Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Helytörténet - Györffy, György: Megemlékezés István királyról születésének ezredik évfordulóján

128 GYÖRFFY GYÖRGY szenttéavatási per; elnyerték ezt még életükben is szentéletű emberek. így például beatissimus­nak titulálta a tihanyi alapítólevél írója azt a Miklós püspököt, aki az összeírást szerkesztete 5 , avagy sanclissimus re-x-nek, a legszentebb ki­rálynak írta Zára apátnője Könyves Kálmánt 1105-ben, akkor, amikor Kálmán dalmáciai had­járatán „visszaadta a föld és a tenger békéjét"', mint az apátnő írta 0 . Ez a jelző, amit István király kora társadalmától elnyert, nem csupán vallási értelmű, hanem emberi és államférfiúi nagyságot is kifejez. Szent István egyéniségének és történelmi sze­repének a megítélését sokak előtt kérdésessé teszi az a körülmény, hogy életéről legbőveb­ben a legendák tudatnak, s a műfajból követ­kezik, hogy ezek elfogult képet rajzolnak a ki­rályról. Kétségtelen, hogy a Szent István-le­gendák elszíntelenítették a hős alakját, mind­amellett íróikat nem az vezette, hogy egy vér­telen csodatevő aszkétát jelenítsenek meg, ami pl. Imre királyfi legendabéli alakjával történt, hanem túlontúl hangsúlyozták István király keménységét. Ne feledjük, hogy ezek a legendák akkor készültek, amikor már több, mint egy emberöltőn át a megvakított Vazul fiai és uno­kái uralkodtak s ezek alatt egy Szent István­-ellenes udvari propaganda is kifejthette hatá­sát. Hogy a két ellentétes tendencia irodalmi megnyilvánulása mögött hol rejtőzik a valóság, azt csakis a kortársak megnyilatkozásaiból szűr­hetjük le. Mindenekelőtt nem lehet véletlen, hogy azok a német császári Írnokok, akik utóbb Magyar­országra jöttek és István király okleveleit ki­állították, korábban német urukat invictus ,le­győzhetetlen', invictissimus ,leglegyőzhetetlenebb' és gloriosissimus ,legdicsőbb' jelzővel illették 7 ; Istvánt viszont ugyanazon formulákban inclitus ,dicséretes', pius Jámbor' és mitissimus ,legsze­lídebb' címmel tisztelték meg 8 . S hogy ez nem üres formula volt, bizonyítják Odilo clunyi apát­nak, a szerzetesi reformmozgalom francia vezér­alakjának szavai, aki ezt írta levelében István­nak: „Hogy lelketekben mekkora szenvedély árad isteni vallásunk tisztelete iránt, csaknem az egész világ hirdeti, de különösen azok tettek ró­latok igen bőven tanúságot, akik az Űr sírhelyé­5 Bárczi G.: Tihanyi alapítólevél. Budapest, 1951. 12. 6 Novak, V.: Zadarski kartular. Zagreb, 1959.285. 7 Kehr, P.: Die Urkunden Otto III. Innsbruck, 1890. 137—143; vö. még Monumenta Germaniae His­torica. Diplomata regum et imperatorum Germa­niae tomi III. 4, 711. 8 Erdélyi L., A pannonhalmi szent Benedek rend története. Budapest, 1902—. I. 590; Karácsonyi J.: Szent István király oklevelei. Budapest, 18í)l. 41; Györffy Gy., Történelmi Szemle 1960. 535. ről (Jeruzsálemből) visszatértek." 9 Megjegyzendő, hogy István király főként szentek ereklyéinek el­nyerése végett fordult Odilohoz. A lotharingiai Leodvin püspök beszélte el István bolgárföldi hadjáratáról; „Midőn a konstantinápolyiakzsák­mányoltak és a (bolgár) várost kirabolták, az igaz hivő István elfordult a fosztogatástól. Be­lépve a Szent György templomba, az itt talált ereklyéket elhozta és keresztényi tisztelettel egész életén át megőrizte." 10 Ezeket olvasva tmri lehet vitás, hogy Szent István az őszintén és mélyen vallásos uralkodók közé tartozott. Ez a maga korában nem volt páratlan jelenség, sőt azt mondhatjuk, hogy az ezredfordulón ez volt az uralkodó ideáltípusa. Ilyen volt a szentek sír­jához zarándokoló III. Ottó császár, aki úgy utazott Olaszországban, hogy sátrában szentek ereklyéi voltak felállítva 11 . A kortársak harma­dikként Sancho spanyol királyt emelik ki a szent emberek barátságát kereső uralkodók között. 12 István vallásossága mindamellett nem merült ki bigottságban. A magyarok iránt barátságta­lan német Thietmar, a kortárs, kiemeli páratlan nagylelkűségét, arról szólván, hogy mint járt el István nagybátyjával, a legyőzött erdélyi Gyulával szemben, aki a lengyel fejedelemhez menekült és szolgálatába állt. Ez „midőn fele­ségét a fogságból nem válthatta ki, ellenségé­től, unokaöccsétől mintegy ajándékképen meg­kapta. Sohasem hallottam valakiről, aki így ki­mérte volna a legyőzöttet!" 13 Szent István arcának másik vonása a kemény­ség és céltudatosság, ami nem ellentétes a val­lásossággal. Vannak, akik kemény ítéletei mö­gött kegyetlenséget vélnek felfedezni és ezt ellentétesnek ítélik a szentség vonásával. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy nincs egykorú forrás, amely Istvánt, mint kegyetlen ítélkezőt mutatná be. Reánk maradt törvénykönyve, amely a keresztény hit és az új rend megerősítése érdekében fogant, minden­ben a kor szigorú ítélkezését tükrözi, minda­mellett azoknál több esetben humánusabb. István két törvénykönyve részben szószerint követi a nyugati zsinati határozatokat és tör­vényeket, alkalmazva azokat a hazai viszo­nyokra. A törvények összehasonlítása azt mutat­9 Ringholz, О.: Der heilige Abt Odilo von Cluny in seinem Leben und Wirken. Brunn, 1885. XXXV; vö. Makkai L. —Mezey L.: Árpád-kori levelek. Bu­dapest, 1960. 85. 10 Gombos i. m. II. 969—970; vö. Györffy Gy., Ac­tes du XII e Congrès International des Études By­zantines. Beograd, 1964. II. 149—154. 11 Uhlirtz, M.: Die Regesten des Kaiserreiches un­ter Otto III. 2. Lieferung. Graz—Köln, 1957. (J. F. Böhmers, Regesta Imperii II.) 827. 12 Gombos i. m. III. 2556. 13 Uo. 2203.

Next

/
Thumbnails
Contents