, de azzal nem egyidőben. Keleti zárófala a kis templom szentélyének zárófalával esik egy vonalba. A jelenlegi templomhajó északi falának keleti végében - közvetlenül a diadal-