Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Néprajztudomány - †Zentai, János: Baranya magyar főkötői

BARANYA MAGYAR FÖKÖTÖI 255 54. kép A C-típusnak az A-ból való eredeztetése problematikusabb, nem találtuk olyan változatát, amely átmeneti típusnak vehető volna, mint a B-típus esetében. így ennek eredete egyelőre még nyitott kérdés. Ennél a típusnál is előfordul a jászos. A piros teljes mellőzésével, tompább színekkel díszítették ezeket, ugyanúgy, mint a B-típusúakat. A tüll férevalót itt is ismerték. Viselete a 30-as években megszűnt. EGYÉB FÖKÖTŐK Ezeken a hagyományos főtípusokon (és ismertetett változataikon) kívül is ismeretes volt néhány fajta főkötő a megye magyarságánál. Ezek inkább újabbak, kevésbé jelentős szerepet játszottak a népviseletben. RÉCE FŐKÖTŐ — NECC Ez szintén egy nem eredeti magyar népi főkötő, már a neve is tanúsítja. A századunk második évtizedében volt divatos. Leginkább fekete pamutból horgolták, vagy nëccëlték (hálókötés), innen a neve is. Gyakran fekete, ritkábban színes üveggyönggyel díszítették. (55. kép). Színes, leginkább piros selyemszalagot szoktak fűzni a szélébe, s ezt felül csokorra kötötték. Különben csak a csúcsos kontyot fedte. Az Ormánság kivételével — az említett időszakban és némileg utána, szórványosan az egész megyében elterjedt, de igazán általános népviseletté nem vált. A női viseletnek tehát jellegzetes darabja nem volt. MAGYAR FEJKÖTŐ Ez egy kalapszerű, színes művirágakkal, széles szalagokkal díszített, többféle színben —•

7 inkább fehér és fekete — készült főkötő. Erősen polgárias ízlésű, (56. kép), látható, hogy nem 55. kép 56. kép teljesen népi eredetű. Talán erről árulkodik neve is, a többi fékötő elnevezés helyett ez fejkötő. Akkor kezdték viselni a Drávaszögben, amikor a régi hímzett bugafiketőt elhagyták. Nem volt hosszú életű: a századforduló táján jelentkezett, az első világháborúval nagyjából meg is szűnt. A régi népviseletből a városiasba való átmenőnek volt egyik darabja. Ezt már készen vásárolták Siklóson, iparostól. Érdekessége az, hogy pontosan azon a területen terjedt el, ahol előtte a drávaszögi bugafőkötő volt a népi fej viselet. Annak eltérési határát úgyszólván sehol sem lépte túl. Minthogy újabb keletű a bugánál, könnyebb róla adatot kapni, még jobban benne él a ma élők emlékezetében. Ezek alapján arra is lehet következtetni, hogy abban a néhány délnyugati külső-drávaszögbeli községben is viselték a drávaszögi hímzett főkötőt, ahonnét arról közvetlen semmi adatot nem sikerült már felkutatni. Közvetett bizonyítéknak elfogadhatjuk a magyar fejkötő meglétét, mint amely mindenhol a bugafejkötőt követte. A szigetvidéki néprajzi csoportnál is volt, a hagyományos konty elhagyása után egy, némileg a drávaszögi magyar fej kötőhöz hasonló, városias főkötő. Itt ez kevésbé terjedt el, mint az ott. Nem vált általánossá. Még egyöntetű elnevezése sem alakult ki. Leginkább csak pusztán főkötőnek hívták, ellentétben a hagyományos konty-tyal. De találkozunk francia fejkötő, kápi és kápli névvel is. A kevésbé való elterjedését bizonyítja az is, hogy tárgyi emléke, bár sokkal későbbi, mint