Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Martyn Ferenc és a „Párizsi iskola” (1926–1940). Részlet az életmű monografikus feldolgozásából

340 HÁRS ÉVA ' 4 jutottam (egy-két éve) oda, ahol készül a piktú­ra. El fogom küldeni azt a füzetet, ahol magyar rajtam kívül Beöthy szobrász barátom. Nem könnyű dolog oda bekerülni •— nem kell nekik sem Léger, Ozenfant, és sok más igen kiváló ember. 50—40 festő és szobrász — az egész vi­lágból kikeresve, ez máris egy program." 16 Az „Abstraction-Création" nevet viselő cso­port 1931-től az elvont művészet hivatalos fóru­ma volt Párizsban. A társaság neve alatt éven­te (1931—1936) megjelent folyóirat a művészi alkotások publikálása mellett tagjainak elmé'íeti írásait, a modern művészetről szóló fejtegeté­seit, megállapításait is közölte. Kiállításaikkal nemcsak Párizs, de Franciaország határait is ha­marosan átlépték. A csoport összetételében erő­sen nemzetközi volt, ez a tény eleve biztosította a környező országok művészi centrumainak ér­deklődését és kapcsolatát. Az Abstraction-Créa­tion célja a tiszta művészi szándék érvényesítése volt. Elszigetelte magát minden kereskedelmi ér­dektől, feladatának a nonfiguratív művészet manifesztációinak szervezését tekintette. Martyn a csoport elvi programján belül meghatározta a maga sajátos útját, tartalmi és formai alkotó módszerét. A technikai tudás birtokában volt, feladatának most már a felgyülemlett számos élmény, emlékkép művészi realizálását, mind teljesebb festői kibontakoztatását tekintette. Társai, barátai önálló bemutatkozásra, kiállítás­ra ösztönözték, de ezt Párizsban még nem tar­totta időszerűnek. Amikor itt egyfelől arra hi­vatkozott, hogy műveivel „nem kész", másfelől súlyt helyezett arra, hogy Budapesten ismerjék nevét, munkásságát. 1934-ben, elfogadva a KUT meghívását, Czóbel Bélával rendezett gyűjtemé­nyes kiállítást a Frankéi-Galériában. 17 Itt azon­ban nem olajfestményekkel szerepelt, hanem krétarajzokkal. A bemutatott harminc lap így is feltűnést keltett, a látogatóközönség még a KUT kiállításainak sorában is merészen újnak vélte azokat. Talán éppen ezért — a párizsinál konzervatívabb budapesti műkritika és vizuális szemlélet miatt — az utóbbi évek nagy, színes absztrakcióit nem hozta magával. Ezekkel pári­zsi kiállításra várt. Budapesten viszont a mo­dern szemléletű művészek közös kiállítását szer­vezte. Már 1935-ben egy fiatalokból álló magyar festőcsoport összehozásán fáradozott, részben Párizsban, részben Budapesten élő művészek részvételével. Kiállításaikat évente ismétlődően 16 Martyn Ferenc levele Párizsból Török Lajos­hoz Pécsre, 1934. I. 7. Az említett füzet az Abstrac­tion-Création 5. száma, (1936. évf.) amelyben Mar­tyn Ferenc két kompozíciójának reprodukciója je­lent meg. (17. 1.) 17 Meghívó. Kelt: nov. 1. (1934) Szerző tulajdona. kívánta megrendezni. 18 Egyelőre azonban még önmagával is elégedetlen volt. Az Abstraction­Création csoport közös zürichi és varsói kiállí­tására, az Artistes Musicalités művészeinek prá­gai és bécsi kiállítására csupán egy-egy művet küldött s a Galerie Pierre meghívását is elodázta : „A Galéria már karácsony körül szeretné ren­dezni egyéni kiállításomat — de az anyag, noha halad és fejlődik, még nem kész." — írta 1935. szeptember 28-i levelében. — Ha nem ismernők Martyn azóta megtett életútját, melynek során mindenkor tartózkodott a nyilvános szereplések­től — csodálkoznánk a kiállítást évekig haloga­tó magatartásán. Hisz művészi stílusa az 1934— Íí5-ös években teljesen kiforrott és megállapo­dott. A kubizmusból indult geometrikus tér- és formaszerkesztése ekkorra mozgalmasabbá vált. Az 1936—39 között készült nagyméretű abszt­rakt festményei pedig már az előképektől elsza­kadt, önálló martyni formanyelv alkotásai. (VII—XI. táblák) — Minden elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy e művek a maguk korában is egyenrangú értéket képviseltek az Abstraction­Création társaság többi tagjának akkor készült s azóta ismertté és többszörösen elismertté vált alkotásaival. Martynnak e korai műveiben mindazok ci SclJ átosságok fellelhetők, amelyek festészetének alapvető ismérveit mindmáig meg­határozzák. Az egyik ilyen sajátosság — s ez egyben a nonfiguratív francia iskolától is meg­különbözteti ; — a természetre való visszahivat­kozás, a látott élmény transzponálása. A spa­nyolországi utazásokra, dél-francia tengerpartra utaló kompozíciókon vitorláshajók, halak, ma­darak formációit ismerjük fel. Az elvonatkozta­tás e fokán létrehozott formációk a martyni oeuvre-n belül sajátos jelképrendet teremtettek, amelynek egyes motívumai az évek során a kü­lönböző művekben visszatértek. A másik jellem­ző tulajdonság, ami már a Párizsban készült al­kotásokon szembetűnő: a komponálás „épített" rendje, a színek és formák számított variációjá­val, azok egymásrahatásával alakított tér. Amennyire a természettel való szorosabb kap­csolat hazai örökség, úgy a színekkel és síkokkal számítva építő komponálás a francia iskola fes­tői módszere. Martyn azonban nem tudta mara­déktalanul elfogadni a franciák hűvös logikáját. Képeinek tüzes színvilága, az egymást metsző 18 Martyn Ferenc levele Párizsból Török Lajos­hoz Pécsre: 1935. máj. 10. „...én egy újabb és fia­talabb csoport összeállításán is dolgozom — ebben az irányban már Budapesten tárgyaltam egy-két fiatalabb emberrel, ugyanúgy itt. A dolog elég jól áll, értem alatta, hogy kisszámú csoport megalakí­tása könnyen lehetséges, ami évente egy nívós ki­állítást jelentene Bp-en. (Fölösleges megjegyeznem, hogy a modern piktúráról van szó.")

Next

/
Thumbnails
Contents