Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Knézy, Judit: A Bencsik fazekascsalád története

278 KNÉZY JUDIT D. Díszedények A XIX. sz. végén, a XX. sz. elején a Somogyban élő lakosság az ún. „első szoba" és a hátsó lakószoba díszítésére cserépedényeket használt. 1. „Dísztányér": a sarokpad felett a tányértartón sorba álltak a cseréptányérok. Szegényebbeknél, vagy ahol nem volt tányértartó 2—2, vagy 3—3 tányért szegre akasztva függesztettek a sarokpad fölé. A csökölyiek emlékezete szerint

42 zöld, vagy sárga alapon fehérvirágos díszűek voltak, „Emlék, Hödrehel" is volt némelyikre írva. A gyári keménycserép tányérok szorították ki a cseréptálakat a szoba díszítéséből a magyar lakosságnál. A mikéi, szuloki németek később is a hedrehelyi cseréptányérokat vették meg szobájuk falára sárga alapszínűt barna pöttyözött és elfolyatott mintával. 2. „Díszkorsó": a táltartó fogasára aggatták sorba, az apróbb méretű cifra korsókat. Mikor a cseréptálakat már nem tartották megfelelőnek szobadíszítésre, a korsók is lekerültek a fogasról. (Lásd a 9. ábrán) 9. Bencsikék árui a kaposvári piacon (tejes, tejfeles, lekváros fazekak, boroskancsók) E. Egyéb cserépedények. 1. „Tésztaszedő tál" — vagy szűrőtál megrendelésre készült, mély formájú, s alja lukacsos. 2. „Kotyogtató" színtelen mázas, középen csővel ellátott tál. A bor forrásakor a hordó lukjá42 A Bencsik családon kívül ehhez a részhez adatokat szolgáltattak Hedrehelyről : id. Márton István, özv. Rózán Ferencné, csöndör Horváth József nagygazdák, Vince Lajos szegényparaszt (RRM Adattára 969.), Csökölyből: Kiss Mihályné, Kiss Istvánné szegényparaszt, Czebei Ferenc középparaszt (RRM Adattára 1170). 10. Bencsikék árui _a kaposvári piacon (virágcserepek és alátétek, virágtálak és csibeitatók) ba tették, a lukjára poharat, s így apránként bugyogott ki a széngáz, nem egyszerre forrt ki. 3. „Virágcserép" — ebből sokféle méret kell ma is 1 Ft-ostól 75 Ft-osig. (Lásd a 10. ábrán) 4. „Sótartó" — kézzel formálták. 5. „Köpülő" 6 és 3 literes változatban fordult elő, ez is rendszerint belül színtelen mázas, kívül zöld, vagy sárga mázas volt. F. Más használati eszközök. 1. „Mécses vagy pipics" az első világháború után már nem kellett, az első világháború alatt már gyakran szükség volt rá. Akinek volt, még a II. világháború alatt is használta. Hengeres formájúak, kívül, belül mázas volt, kanóctartóval ellátva. 2.—5. „Tintatartó, hamutartó, dohánytartó, szenteltvíz tartó" kézzel készült — megrendelésre vagy ajándékba. 6. „Csirkeitató" ma is készül, felül a víz beöntésére szolgáló csővel, oldalain kerek lukakkal. (Lásd a 10. ábrán) 7. Gyermekjátékok — a nagyobb edények kicsinyített és cifrább változatai. (11. 12. ábra) 8. „Váza" alkalmanként ez is készül még ma is. A Bencsik család minden tagjára a nagyapától az unokáig nagyfokú tanulnivágyás, szorgalom jellemző. Nemcsak a mesterség csínját-bínját kívánták elsajátítani, hanem próbáltak alkalmazkodni az idők változásához, a vásárlóközönség igényeinek alakulásához. Ök voltak Hedrehelyen, akik az ecsetes díszítést alkalmazták, ők tértek át legelőbb a zöld és sárga alapú tálakról a fehér alapszínűre.