Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)
Néprajztudomány - Sarosácz, Gy.: Baranyai délszláv népszokások III. Karácsonyi, lakodalmi és temetkezési szokások a horvátoknál és szerbeknél
294 SAROSÁCZ GYÖRGY Ovde pocivá Rába Bozja Dafina kei Stevana i Anke Bacvanina Rodjena 16. nov. 1906. umrla u 11. godini 17. febru. 1917. Vecna joj pamjat Kcerka naga predraga Slatko nam tu spi Sanjaj sanak blagi Dok dan uskrsni. Itt nyugszik Istennek a rabja Dafina Bácsvánin István és Anna leánya Született 1906. nov. 16. meghalt 11. évében 1917. február 17. örök emlék néki Szeretett leányunk Itt édesen aludjál Édes álmot álmodjál A feltámadás napjáig (Lippó) Ovde pocivá Veciti san iz bolovanja Svatislav Pavlovié Rodj. 28-og marta 1904 te god. Posle dugoga bolovanja I uzaludnoga mu lecanja Bogu mu dusu predade 1923 ce god. 27-og ... U ovim teskim zdahom О Boáé sto poznadoh svet Kad telő moje ko pröletni evet U grobu trune mlado zeleno? Spomenik ovaj podize mu ozaloscen Brat Nika Betegsége miatt Alussza itt örökös álmát Pavlovics Svetislav Született 1904-ben, március 28-án Hosszú betegség után És hiába való gyógyitás után Lelkét Istennek át adja 1923-ban, ... 27-én. E nehéz szorongásban О Istenem miért ismertem meg a világot? Amikor az én testem, mint a tavaszi virág Fiatalon a sírban porlad. Ezt az emléket állította néki bánatos Testvére Nika (Nagybudmér) A gyász színe horvátoknál fehér (ingszoknya, fekete kötény), a szerbeknél tiszta fekete. A gyász kihordási ideje változó, mint a többi népcsoportnál. Az elhalt nevét a szerbek imakönyvbe bejegyzik, amelynek névsorát a templomban a pap negyed évenként felolvassa és imát mond értük. Húsvét harmad napján az imakönyv mellett egy kis bort is visznek a temetőbe, ahol a pap minden sírhalomnál felolvassa család őseinek nevét és borral beszenteli. A holtak iránti tisztelet és megemlékezés legtöbb esetben nők munkája: Ök tartják nyilván az elhaltak éveit, eljárnak a megboldogultakért szolgáltatott istentiszteletekre, gondozzák a sírokat. Sok esetben éveken át siratják a kedvenc hozzátartozót. A fájdalom jelét a férfiak kevésbé mutatják, de osztozkodnak a nők mély bánatában és szívesen beszélnek az elhaltakról. A baranyai délszláv népszokások testvéri kapcsolatokon kívül több évszázados együttélésre utalnak. Számos vonásuk ősi eredetű. Társadalmi funkciójuk az új hazában, az új gazdasági és társadalmi környezetben sem szűnt meg. Csupán csak egyes motívumok gyakorlása és magyarázása felcserélődött, de jellegük megmaradt. Az összegyűjtött anyag gazdag „töredéke" jól jelzi, - hogy idejövetelük alkalmával a legősibb elemeknek és szertartásos szokásoknak a birtokában voltak, melyek azonban lassan megkoptak és feledésbe merültek.