Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Művészettörténet - Aknai, Tamás: Szecessziós sajtógrafika

348 AKNAI TAMÁS rosított termékben oltotta ki egymást. A „dekoratív ember" díszítőeszmény pedig általánosságaival és érzelmességével együtt elmosódik abban az egyre termékenyebb felvonulásban, mely a századforduló után a tipográfiában jelentkezett. Szecessziónknak a sajtógrafikában jelentkező produkciói két irányban hatottak; egyrészt kiegészítették a szecesszió stílusfogalmát igen lényeges jegyekkel, másrészt a minden műfajban egy stílus kánonja szerint alkotni akarásnak át kellett lépnie a közvetlen esztétikai recepció (naturalizmus) esetlegességeit, és csak az idő kérdése egy új, valóban funkcionális absztrakció létrejötte. Az érlelődéshez szükséges idő hozta aztán meg a tipográfiában a századforduló utáni alkotó anyagok természetes artisztikumának felismerését, mellyel korábban nem számoltak a betűmetszők, képszerkesztők. A sajtógrafikában ezt az utat a Wiener Werkstätte megszámlálhatatlan formatanulmánya, Magyarországon pedig a Kozma Lajos alapította Budapesti Műhely 1913-tól

5 elkészült művei járták, az irodalmi tartalom és tipográfiai ékítmény korábban kötelező permutációját mellőzve. Kozma Lajos, — akinek 1908-as munkái; az Utolsó ábrándok és a Visszahív az ősz című rajzalbumok, még C. R. Mackintosh lineáris felfogására épültek

6 — három évvel későbben már sürgetően követeli a magyarságot, magyar stílust is érvényesítő nyomdaművészet létrehozását: „. . . a 19. századi iparosodás feldúlja a kézműves műhelyt, annak egyéni hagyományaival együtt. A szecesszió az elszakadást a művészet alkotó elvévé tette, de a mai nyomdaipar még mindig a hagyomány és nem az elszakadás szülötte." Kozma nem veti el a tradíciókat, de azokat csak eszköznek tekinti, és eszközként használja tipográfiai munkája során. Nyilvánvaló — és ezt sokan sejtették a századforduló kozmopolita hangulatában — hogy a reneszánsz-barokk által kialakított népi ornamentika, vagy a keletről és északról érkező szkita, normann szalagornamentika jól illik a szocialisztikus megalapozású művészet-terjesztés koncepciójába. Kozma Lajos sokszáz magyar motívumból álló nyomdai zárólécet, iniciálét, miniaturát készített a gyomai nyomdának, ezeket az ékítményeket aztán Kner Imre ki is adta két kötetben.

7 5 KOÓS Judit: A Budapesti Műhely. Iparművészeti Múzeum Évkönyve. VIII. 59—82. 6 HOWARTH, T. R.: Charles Rennie Mackintosh and the modern movement. London. 1952. 72. Mackintosh grafikai műve, az AUTUMN (1884) alapozta meg az ember, mint lineáris díszelméletet. 7 KNER Imre könyveiben gyakran idéz Kozma Kozma Lajos azonban csak összefoglalta azt a szecesszió indukálta „szabad" díszítőstílust, melyet a szériális munkákban már a híres lipcsei Hartel és Breitkopf cég 1897-ben is racionalizálva használt fel, ellentétben a kevésbé gyakorlatias alkotókkal, akik a nyomdai díszítés eredendően síkdíszítés-jellegét tagadták motívum-ismétléseikkel. A sajtógrafika manieristái a flóra és fauna lehető legkülönösebb egyedeinek felhasználásával alkották meg egymástól csak nüanszokban különböző mintákat. A korstílus és egyéni stílus törvényszerű egymásrautaltságában a produkciók magas száma, a terjedés sebessége a művészeti demokratizmus fejtegetésekben oly gyakori felemlegetését alapozta meg, anélkül azonban, hogy a díszítmény-, ornamentum-, illusztráció „kifejezés" értelmet kapott volna. És a szépség keresésének hedonista kultusza, a szecesszió, soha nem volt méretekben ontotta az analógia szintjén megfelelő ékítményeket. A korabeli — egymásnak gyakran ellentmondó — vélekedésből kikerekedik a magyar sajtógrafikát meghatározó lényeges jegye a szeceszsziónak; az, hogy a folytatólagos, csak fejlődésében láthatatlan népi díszítőkultúrára való ráismerés hozza, és ha kezdetben a nyugati szecessziók illuzionista- extatikus modora volt is az inspiráló, a milleneumi magyarság-mámor hatása nem múlott el, mint a grand artban sem — nyomtalanul. A grafikai művészetek pártolására hivatott lapok és egyesületek sorra hirdették a pályázatokat, a könyvkiadók hatalmas összegeket áldoztak címlaptervekre, iparosoktól a tervezőművészig és ipariskolai tanulóig mindenki érdekelt lesz a temérdek mintalap tanulmányozásában. Rajztanári és szakrajz-oktatói munkaközösségek vitatták a magyaros díszítőstílus elterjesztésének, készséggé fejlesztésének ügyét. A Művészet 1902-ben pályázotot hirdetett: „most, hogy már a közönség is kívánja a szép könyveket, kívántunk mi is művészi fejléceket és művészi záróléc-rajzokat..." Az Iparrajziskola, a Rajztanárképző Intézet és a Mintarajziskola hallgatóinak munkáit 1903-ban bemutatták a Műcsarnok tanácstermében, — nagy sikerrel, — a művek közül 64 darabot megvásárolt nyomban a Művészet, innen tipográfiájának sajátos kétarcúsága; a díszítmények szecessziós igazodása, és a népszerűsített nagybányai, szolnoki, müncheni alkotások finom naturalizmusa, mely a szecesszió stílusának két Lajos műveket: Könyv a könyvről. Gyoma. 1912., A tipográfiai stílus elemei. Gyoma. 1933., Gondolatok a nyomdaiparról. Gyoma. 1942., A könyv művészete. Budapest. 1957., Kner Imre levelezéséből. Budapest. 1961.