Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A kísértet és a visszajáró halott epikus megjelenítése Ormánságban

300 ZENTAI TÜNDE Felül a kocsira, a kocsi elnehezül (6. sz. monda).

37 Rátelepedik (ráül) az emberre, nagy súllyal nyomja.

38 Hajigál (7. sz. monda)

39 Elcsalogat, elvezet.

40 Zörög a házban (vinnyog, ugrándozik a padláson).

41 Köpköd.

42 Éjszaka lerángatja az alvók takaróját/'

3 Tettlegesen bántalmaz (11. sz. monda).

44 Szexuálisan kísért.

45 Elviszi az élőt (magával ragadja azt, aki elvette ruhadarabját, stb.)

46 Csúfol (a ,,csóré seggit" mutogatja egy aszszonynak).

47 Ha állat alakban jelenik meg, azzal tűnik fel, hogy beszél, antropomorfként általában feltűnően hallgat. Az ormánsági kísértet tevékenységi köre részben szűkebb, részben tágabb. Hiányoznak a köpködő, az élőt elragadó kísértetre vonatkozó adatok. Viszont az alább közölt 8. sz. monda tüzes kísértetének jósló funkciója specifikus, Jelenleg nem tudjuk eldönteni, hogy mennyiben tekinthető eredeti vagy átruházott funkciónak. A 9. sz. monda mitikus szereplője embereket öl. A kísértetek megjelenése a legváltozatosabb formában történik, jól ismertek a különféle antropomorf, zoomorf és tárgyak vagy tűz alakjában objektiválódott kísértetek. Az előbbi három is lehet tüzes jelenség,

48 de különösen a tüzesember (Feuermann, Lichtmann) előfordulása gyakori. Járulékos kellékként is szerepel a tűz, lámpa, gyertya, amelyeket az ember alakú kísérli 1928. 42.; Rakovszky L. 1910. 31.; Zentai T. 1969. 91—95. (295. 301. 311. 312. 314. jelz.) 37 Berze Nagy J. 1940. III. 345.; Diószegi V. 1952. 255.; Zentai T. 1989. 90—105.; Sgy. kéziratban. Rakovszky L. 1910. 31032. 38 Kármán J. 1877. 142.; Kiss G. 1937. 143—144.; Kodolányí J. 1954. 5. 39 Bornemisza P. 1955. 168.; Dézsi L. 1928. 213. (almával). 40 Balassa I. 1963. 24. 157. 173. 180—182. 184. 185. 292. 331. 335. sz. mondák.; Velimszky B. 1947. 24.; Az ormánsági néphitben a halotthoz kapcsolódik, bár az elvezetőt kísértetnek nevezik általában. Sgy. 1969. 100. (340 sz. monda). 41 Simonsuuri, L. 1961. B231. B25L; Kovács J. 1901. 366.; Rakovszky L. 1910. 32.; Kéziratos sgy. 42 Dézsi L. 1928. 214. 43 Simonsuuri. L. B301. típus.; Dézsi L. 1928; 214.; Zentai T. 1969. 85. (267. sz. monda) 44 Gyenei J. 1953. II. III. jelz.; Rakovszky L. Í910. 30—31.; Zentai T. 1969. 104. (351. sz.) 45 Zentai T. 1969. 90. (293. sz.) 4ti Zentai J. erdősmecskei gyűjtése, kézirat. 47 Voigt V. 1961. 48—49. 48 Tüzes, fényes kísértet jelenségek Thompson Motif-Indexében E530. 1—7. 1Э56. II. 474.; Simonsuuri, L.: B101., B151. tet hordoz (Lichterträger). Az antropomorf lények megkülönböztető külső jellemzői a fehér ruha, a földig érő haj (1. sz. monda), búzakoszorú a fejen (2. sz. monda), a vállon hordozott kereszt.

49 Kitűnnek testi rendellenességükkel: „pici ember", nincs keze, akkor a feje, mint egy bogrács, stb. A kísértet állatalakja a dévai csángóknál: kakas, kutya, macska, az udvarhelyi székelyeknél: kecske, disznó, pulyka, macska, Göcsejben : csikó, tehén, kutya, macska, róka,

50 Zemplénben kutya, sárkány,

51 Hortobágyon : kutya,

52 Győr-Sopron megyében gyakori azállatlan ló

53 és így tovább. A legelterjedtebbnek a kutya mondható, ami a szomszédos népeknél is, különösen a német nyelvterületen, széles körben ismert.

54 Ormánságban megjelenik a kutya, macska, ló (többször állatlanul vagy emberi fejjel), tehén, liba, malac képében. Tárgyi alakjai: létra,

55 fekete hintó (5. sz. monda), oszlop (Vas-megye).

56 Sokszor találkozunk láthatatlan kísértettel, aki tetteivel, hangjával, zörejekkel hozza tudomásunkra jelenlétét. Ezt példázza a 6. sz. szöveg ,.valamiknek"-nek nevezett szereplőivel. Naszvadi József (Sósvertike, sz. : 1888.) elbeszélésében a főszereplőt láthatatlanul kísérték, és „csecsemők sírtak utána". (Sgy.) A mondákban a kísértet funkciói és alakzatai között sajátos összefüggés figyelhető meg, egymáshoz rendelődésük nem ad hoc jellegű. Az adott funkció meghatározott alakban nyilvánul nieg, és bizonyos alakban megjelenő kísértetek megfelelő tevékenységet fejtenek ki. Ez a szabály megfigyelhető a mondák jelentős részében, de nem teljes érvényű. Az elvezetés motívuma legtöbbször ember alakú kísérteihez kapcsolódik, a „kísérő lény" általában nem férfi, hanem nő vagy állat, a tettlegesen bántalmazó viszont inkább férfi. Aki hajigál, láthatatlan. Az éjszakai utakon a kocsit többnyire ember- (néha tüzes) alakú vagy láthatatlan lények nehezítik el. A kísérteties lények funkcióját vizsgálva sok olyan vonást fedezünk fe'J, ami nem kizárólag kísértet sajátosság, megjelenésének formaváltozásai pedig egyáltalán nem azok. Nincs a kísértetnek olyan alakja, ami a visszajáró halottak vagy boszorkányok mondáiban ne szerepelne. Esetleg megjelenési formák közötti eloszlás aránkra tér el. Az állat alakok közül a halottak összefüggésében még a ló az, amelyik leginkább a kísérteihez kötődik. 49 Diószegi V. 1952. 155. 50 Róheim G. 1925. 84. 51 Velimszky B. 1947. 24. 52 Madarassy L. 1928. 42.; 53 Lackovits M. 1969. 94. 54 Grimm. 1939. III. 12.; Heller В.: a pozeni néphitben, a svájci Argau vidékén 1909. 204—205.; HDA. VIII. 24. 55 Hegedűs L. 1946. 37. 56 Diószegi V. 1953. 74.