Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A kísértet és a visszajáró halott epikus megjelenítése Ormánságban

A KÍSÉRTET ÉS A VISSZAJÁRÓ HALOTT 301 A kísértetj árasnak Magyarországon is az európai néphiedelemnek megfelelően megszabott ideje (Geisterstunde) van, az esti, de többnyire az éjféli órák, tizenegy és tizenkettő vagy tizenkettő és egy között.

57 Néha előfordul kísértetjárás napközben is, Ormánságban például esetlegesen délben.

58 A mondaközlő általában nem felejt el erről informálni bennünket. A kísértetek tevékenységi köre megoszlik a történés színhelye szerint is, más a házakban, épületekben, más a szabadban. A magyar kísértetmondák nagvobb részt a szabadban játszódnak. Általánosságban elmondhatjuk a kísértetek mozgási területéről, hogy nem körvonalazható a halottakéhoz hasonló pontossággal sem, sokkal tágabb annál. Viszont ismeretesek bizonyos ,.kísértet járta helyek" (Gespensterort, Verwunschener Ort), amelyek vonzzák a kísértetielenéseket. Ilyenek a temetők, romvárak, hidak, templomok, útszéli keresztek, keresztutak, csatamezők, gyilkosságok színhelyei, ahol pénz van elásva, stb.

59 Ormánságban elsősorban a temető, az utak, keresztutak, ritkábban útszéli keresztek, hidak. A tipikus mondai szituáció az éjszakai hazatérés, -kocsiutazás és -legeltetés. Szót kell még ejtenünk a kísértetek elűzéséről. A kísértetexorció legáltalánosabb formája a ráolvasás és a tüzesember esetében a káromkodás. A ráolvasás a kísértetmondák országszerte ismert nyelvi formulájával történik, „minden lélek dicséri az urat",

60 vagy ahogy Ormánságban hangzik: „Minden jótétlélek az Urat dicséri." összegezve az elmondottakat, leszögezhetjük, hogy a kísértet mondakör kiterjedt volta ellenére nehezen körvonalazható, éppen a benne szereplő mitikus alak kérdéses mivolta végett. Semmiképpen sem sorolhatjuk a „Kísértetek,, csoportjába mindazokat a mondákat, amelyekben a kísértet megjelölés előfordul, mert ezeknek jelentős része halotti témájú, szereplője meghalt, a közösség tudatában számontartott, ismert személy. A kísértet lényét leginkább az jellemzi, hogy ismeretlen, megfoghatatlan, esetleges antropomorf megjelenése ellenére emberietlen. Túlvilági, aki mögött nincs halotti háttér. Nem célunk a továbbiakban áttekinteni a viszszajáró halottakat tárgyaló irodalmat, csupán a 57 HDA. VIII. 345—346. „Spuk"; Bálint S. 1957. I. 769.; Czuczor—Fogarasi. 1865. III. 852.; Juga V. 1913. 138.; Luby M. 1939. 247.; Kovács J. 1901. 366.; Balassa I. 1963. 20—21.; Diószegi V. 1952. 154. 58 Zentai T. 1969. 91. (298. jelz.) 59 HDA. VIII. 346.; Simonsuuri, L. 1961. 48.; Balassa I. 1963. 19—20.; Diószegi V. 1952. 155.; Ipolyi A. 1854. 363. Zentai T. 1969. 90—106. 60 A nyelvi formula határesetet képez a ráolvasások és varázslószövegek között. Cs. Pócs É. 1968. 264—265. hozzájuk fűződő ormánsági mondák rövid elemzése, bemutatása. Azért érintjük egyúttal ezt a mondacsoportot is, hogy érzékeltethessük, a kísértetek és a halottak kapcsolatát, hasonlóságaikat, eltérő sajátosságaikat, ugyanis a kísértetek csoportiát csak a halottakéval összevetve lehet meghatározni. A ..Halál és halottak" mondacsoport kevésbé szorul magyarázatra, a halottak alaki a kevésbé kérdéses, az utóbbi időben, különösen a mondakatalógusok munkálatai során a kutatás előterébe került. A csonort katalógusa hazánkban is elkészült, publikálást nyert, ami lehetővé teszi hoçy az ormánsági halotti mondákat elhelyezzük az összmagyar mondakincsen belül. Mielőtt sorra vennénk az ormánsági mondatípusokat, megemlítjük, hogy a mondák hiedelemtartalma és a halottakra vonatkozó népi tudás nem fedik egymást télies egészében. Mégpedig ezért nem, mert népköltészeti alkotásokról lévén szó, a „művek formája, kliséje bizonyos fokig megszabja a tartalmat.

61 A hagyomány hordozója a halott arculatát több vonással rajzolja meg, sokféle meghatározással él, a meglelkesített halott hite rengeteg szabályt foglal magába, amelyek nem nyertek epikus megfogalmazást. Ormánsági viszonylatban az eddigi mondaanyag alapján csupán halottakról beszélhetünk, perszonifikált halálról szóló történetről nincs tudomásunk. A halottakról az ormánsági nép azt tartja, hogy „jótétlélök" nem jár haza, csak akkor, ha hozzátartozói elmulasztották valamilyen szokáskötelesség vagy halál előtti kívánságának teljesítését, ha nyugalmát zavarják, ha idő előtt halt meg, ha elszakíthatatlan kapcsolat fűzi valakihez a halandók közül. Ezek a halottak jóindulatúak.

62 A bűnös halottaknak azonban saját vétkeik miatt kell haláluk után bolyonganiok. Rosszindulatú, ártó hatalmak,

63 különösen azok, akik életükben boszorkányok voltak. Gyakran lólábukról vélik őket felismerni. Járásuk területe nem annyira megadott helyhez kötött, mint az előbbieké, rájuk inkább illik a visszajáró megkülönböztetés, míg az előbbiekre a hazajáró. Kis területről lévén szó, természetesen nem találunk meg minden mondatípust, összevetve Korner Tamás katalógusával az Ormánságban eddig feljegyzett szövegeket, megállapítható, hogy hiányoznak az I. (A halál) és a XI. (Az igazságot szolgáltató halott) alcsoportokba sorolható mondák. Ezek után felsoroljuk a napjain61 Dömötör Tekla szóbeli közlése. 62 Thompson: ,.Friendly return from the dead" E300—

399., 1956. II. 429—438. 63 Thompson: „Malevolent return from the dead." E200—299., 1956. II. 419—429.; Ugyanezt a felosztást látjuk: Dégh L. 1957. 314.