Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Természettudomány - Lovas, Márton: Előzetes coleopterológiai adatok egy mecseki bükkösből

ELŐZETES COLEOPTEROLOGIAI ADATOK EGY MECSEKI BÜKKÖSBŐL LOVAS MARTON Az 1969-es év folyamán a Misina-Tubes gerinc északi oldalán levő bükk erdőben etilénglykolos talajcsapdázás módszerével rovargyűjtést végeztem. A csapdákba került anyagból csak a Coleopterák feldolgozását tűztem ki célul. Ezt az anyagot ismertetem ebben a cikkemben. A gyűjtést ezzel a módszerrel csak 1969. július 1-én kezdhettem, s így a begyűjtött anyag csak a nyári és az őszi faunaelemeket tartalmazza. A kipróbált módszerrel további gyűjtéseket szándékozom végezni a tavaszi hónapokban is. A vizsgálat előzetes jellegéből következően e rövid ismertetésben nem törekedhettem a teljességre. A későbbi gyűjtések anyagának feldolgozásával az eddigi adatok kiegészülhetnek és a vizsgált terület Coleoptera faunájára vonatkozóan teljesebb képet kaphatunk. A természeti adottságok ismertetése: Az általam vizsgált erdő a középső Mecsek északi oldalán vékony lösszel fedett triász kori kagylósmészkó alapkőzeten terül el. A Mecsek környék hőmérsékleti viszonya« közép-európai-szubmediterrán jellegűek. A csapadékviszonyokra is lényegében ez áll. A csapadék-maximum tavasszal és ősszel jelentkezik. Időnként nyári aszály, máskor közép-európai csapadékos évek figyelhetők meg. (7) Az északi fekvésű lejtők mikroklímája lényegesen hűvösebb, mint a déli lejtők felszíni bőakkumuláló mészkősziklákkal borított felülete. Az északi oldalon az esti hőcsökkenés 14 órakor következik be. A déli oldalon viszont már 13 órakor, ami arra utal, hogy az északi lejtők mikroklímája kiegyenlítettebb. Mikroklíma mérések alapján a bükkös erdő (VI. 20—30-ig tartó mérési időszakban) nappali átlagos levegőközéphőmérséklete 21 Celsius fok. Ugyanebben az időszakban a hegyi .sztyepp-réteken 23,7 ; a bokorerdőben pedig 23,5 С fok volt az átlagos hőmérséklet. Az északi oldalak hőmérsékiőte tehát alacsonyabb, mint a déli oldalaké, ugyanakkor a hőmérsékletingadozás is nagyobb a déli lejtőkön, mint az északi oldalon levő Fagetumban. A levegő relatív nedvességtartalma a zárt állományú bükkösben magasabb: 68%, míg a hegyi sztyepp-réten csak 55%, a bokorerdőben pedig 65% átlagérték. A talaj hőmérséklete is ennek megfelelően a Fagetumban alacsonyabb értéket mutat: 18,7 С fok 10 cm mélyen, míg a hegyi sztyepp-réten 25,7; a bokorerdőben pedig 19,3 С fok az átlag (7). Ezek az adatok tehát igen jól tájékoztatnak a vizsgált erdő természeti adottságait illetően, melyek az ótt élő fajokra is erősen hatnak. Bár a gyűjtési periódus nem esett egybe a nyárnak ezen adatok alapján jellemzett időszakával, de a fajok tenyészidejébe mindenképpen beszámíthatjuk. Ugyanakkor más évszakok klimatikus viszonyainak jellemzésében is támpontul szolgálnak. A makroklíma jellegéből a Mecsek hegységben nem következik zonális bükk erdők kialakulása, így az itt kialakult bükk erdők extrazonális bükkösöknek tekinthetők, melyek a megfelelő mikroklíma hatására jöttek létre. (7) Az általam vizsgált erdő a Fagetalia sorozatba tartozó Fagetum, mely nudum-típusú. Lombkoronaszintje zárt, ennek következtében az aljnövényzete minimális. Az avartakaró egyenletes, 5—10 cm vastag. A lejtő kb. 25%-os. A gyűjtési módszer ismertetése: A talajon és az avartakaró alatt, található rovarok összegyűjtésére földbesüllyesztett csapdákat alkalmaztam. A csapdák több hétig maradtak a terepen, ezért a talajnedvesség és a talaj kémiai hatásából adódó korróziós károsodás elkerülése érdekében műanyag vödröcskéket alkalmaztam, melyek méretei: mélység 14 cm, felső átmérő 15 cm. Ölőfolyadékként etilénglykolt használtam. Az etilénglykol sűrű, szirupszerű folyadék, mely vízzel és alkohollal korlátlanul elegyedik. A kereskedelemben fagyálló folyadék néven árusítják. Az ölőfolyadék csapadékvízzel váló felhígulásának megakadályozására vékony vaslemezből készült fedőket helyeztem a talajba beásott vödrök fölé, úgy hpgy körülbelül 3—4 cmes hézag maradt a fedél és a vödör között.