Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Helytörténet - Komanovics, J.: A hazai németség volksbundista – illetve hűségmozgalmi – szervezkedése, különös tekintettel Baranya megyére

184 KOMANOVICS JÓZSEF tek az említett helyeken a szóbanforgó kategóriába tartozó német lakósok.

5 A Volksbund alakulási névjegyzékek tanulmányozása alapján megállapíthatjuk, hogy a szervezet tagságának jelentős része a német lakosság szegényebb rétegeiből verbuválódott. Nagyipari munkások viszonylag kevesen támogatták, a falusi intelligencia pedig általában elzárkózott a Volksbundtól.

6 A hazai németség többsége a nagy német propaganda hatására általában önkéntesen lépett a Volksbundba, ami arra utaJ, hogy a féktelen szélsőjobboldali propaganda az egyszerű németek viszonylag nagy tömegét könnyen meghódította. De éppen e könnyű sikerrel magyarázható, hogy a tagság számottevő része nem mindig és mindenben követte a Volksbund vezetőit, hanem gyakran passzívan szemlélte az eseményeket.

7 Az agitátorok és szervezők azonban a tagtoborzás közben gyakran erőszakot is alkalmaztak.

8 Amikor a szervezkedés ígérgetésekkel, előnyök biztosításával, önkéntes alapon nem hozta meg a kívánt sikert, a csalás és a rászedés eszközéhez nyúltak. Hivatalos adatfelvétel ürügyén, felméréseket színlelve, gyanútlan egyénektől aláírásokat gyűjtöttek, melyeket később belépési nyilatkozatokként tüntettek fel. Olykor báli belépők igénylését tekintették a tagsági szándék megnyilvánulásának.

9 Ismét más esetekben hozzátartozók, vagy a szervezet vezetői írták, illetve hamisították ismerőseik nevét a Volksbund listákra.

10 Ha ez sem járt 5 Adataink vannak arról, hogy számos helyen éppen a napszámosok kezdeményezték a szervezkedést. Hercegszentmárton községben 1940. szeptember 24-én 45 belépő taggal alakult meg a helyi csoport 44 napszámossal és cseléddel. A Mohács-szőlőhegyi csoportban a 29 tag, Püspöklakon az 52 belépőből 12, Lippó községben 53-ból 20, Bezedeken 30-ból 19, Cselegörcsönyben 46-ból 26 volt napszámos vagy cseléd. Féked községben a helyi csoport vezetőiül például nagyobbrészt olyan személyeket választottak, akik Németországban jártak, akik ugyancsak a szegényebb rétegekből verbuválódtak P. Á. L. Főisp. 104 1941. 6 P. Á. L. Volksbund alakulási jegyzőkönyvek. 7 A belépésre ösztönzött az is, hogy a népcsoport tagjai olcsóbban jutottak a Bácskából hozott mezőgazdasági gépekhez, német hadisegélyben részesültek, elsők között kaptak iparengedélyt, kedvezményes gyógyszert és ígéretet kaptak a felparcellázandó zsidó birtokokból való részesedsére. * Bár az erre vonatkozó hivatkozások és dokumentumok többségükben csak a háború után kerültek napvilágra, mégis hiba lenne csupán utólagos magyarázkodásoknak tekinteni őket, annál is inkább, mert a levéltári iratokban már a negyvenes évek elején is több jel mutatott az effajta jelenségekre. 9 Talpassy Tibor: A föld gazdát cserél. Bp. 1945. 41. old. 10 Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság (továbbiakban MÁK./16. sz. kir. 869/1947) Bélán András Középdaindol-hegyháti lakos mentesítési kérelme.) kellő eredménnyel, fenyegetőzni kezdtek. Széltében terjesztették, hogy a jövőben német falvakban községi elöljáró vagy képviselőtestületi tag csak volksbundista lehet. Azzal ijesztgették a kívülmaradókat, hogy fekete listát vezetnek róluk és nem fognak számukra munkát biztosítani. Állandóan intrikáltak ellenük és nem egy helyen tettleg is bántalmazták őket.

11 Természetesen az ilyen módon toborozott tagok nem számítottak a Volksbund aktivistái közé. A hazai német nemzeti kisebbség túlnyomó többségének a harmincas évek végén, illetve a negyvenes évek elején a fasiszta Volksbundhoz való csatlakozása nem írható pusztán saját, illetve agitátorai számlájára. Bűnös volt ebben a magyar kormányzat is, ahogy az egyik érintett személy találóan megfogalmazta: „Azért, hogy a Volksbundnak egyszerű tagja voltam, nem lehet kizárólag engem hibáztatni, mert Magyarországon sohasem lett volna életképes ez a szervezet és mi, akik magyar iskolát jártunk, soha sem lettünk volna tagok, ha a letűnt politikai rendszer megvédelmezett volna bennünket a szervezők fenyegetéseivel és túlkapásaival szemben."

1

'

2 A magyar államhatalom, a német birodalom nyomasztó súlya alatt, s a német követség állandó közbelépései miatt, nem mert védelmet nyújtani az üldözötteknek.

13 Alulról ütötték, felülről pedig cserbenhagyták őket. ,,A nagynémet pogány propaganda szabadon mérgezhette a lelkeket, mert a megalkuvó magyar hatóságok nem vetettek gátat a lelkiismeretlen agitációnak, sőt elő is segítették" — olvashatjuk a pécsi püspök körlevelében.

l4 Ha a Volksbundisták atrocitásokat követtek el a magyarsággal szemben, esetleges büntetésüket többnyire mérsékelték azon a címen, hogy a kisebbségekkel kesztyűs kézzel kell bánni. A Volksbunddal szemben — felülről — gyakran a csendőrséget is türelemre intették.

15 Még azt a minimumot sem követelték meg a németségtől, hogy legalább beszéljék, s írás-olvasásban ismerjék a magyar nyelvet. A magyar hatóságok nemcsak a segítséget, védelmet, a biztatást mulasztották el, hanem féltékenységük, gyakori nézeteltéréseik és súrlódásaik ellenére, a Volksbund kezére játszottak gazdasági és politikai téren egyaránt. 193911 Sikfői Tamás: A Volksbund szervezkedés kezdetei és kibontakozása Délkelet-Dunántúlon 1933— 1942. I. Művelődésügyi Minisztérium Tájékoztatója 1968. 3. sz. 147—149. old. 12 B. M. B. i. Pécsi N. B. i. 1945 51—100 57/1945. • 13 OL. NH. II. Fő oszt. 126. (1945). A hűségmozgalom vezetőinek memoranduma. 14 T. 1946 55/1946. (Hozzáférhető a Püspöki körlevél valamennyi plébániai hivatalban.) 15 B. m. Biz. Pécsi N. B. i. 1947 231—280, 232/1947.