Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Kalicz, Nándor: A balatoni csoport emlékei a Dél-Dunántúlon

A BALATONI CSOPORT EMLÉKEI DÉL-DUNÁNTÜLON 86 egymástól független előfordulása jelzi ugyan a kronológiai különbségeket, de még nem határozza még kronológiai sorrendjüket. Az időrendi sorrend meghatározásában segít az elterjedés vizsgálata és tipológiai összehasonlítás. A balatoni csoport I. fázisának lelőhelyei hiányoznak a Dunántúl északkeleti szögletéből és a Dunakönyökből, de hiányoznak DNy-Szlovákiából is. Ugyanakkor ezen a területen a ludanicei csoport lelőhelyei találhatók meg (Soponya, Gárdony, Érd, Csákvári barlang, Remete és Báthory barlang, kesztölci barlangok stb.).

39 DNySzlovákiában is a ludanicei csoport terjedt el ebben az időben.

40 Vagyis a balatoni csoport I. fázisának emlékei azért hiányoznak a Dunántúl északkeleti részén és DNy-Szlovákiában, mivel ott ebben az időben a rokon és egykorú ludanicei csoport élt és terjedt el. A két csoport területe nem fedi, hanem kiegészíti egymást, ami az egyidős és szomszédos kultúrákra és csoportokra jellemző. A balatoni csoport I. fázisának keleti szomszédja a bodrogkeresztúri csoport, illetve ennek idősebb szakasza. A fent említett egyidejűséget támogatja a tipológia is. Elsősorban edényformákra és kerámiai technikára gondolunk. A hordóforma edények, harangos csőtalpak, a vízszintesen és függőlegesen álló bütyökfülek, stb. egyformán jellemzői a balatoni, a ludanicei és bodrogkeresztúri csoportoknak. Hasonlóképpen mindegyik csoport kerámiájának simított vagy fényezett, szürkés vagy sötétbarna jó felületi megmunkálása van. A bodrogkeresztúri csoport idősebb szakaszába tartozó együttesből ismerjük a balatoni csoport I. fázisának import edényét. Arra a füles korsóra gondolok, melyet S. Dimitrijevic ismert fel elsőnek a Szentes-kistőkei temető leletei között s egyik jellegzetes formája a balatoni csoport I. fázisának.

41 A balatoni csoport II. és III. fázisának lelőhelyei észak-északkelet felé messze túllépik az I. fázis előfordulását s megtalálhatók a ludanicei területen mindenhol önállóan, a ludanicei csoport leleteivel nem keveredve. A horizontális stratigráfiára támaszkodva, ebben az esetben is kronológiai különbségre kell gondolnunk, vagyis arra, hogy a ludanicei csoport és a balatoni csoport II—

III. fázisa azonos területen nem lehetnek egykorúak. Itt nem szükséges ismertetnünk a ludanicei csoport kronológiai helyzetét, mivel jól ismert a lengyeli kultúra különböző szakaszait követő s azokkal összefüggő fejlődése. Ennek alapján a balatoni csoport II—

III. fá39 Kalicz i. m., Arch. Ért. 1966. 16. 40 Lásd a 7. jegyzetet. 41 Dimitrijevic, Opusc. Arch. 1961. SÍ. E, 84. o. zisa nem előzhette meg, hanem csak követte a ludanicei csoport életét. Ugyanígy követte a Dunántúl nagy részén az I. fázis időszakát a II—

III. fázisok fejlődése. A fiatalabb fázisokban számos új edényforma és díszítés lépett fel, melyek nemcsak az I. fázistól különböznek, de gyökeresen eltérők a ludanicei csoport leleteitől is. A fiatalabbnak minősülő keltezést erősítik azok az elemek is, amelyek a kerámiában már a későrézkori bolerázi csoportba való átmenetet jelzik. Ilyenek többek között a kihajló szájú tálak, az alacsony szélesszájú rövid fülű bögrék, széles-lapos szalagfülek feltűnése, függőleges fúrású alagútfülek, az edényhasak függőleges átfúrása. Mind olyan elemek ezek, melyek nemcsak az I. de még a II. fázisban is hiányoztak. Ugyanakkor hasonló formában léptek fel olyan távoli lelőhelyeken, mint Keszthely—Fenékpuszta—Nádgazdaság, Letkés —Ipolypart, Pécsbagota—Cseralja. A balatoni csoport II—

III. fázisának azonkívül, hogy követte az I. fázist és a ludanicei csoportot, párhuzamai figyelhetők meg a bodrogkeresztúri csoport fiatalabb szakaszával is. Ezt elsősorban a Tiszapolgár—basatanyai temető 142. sírjában talált, tűzdelt barázdás díszű edény jelzi

42 és az, hogy a bodrogkeresztúri törzsterületen több szórványos tűzdelt barázdás díszű edény került elő, melyek feltétlenül a II. ill. a III. fázis körébe tartoznak. Említésre méltó a Szerencsen talált tűzdelt barázdás díszű, a megvastagított Öblénél függőlegesen átfúrt falú edény/'

3 Ebben még ma is égett emberi csontok vannak. Feltételezhető, hogy Neszmélyhez hasonlóan hamvasztásos sír urnája lehetett. A bodrogkeresztúri csoport tagolását a hunyadihalmi típusú leletek meghatározása tette lehetővé. Eszerint a hunyadihalmi típusú leletek a bodrogkeresztúri csoport fiatalabb szakaszába tartoznak/

1

'

4 A balatoni csoport II—

III. fázisának és a hunyadihalmi típusú leleteknek a kapcsolata kölcsönös. Ugyanis a hunyadihalmi típust jellemző, plasztikus, korongos aljú füllel ellátott edények néhány példánya ismeretes a balatoni csoport II—

III. fázisának lelőhelyein (Zebegény, Mözs).

45 A balatoni csoport II—

III. fázisának elterjedése kis kivétellel — megegyezik a későrézkori bolerázi csoport elterjedésével is. Lelőhelyeik 42 Bognár—Kutzián I., i. m., Arch. Hung. XLII. 1963. CXIII. t. 14, CXXII. t. 4. Uő., Probleme der mittleren Kupferzeit im Karpatenbecken. Symposium, Nitra 1967, 13. 43 Wosinszky M., Az őskor mészbetétes agyagművessége Budapest 1904. VIII. t. 6. 44 Bognár—Kutzián L, i. m. Symposium Nitra 1967. 26—32. 45 70, 103, 124. sz. lelőhelyeken.