Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Knézy, Judit: A Bencsik fazekascsalád története

A BENCSIK FAZEKASCSALÁD TÖRTÉNETE 267 ról, 1860. és 73. között 16-ról tudunk. Ettől kezdődően fokozatosan csökken a fazekasok száma, 1897. és 1915. között már csak 8, ebből ötnek a halálhírét hozzák az iratok. A szigetvári fazekasság virágzásának idejéről van egy érdekes adat. 1844. és 48. között a pécsi Limberger-féle cukorgyár a spódium (csontszén) előállításához szükséges fazekakat a szigetvári mesterektől szerezte be.

28 A hanyatlást mutatják a szigetvári járás tanoncszerződései.

29 1893—1907. között négy ízben történik szerződéskötés, ebből három szigetvári mesterrel: 1896-ban Lovrencsics Ferenc fazekashoz, 1897-ben Gregorics Mátyás kályháshoz, 1898-ban Szűcs Antal fazekashoz szegődik tanonc. Hogy a hanyatlás nem volt egyértelmű a megye egyes vidékein, azt egy 1932-ben közzétett összeírás is mutatja.

30 A szigetvári járásban egyetlen mestert említenek, Gregorits Sándor kályhást,

31 ugyanakkor Kaposváron 11 kályhást és fazekast, a megye többi részében, tehát a szigetvári járást kivéve 27-et, azaz Babarcon 1, Csurgón 3, Miháldon 2, Nemespátrón 1, Kárán 1. Somogydöröcskén 1, Hedrehelyen 2 (Bencsik István és Lőrinc Ferenc), Kadarkúton 2 (Kosaras István, Kovács János), Simonfán 1, Lengyeltótiban 3, Somogyváron 2, Kéthelyen 1, Marcaliban 2, Nagyatádon 2, Karádon 2, Tabon 1 műhelyről, illetve mesterről esik szó.

32 A kaposváriak közül legtöbb már a városi polgárság számára készített ebben az időben kályhákat, de jelentős jövedelmi forrást jelentett számukra továbbra is az ún. „parasztedényekkel" való piacozás és vásározás is.

33 Ugyanígy a szigetvári Gregorits Sándor kályhás is készített edényeket.

34 A hedrehelyi mesterek nagyobbrészt cserépedényt készítették, de természetesen kályhássággal is foglalkoztak.

35 Hasonló megfigyelést 28 Dr. Kopasz Gábor: A pécsi cukorgyár működése 1844—48-ig. 111. p. Művelődésügyi Tájékoztató, Baranya m. Tanácsa V. B. Művelődésügyi Osztály kiadványa, Pécs. 1967. szeptember. 109—113. p. 29 P. Á. L. Szigetvári járás tanoncszerződései 1893—1907. 1896. febr. 18, 1897. március 7, 1898. február 6. 30 F. Szabó Béla (szerk.) : Somogy vármegye és Kaposvár megyei jogú város általános ismertetője és címtára az 1932. évre. Budapest, 1932. 31 F. Szabó i. m. 395. 32 F. Szabó i. m. 13, 57, 69, 70, 105, 114, 136, 142. 167, 206, 217, 243

; 250, 309, 395, 417 v. 33 Horváth András közlése. RRM. Adattára. 1169. 34 Ezt mutatják Kováts Valéria adat- és tárgygyűjtései a Gregorits családtól. Megtalálhatók a Szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum anyagában. 35 Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek. Somogyi Múzeum 7. Kaposvár 1966. tettünk a Barcson 1904-től működő Lovrensits családnál.

36 A nagyobb ipari központokban sok segéd megfordult, többen le is telepedtek, de a mesterek törzsgárdája nagyjából azonos helybéli családok tagjaiból került ki. A kisebb helyekre, kisebb falvakba úgy származtak be az iparosok. Különállásuk nemcsak társadalmi, de vallási tekintetben is megnyilvánult — míg az őslakosság a megye legtöbb községében református, az iparosok többsége katolikus. A bevándorlás ténye szépen mutatkozott meg a hedrehelyieknél. Bencsik Józseffel egyidejűleg dolgozó gelencsérek közül csak Lőrincz Ferenc származott helybeli parasztcsaládból, Turbéki István vásárosbéci, Rodek György szigetvári, Szukics Jakab mikéi, Bencsik József somogycsicsói származású volt.

37 Rodek György nevú fazekasmester szerepel a szigetvári anyakönyvekben, de hedrehelyi mesterrel való kapcsolatát nem tudjuk kimutatni. A megye területén egyaránt található tűzálló és nem tűzálló anyag. Ez az adottság tette lehetővé, hogy az agyagiparosok főzőedényt, kályhát, és más olyan cserépedényeket is készíthettek, amelyekhez nem kell tűzálló agyag (pl. tálak, korsó, stb.). Ezért nem történt itt specializálódás az egyes ágakra, nem alakultak ki külön tálasok, korsósok, fazekasok, hanem egy műhelyen belül minden készült. Talán ennek köszönhető, hogy nem fazekasoknak, korsósoknak, tálasoknak, hanem gelencséreknek nevezte a lakosság a helybeli agyagiparos mestereket. III. A MESTERSÉG LElRÁSA 1. A műhelybersndezés

38 A fazekasműhely helyének kiválasztásánál többféle szempont vezette a mestert. Olyan házat keresett, amelyiknek hátsó (azaz udvari) szobája, vagy kamrája megfelelő nagy méretű műhelynek. Ezenkívül olyan házat szerettek, amelynek udvarában nagy fák voltak. A fák árnyékában jól lehetett az edényt szárítani, egyenletesebben száradt, míg a napon az edénynek az az oldala, amelyiket a nap sütötte, hamarabb száradt és megrövidült. Id. Bencsik István szerint a régi fazekasok zsuppos házat kerestek. Itt azonban valószínűleg nem a célszerűség miatt, hanem mert a zsuppos ház olcsóbb volt, mint a téglából és cseréppel fedett. 36 Knézy J. : Egy szigetvári fazekas Barcson. Múzeumi Körlevél. Pécs 1967. I. II. negyedév 8—10. sz. 13—16. p. 37 Knézy: A hedrehelyi gölöncsérek i. m. 6—8. p. 38 Adataimat id. Bencsik István, ifj. B. István, Kosarasné B. Katalin, Kosaras István közlései alapján nyertem. RRM. Adattára 969.