Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - Knézy, Judit: A Bencsik fazekascsalád története

A BENCSIK FAZEKASCSALÁD TÖRTÉNETE KNÉZY JUDIT I. KISIPAROS DINASZTIÁK A DÉL-DUNÁNTÜLON 1. Bencsikék helye a fazekasok között A népi kismesterségek kutatásánál mindig figyelemre méltó kérdés az egymást követő nemzedékek munkásságának, életútjának vizsgálata, összevetése. Különösen tanulságos az ilyen felmérésnél a hagyomány átvételének, őrzésének és a változásnak dialektikája, amely nemzedékenként más és más. Hazánk szerencsésebb, török nem dúlta vidékein több évszázadon keresztül is kimutatható egy-egy iparos család léte és működése. A DélDunántúlon, s így Somogyban is legfeljebb a XVIII. sz. elejéig mehetünk vissza, ha a XX. században élő és működő iparoscsalád első említését keressük, de így is csak szerencsés esetben. A kaposvári Horváth fazekas és kályhás család hagyományai szerint anyai ágon visszavezethető a kaposvári céh alakításáig.

1 Ez 1747ben történt, amikor a kaposvári és dombóvári uradalomban és Ozorán élő fazekasok, herceg Eszterházy Pál távollétében Thanhoffer József uradalmi főtiszttel Íratták alá articulnsaikat.

2 A szigetvári egyházi anyakönyvek vizsgálatakor is találtunk olyan családokat, amelyek több mint egy évszázadon keresztül űzték a fazekas mesterséget, és örökítették apáról-fiúra. És lehetne még sorolni a példákat. Az iparosok zárt réteget képeztek, közös jog és szokásrend, azonos anyagi érdekek kapcsolták őket össze. Egymással érintkeztek, többnyire saját családjukból, rokonságukból, de legalábbis iparosok gyermekei közül választódott az utánpótlás. Saját körükből nősültek. De előfordult, hogy kénytelen volt a mester egy-egy értelmesebb parasztgyereket felvenni inasnak, hogy legyen munkaerő. Ezt a folyamatot segítette elő a nagy gyermekhalandóság is, amely nem kímélte meg az iparos családokat sem. A fazekasoknál az ólommáz mérgező hatása súlyosbította a helyzetet, hiszen többnyire ugyanabban a szobában volt a műhely is, ahol laktak. A fazekasság különben is az 1 Horváth András kályhás közlése 1967. RRM. Adattára 1169. 2 Egyetemi Könyvtár: Céhlevelek XXIX. 15. egyik legpopulárisabb, a parasztsághoz legközelebb álló mesterség volt. Egyrészt a leghétköznapibb eszközöket, az edényeket állították elő, s bár voltak céheik, a fontosabb központi helyeken, hatóságilag többnyire háziipari dolognak tartották. Csak a XIX, sz. végén ismerték el, hogy képesítéshez kötött.

3 Mégis a fazekasok közé is nehéz volt bejutnia a jobbágy-paraszt gyermekeinek, hiszen otthon is kellett a munkáskéz, az meg egészen csodaszámba ment, ha uradalmi cseléd gyereke lehetett iparossá. S ezek az „alulról" jövők csak nagy-nagy kitartással, szorgalommal, emberfeletti türelemmel érhették el, hogy felszabaduljanak. Mesterré csak ritka esetben válhattak. A kaposvári céhiratok az országos gyakorlat alapján az inas tanulóidejét így határozták meg: ,, .. . az inast a mester három Esztendőkre bé fogadja ollyankor a céhbeli Mester embereknek fog költeni, az inasnak gazdája, három esztendő elteltévén tartozik a gazda inasát fölszabadittatni, az inas pedig tartozik a B. Céhnek 5 forintokat füzetni és tanult mesterségéről testnisonalist váltani."

4 Hogy a céhek korában megtörténhetett-e, hogy a mester saját gyermekét három évnél előbb felszabadította, arra nincs adatunk, de valószínűnek tartjuk, hogy volt rá példa. Az ipartestületek irataiból viszont sorolhatnánk az ilyen eseteket. Például 19.01. július 30-án Várdai István elszegődik atyjához Váradi Mátyáshoz inasnak Mozsgón. Tanancbizonyítványt 1902. augusztus 31-én kap.

5 Gregorits Gyula 1897. március 7-én került Szigetvárra nagyatyjához Gregorits Mátyás kályháshoz tanoncnak. 1899. március 1-én szabadul.

6 Viszont Maracsek Károly elszegődött Szigetvárra Lovrencsics Ferenc fazekashoz 1896. február 18-tól 1899. ápr. 4-ig, tehát több, mint három évre. A szerződésben még a következő adatok foglaltatnak: „A gazda ad lakást, élelmezést, két pár cipőt és egy pár 3 Rendeletek tára 1896. 4 Egyetemi Könyvtár: Céhlevelek XXIX. 15. 17. Articulus. 5 P. Á. L. Szigetvári járás tanoncszerződései 1893—1907. 50. bejegyzés. 6 P. Á. L. Szigetvári járás tanoncszerződései. 1893—1907. 15. bejegyzés.