Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Knézy, Judit: A Bencsik fazekascsalád története

A BENCSIK FAZEKASCSALÁD TÖRTÉNETE 275 Ecsetes díszítést írókás mintákkal együtt eszközölnek. Ilyen a „tulipános", „pillevirágos", ritkábban a „rózsás", „vadrózsás", „lótuszvirágos". (VII. tábla 1—3. 6.) Id. Bencsik István különösen a kék színt szereti a fehéren. A többi hedrehelyi mester (Turbéki, Lőrinc, Szukics, Rodek) nemigen cifráit fehér alapon, legfeljebb kisebb tálakat. Fehér földfestéket alkalmaztak cifrálásra színes máz (vörös vagy zöld) alá, s a minta így a vörös vagy a zöld halványabb változatát adta. Az ecsetes díszítési módot ők még nem alkalmazták. Bencsikék a mázat, festékeket és a váraljai földet a KlOSZ-tól utalványra kapják. Ezek más színűek és más minőségűek a régi, házilag előállított színezőanyagoknál. Id. Bencsik István emlegeti, milyen szép színű volt a házilag előállított kobalt kék, a rézoxidos, a vasoxidos máz — a mai kék és zöld sárga színek meg se közelítik. A máz anyagát (kovasavas ólom) sem kapták telítve kvarchomokkal. Tetszés szerint keverhettek hozzá, attól függően, milyen finom mázat kívántak. A régi időben kaposvári, szigetvári, vagy budapesti festékkereskedésből szerezték be a festékanyagokat és a mázat. A máz és a színezőanyagok keverési aránya azonban nem változott. A halványsárga színnél 14:1 arányban keverik a mázhoz a vasoxidot, sötétebb sárgánál 12:1, zöldnél 14, 15 mérték mázhoz 1 mérték rézoxid kerül. A ma használatosabb króni zöldet váraljai festékhez keverik a máz alá, 3 kg mázhoz 20 dkg-ot. Ifj. Bencsik István dicséri a króni zöldet. Ez egyenletesebb és nem szemcsés, mint a rézporos színezés. A kék színt adó „smalté"-t szintén váraljai festékhez teszik 1/3. 2/3 arányban, sötétebb kék esetén tele-fele arányban. A kályhához való fekete festékből barnakőt, („Breinstein") vagy mangánoxidot sötét meggyszínhez 2, sötétbarnánál 4, világos barnánál 1 mértéket számítanak 30 mérték mázhoz. A vörös festéket ma is vörös színű agyagból állítják elő — felhígítva, összemarcangolva, szitán átszűrve, nedvesen a mázőrlőkövön megőrölve. Ezt sem keverik a mázhoz. A vörös könnyen megég, ezért ezt távol teszik a tüzelőtértől, hogy ne legyen „barkócás". A barna festék viszont a legmagasabb égési fokú, ezért a barnára kent kályhaszemek helye a tüzelőtér közelében van. Ha csomós maradt az edényen a máz, égetéskor „buborcsékos, varacskos" lesz. A jól kiégett edény szép kongó hangot ad, mint a harang, de a repedt edénynek a hangja is repedt. ÍV. A cserépáru értékesítése A fazekasmesterség hanyatlásával Bencsikéknek is kiegészítő mellékkereseti források után kellett néznie, mert csak a fazekasság mesterségéből nem tudnának megélni. Id. Bencsik Istvánné tsz-tag, az ő révén jutott kukoricaföldhöz a család, s így tudnak baromfit és disznót is tartani. A háztáji megművelésében az egész család részt vesz. A kályhásságnak nagyobb a jövője, s abból jobban meg is lehet élni. Ezért szeretne ifj. Bencsik István abból is iparengedélyt kapni. A cserépedényeket Barcson, Szigetváron és Kaposváron adják el piacon. Szigetváron id. Bencsik István, Barcson és Kaposváron ifj. Bencsik István és felesége árusít. (13—14. ábra). Az edényeket nagy fonott fűzfakosarakba csomagolják szalma közé, (15. ábra), fuvaros viszi az állomásig, s onnan vonattal megy Kaposvárra, Barcsra az anyag. Mindkét helyen raktárát bérelnek, s ott tartják a következő piacig a megmaradt edénykészletet. Az edények árának meghatározásakor pontosan kell eljárniok. Az edény ára a felhasznált anyag árából, a munkabérből, forgalmi adóból, s a megengedhető haszonból tevődik össze. Az edények árusításánál figyelembe kell venniök, melyik idényben milyen edény kel el. Tejesfazekat, tejfelespoharat tavasszal és ősszel, savanyítós és lekváros fazekat az őszi befőzésekkor, szüret után boroskorsót, ősz végén a lakodalmak idején kuglóf sütőt keresnek a vevők. Az évnek csaknem minden időszakában kell a virágcserép, tavasztól őszig pedig a csibeitató. Magánrendeléseket ritkán kapnak. Néha készítenek rendelésre ismerősnek „cselkorsót'

7

, „ihatatlan vagy vicckorsót" felirattal, pl. „Kis József korsója, ebben a legjobb bora". (16. ábra). Állami megrendeléseket 1967 óta kapnak, s Pécsre az ajándékboltba szállítják — kisméretű teiesfazekakat, tejfelespoharat, stb. Bizonyos típusdarabot kell készíteniök. Egy-egy alkalommal 50—60 db-ot kell szállítaniuk, (pl. a 4. ábra) A Szigetvári Napok alkalmából sokféle edénynyel álltak vevőközönség elé és ifj. Bencsik István 1968-ban korongolásból bemutatót is tartott. Sok volt a néző, őt magát is majd elsodorták, mégsem elégedett, mert a szép árukból kevés fogyott. Az 1945. előtti időben — de főképp 1920—30. előtt más volt az árusítás módja. Csak piacon árultak pénzért, egyéb alkalmakkor cseréltek búzáért, rozsért, kukoricáért- Helybe is jöttek hozzájuk edényért, s ők maguk járták a falvakat: (Szabás, Rinyakovácsi, Nagykorpád, Kutas, Mike, Kőkút, Somogyhatvan, Patosfa, Homokszentgyörgy, Szulok, Kálmáncsa, Istvándi, Darány) egy-egy napot szánva mindegyikre. A né-