Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Kalicz, Nándor: A balatoni csoport emlékei a Dél-Dunántúlon

78 KALICZ NÁNDOR a későrézkori badeni (péceli) kultúra között a fejlődés jelentős időszakát kitevő balatoni csoport önálló horizontja helyezkedett el.

5 Azóta fokozott érdeklődés nyilvánul meg e nagy terület rézkori történeti kérdései iránt. Az ismertetett dél-dunántúli kisebb ásatások és gyűjtések eredményei nemcsak az eddigi megállapítások megerősítését teszik lehetővé, de az egyes típusok gazdagodása a problémát ki is szélesíti. A dunántúli rézkor kutatásának eddigi megállapításait a következőkben foglalhatjuk össze. Kelet-Magyarországon a lengyeli kultúrával egyidős későneolitikus tiszai—herpályi—csőszhalmi kultúra és a későrézkori badeni (péceli) kultúra között a korai és középső rézkor horizontjait (tiszapolgári kultúra és bodrogkeresztúri csoport) lehetett elkülöníteni.

6 Nyugat-Szlovákiában a szlovák kutatók szerint a lengyeli kultúra több fejlődési szakaszát utolsónak a ludanicei csoport zárta le s ezt követte a bolerázi csoport önálló horizontja, megelőzve a badeni (péceli) kultúra fejlődését.

7 Ebben a kronológiai és kulturális tagolásban legjelentősebb a ludanicei és a bolerázi csoportok önállóságának megállapítása. A szomszédos területek kutatási eredményei sürgetővé tették a Dunántúl rézkori fejlődésének felderítését is, melynek mozzanatai a köx étkezők voltak. 1. Meg lehetett állapítani, hogy a bodrogkeresztúri csoporttal egykorú és rokon ludanicei 5 MRT I. 8,214. Kalicz N., Neuere Forschungsergebnisse der Lengyel-Kultur in Ungarn. (Nemzetközi Ősrégészeti kongresszus, Prága, 1966). Uő., — Über die chronologische Stellung der BalatonGruppe in Ungarn. Symposium über die Entstehung und Chronologie der Badener Kultur. NitraMalé Vozokany 1969. Uő., A rézkori balatoni csoport Veszprém megyében. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 8, 1969, 83—90. 6 Kutzidn I., Die Ausgrabungen in TiszapolgárBasatanya (Gehöft Basa). Conférence Archéologique de l'Académie hongroise des sciences, Budapest 1955. 69—87. Uő., Zur Problematik der ungarischen Kupferzeit. L'Europe á la fin de l'âge de la pierre. Actes du Symposium consacre aux problèmes du néolithique europée. Prague 1959. Praha 1961. 221— 232. (Uő.) The Copper Age Cemetery of Tiszapolgár—Basatanya. Arch. Hung. XLH. 1963. 505—556. Banner J.

—Bognár—Kutzián I., Beiträge zur Chronologie der Kupferzeit, des Karpatenbeckens. Acta Arch. Hung. 13. 1961. 1—32. 7 Tocik, A., Zar Frage des späten Äneolithikums in der Südwestslowakei. St. Z. 11, 1963. 20. Nemejcová—Pavuková, V., Siedlung der Boleráz-Gruppe in Nitriansky Hradok. Slov. A, XII. 1964. 230—243. Lichardus, J. — Vladár, J., Zu Problemen der Ludanice-Gruppe in der Slowakei. Slov. A. XII, 1964. 69—157. Uok:, Erforschung der frühäneolithischen Siedlung in Branc Slov. A. XVI, 1968. 306-349. Bognár-Kutzián 1. Arch. Hung. XLII, 1963. 474,476, 525, 541. csoport leletei a Dunántúl északkeleti részén is előfordulnak, vagyis ezt a (Komárom—Székesfehérvár—Dunaföldvár) közötti területet a középső rézkorban a ludanicei csoport népesítette be.

8 2. Az újabb magyarországi kutatások bebizonyították azt is, hogy a bolerázi csoport önálló horizontja nemcsak Szlovákiában, de a Dunántúl nagy részén is megtalálható.

9 3. Az utóbbi években bizonyosodott be az is, hogy a bodrogkeresztúri és ludanicei csoportokkal rokon és egykorú balatoni csoport a Dunántúl nagy részén elterjedt.

10 Ezzel csaknem teljesen megszűnt a lengyeli és badeni (péceli) kultúra közötti látszólagos hiátus. Jelenleg a balatoni csoport 125 lelőhelye ismeretes a Dunántúlon. Ma már a gyűjtések és ásatások megfigyelései alapján abban a helyzetben vagyunk, hogy a balatoni csoportnak nevezett komplexumot nem vonhatjuk egyetlen fejlődési szakaszba. A horizontális kronológia és tipológiai vizsgálatok alapján a leletegyüttesek különbségéből joggal tételezhetünk fel a balatoni csoporton belül területi és időrendi különbséget is. Még nem állíthatjuk, hogy megoldottuk a balatoni csoport minden lényeges problémáját. Az újabb adatok szaporodásával a fejlődéséről alkotott kép bonyolultabbá válásával számolhatunk. Világosabban körvonalazhatjuk azonban egyes fejlődési szakaszait, ezek jellegzetes leleteit, a külső hatások szerepét. Érintik az újabb eredmények a bolerázi csoport származását és kronológiai helyzetét is. A balatoni csoport lelőhelyeinek nagy részét felszíni megfigyelésekből és gyűjtésekből ismerjük, de főbb megállapításainkat számos kisebb ásatás eredményére építjük. A Dunántúl egymástól távoleső vidékein végzett ásatások, de már a felszíni gyűjtések alapján is feltűnt, hogy olykor egymás közelében fekvő „balatoni" lelőhelyek anyaga erősen különbözik egymástól. Azt is megfigyelhettük, hogy a különböző lelőhelyeknek megfelelő leletegyüttesek önállóan, nagyobb távolságban is előfordulnak. Ezek alapján gondolhattunk arra, hogy a balatoni csoport nagy komplexumán belül kronológiai és lelethorizontok különböztethetők meg.

11 8 Patay P., Bodrogkeresztur—Dudince—Ludanice. Musaica III, 1963. 13. A 9. lapon közölt elterjedési térképen világosan kirajzolódik a Dunántúl északkeleti részén a ludanicei csoport elterjedése. A szerző azonban ezt nem tekinti ludanicei csoportnak, hanem átmeneti területnek a bodrogkereszturi és ludanicei csoport között. 9 Torma I., Adatok a badeni (péceli) kultúra bolerázi csoportjának magyarországi elterjedéséhez. VMK 8, 1969. 91—Í08. 10 Lásd az 5. jegyzetet. 11 Kalicz N., i. m. Symposium, Nitra 1969.