Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Természettudomány - Uherkovich, Á.: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez. II. Nappali lepketársulások vizsgálata Sellye környékén

40 UHERKOVICH ÁKOS Lepketársulások néhány általános törvényszerűsége Balogh (1958) szerint a mérsékeltövi biocönózisoknak 8 szintjük van. Nappali lepkék imágói ezek közül csak néhányban tartózkodnak. Egyes fajok csak egy, mások rendszeresen több szintet keresnek fel. Nappali lepkék imágói által lakott szintek a következők: lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint, talajszint. Ezek közül leginkább a gyepszint népesül be, a legtöbb fajnak nemcsak az imágója, hanem a lárvája is itt él. A fatörzs, moha, kő alatti és talaj báni szintet imágók legfeljebb csak alkalmilag keresik fel, itt inkább a megelőző fejlődési alakok élnek, azok is inkább csak nyugalmi állapotban (téli és nyári diapauza, éjjeli vagy nappali rejtőzködés). Vizsgálataim során az egyes szinteket nem választottam szét a köztük végbemenő nagyfokú mozgás miatt, bár a fajok egy részénél meghatározott szinthez kötöttség van [pl. Thecla quercus L., Euphydryas maturna L.]. Az egyes élőhelyek állománya időben szakadatlan változik. Az egyes lepkefajok imágói — kevés kivételtől eltekintve — rövid életűek. Csak néhány olyan faj él nálunk, amelyek imágóinak élettartama eléri a 8—10 hónapot: ezek a- imágó alakban áttelelő fajok közül kerülnek ki [Gozmány, 1968]. Zoocönózisok változásaira rendszerint 5—6 aszpektust állapítanak meg [Balogh, 1958]. Az aszpektusváltozások úgy a nappali, mint éjjeli lepkék imágóinál feltűnőek. Vizsgálataim során 5 fő aszpektust állapítottam meg: 1. aszpektus (tél). Ezen időszak alatt imágóalakban csak az áttelelő fajok élnek, az időszak nagyobb részében téli nyugalom állapotában, valamilyen megfelelő rejtekhelyen. Tavasszal, mihelyt az időjárás kedvezőbbre fordul, megindul az áttelelők repülése. Enyhe téli napokon is repülhetnek egyes fajok, így a Gonepteryx rhamni L. bármely téli hónapban megindulhat (Neugebauer, 1942). Sellye környékén februárban már rendszeres repülés észlelhető, az előbbi fajt már február 2-án is fogtam [1969-ben]. Enyhe téli napokon néhány korai kelésű araszoló repülése is megkezdődhet, esetleg már január utolsó napjaiban. Az aszpektus elejére és végére jellemzők a téli araszolok [Erannis-fajok, Operophtera brumata L., stb.]. Az időszak november végétől március végéig tart. 2. aszpektus [tavasz]. Alig másfél hónapos időszak. Rendszerint április elején kezdődik, amikor a melegedő időjárás hatására megindul az imágók kikelése áttelelő bábjaikból. Ilyenkor valamennyi élőhelyen megjelennek egyes általánosan elterjedt, széles ökológiai amplitúdójú fajok [Erynnis tages L., Pyrgus malvae L., Pieris rapae L. és P. napi L., Celastrina argiolus L., Orthosia-fajok, stb.]. Ugyancsak mindenütt gyakoriak az áttelelő imágók [1. ábra]. — A 2. aszpektus a friss kelésű lepkék megjelenésétől az áttelelők pusztulásáig, május közepéig tart. A 3. aszpektus [nyárelő] május közepe táján kezdődik. Ekkor csaknem egyidőben jelenik meg sok olyan lepke, melynek hernyója félig kifejletten vagy kifejletlenül telelt át, pl. Ochlodes venatum Br. & Grey, Thersamonia dispar Haw., Plebejus argus L., Polyommatus icarus Rótt., Melitaea phoebe Schiff., Mellicta athalia Rótt, több Arctiida, Macrothylacia rubi L., igen sok Geometrida, stb. Ugyanekkor a 2. aszpektus jellegzetes fajai eltűnnek. Némelyik 2. aszpektusra jellemző fajnak a 3. aszpektus végén már a második generációja is megjelenik. [Pieris-fajok, Celastrina argiolus Lj. — Az aszpektus tehát május közepétől július elejéig tart, és nagy tömegben fellépő fajai alapján „Melitaea-Lycaenida aszpektus"-nak is nevezhetjük. A 4. aszpektusban igen sok faj második nemzedéke jelenik meg, főleg azok, melyek a 3. aszpektus elejének jellemző fajai. [Polyommatus icarus Rótt., Plebejus argus L., Pyrgus malvae L., Erynnis tages L., Loweia tityrus Poda, Palaeochrysophanus hippothoë sumadiensis Szabó]. Ugyancsak ekkor jelennek meg a tipikusan egynemzedékes nyári fajok, különösen sok Satyrida (Minois dryas Sc, Arethusana arethusa Esp., Brintesia circe F., Hipparchia sem ele L. és fagi Sc, Euxoa-fajok, stb.). — Az aszpektust jellemző nappali lepkéi alapján „nagy Satyridás aszpektus"-nak nevezhetjük. Az 5. aszpektus kezdete elmosódó. Szeptember elején eltűnik több faj imágója [Celastrina argiolus L., Coenonympha iphis Schiff., Papilio machaon L., az előbbi aszpektus jellegzetes Satyridáinak nagyrésze], viszont egyes többnemzedékes fajok ekkor ismét nagyobb tömegben rajzanak [Polyommatus icarus Rótt., Pieris-fajok, Colias-fajok]. A lámpán egymás után jelennek meg az újabb és újabb fajok, amelyek erre az időszakra jellemzők [Tholera decimalis Poda, Agrochola- és Cirrhia-fajok, Brachionycha sphinx Huf п., Poecilocampa populi L., Lithophane ornitopus Rótt., Rhizedra lutosa Hbn., Operophtera brumata L., Erannis-fajok, stb.]. A nappali fajok közül néhány szívós, nem áttelelő faj még november 2. felében is repülhet, így 1968. november 25-én Colias croceus Fourc.-t és Issoria lathonia L.-t, 1969. november 17-én pedig 5 fajt gyűjtöttem [az előző kettőt, ezen kívül: Lycaena phlaeas L.-t, Polygonia c-album L.-t és Vanessa cardui L.-t]. Egyes araszolok viszont, kedvező esetben, még december végén is gyűjthetők [Operophtera brumata L. és Erannis defoliaria CL].