Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Kőhegyi, Mihály: Római pénzforgalom és kereskedelem a Lugio–Szeged közötti útvonalon

RÓMAI PÉNZFORGALOM ÉS KERESKEDELEM A LUGIO — SZEGED KÖZÖTTI ÚTVONALON KŐHEGYI MIHÁLY A magyarországi szarmatakor történetének megírásához, — különösen gazdasági, kulturális és kereskedelmi életének megvilágításához, — nélkülözhetetlen forrásanyagot nyújtanak azok a római pénzek, amelyek a szarmaták által lakott területen kerültek elő.

1 Elengedhetetlenül szükségesnek mutatkozott, az eddigi gyér feldolgozásokkal ellentétben, hogy a pénzforgalom kérdését ne önmagában, a pannóniai belső forgalomtól mintegy függetlenül, hanem azzal szoros egységben vizsgáljuk.

2 így esett választásunk Dél-Magyarország területére s azt igyekeztünk vizsgálni, miképpen hat a limes menti Lugio, illetve Contra Florentiam a balparti szarmaták gazdasági életére. A munka megindulásakor jó fogódzót jelentett Huszár Lajos leletkatasztere, melyben a szerző az összes népvándorláskori lelőhelyeken előkerült pénzeket közli.

3 Ennek felhasználásával Kerényi András külön is értékelni igyekezett a szarmata anyaggal együtt előforduló római pénzeket.

4 Mindkét tanulmány, természetéből folyóan, elsősorban numizmatikai oldaláról közelítette meg a kérdést, bár Kerényi András cikkében néhány történeti megfigyelés is található. A magunk leletkataszterének összeállításakor felhasználtuk Huszár Lajos katalógusát s ehhez hozzávettük az 1954—1969 között előkerült leleteket. Ennek elvégzése után kitűnt, hogy mind ez ideig 135 szarmata temetőből, illetve telepről ismerünk római pénzeket. Csak a kétségtelenül hiteles, vagy legalább lelőhely megjelölés tekintetéből hiteles anyagot vettük fel. Az alföldi múzeumokban nagy mennyiségben található, néha több ezerre menő római pénzt 1 Kőhegyi, Mihály: Römische Münzen aus sarmatischen Gräbern und von sarmatischen Siedlungen. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966—1967. II. 109—114. 2 Sajnálatosan éreztük egy Pannónia pénzforgalmát tárgyaló munka hiányát, melynek megírását B. Sey Katalintól várjuk, ö segített a pénzek egy részét meghatározni. Kollegialitásáért fogadja köszönetünket. 3 Huszár, Lajos: Das Münzmaterial in den Funden der Völkerwanderungszeit im Mittleren Donaubecken. Acta Arch. Hung. 5 (1955) 61—109. 4 Kerényi András: Magyarországi szarmata pénzek. Numizmatikai Közlöny 54—55 (1955—1956) 14—20. figyelmen kívül hagytuk. Ezek döntő többségének előkerüléséről semmit sem tudunk s általunk ellenőrizhető esetekben kitűnt, hogy főleg Dunántúlról származnak, és sokszor magángyűjtők útján, azok halálakor kerültek a múzeumi raktárakba.

5 Jelenleg a szarmaták által lakott területről nyolc zárt leletet (Abony,

6 Mende,

7 Kecel első,

8 Tiszanagyrév,

9 Kecel második

10

, Elek,

11 Öcsöd,

12 Hajdúnánás,

13

) ismerünk. Ezek azonban egészen más történeti elbírálás alá esnek s ezért értékelésünkben nem használtuk őket.

14 Az anyag felgyűjtése után olyan táblázatot szerkesztettünk, melynek bal oldalán a lelőhelyek sorszáma és neve, felül pedig azoknak a császároknak-császárnőknek a neve szerepel, akiktől maradt ránk szarmata leletegyüttesben pénz. Jelen alkalommal azonban csak azok közlésére kerül sor, melyekről feltételezhető, hogy Lugio közvetítésével kerültek szarmata földre. Éppen ezért csak a Kalocsa—Szentes vonaltól délre eső területeket vizsgáltuk. Ide soroltuk természetesen az egykori Bács-Bodrog és Torontál megyék területét is (1. kép). Az össze5 A II. világháború során néhány múzeum raktárában teljesen összekeveredett a numizmatikai anyag s ilyen ömlesztett állapotban céljainkra alkalmatlan. 6 A 109 darabból álló leletben Vespasianustól Antoninus Piusig vannak dénárok. Numizmatikai Közlöny, 5 (1906) 105. 7 Kerekes Pál: A budai és mendei római éremleletek. Numizmatikai Közlöny 13 (1914) 71. 8 A. A. [Alföldi András] : A Keczeli lelet. Arch. Ért. 39 (1920—1922) 99—102. Itt kell figyelmeztetnünk arra, hogy az ún. első keceli lelet nem Kecelen, hanem a Duna közelében került elő, így leletkörülményei meglehetősen bizonytalanok. 9 Jónás Elemér: A tiszanagyrévi római éremlelet. Numizmatikai Közlöny 23—24 (1924—1925) 38— 40. 10 Jónás, Elemér: Die sarmatisch-jazygischen Münzen der ungarischen Tiefebene und ihre Beziehungen zu Südrussland. Archívum Europae Centro-Orientalis 1 (1935) 254—262. n Kerényi András: i. m. 14. említi, de az általa hivatkozott helyen (Numizmatikai Közlöny, 1939— 1940 67.) nem találom. 12 Jónás Elemér: Az öcsödi éremlelet. Numizmatikai Közlöny 28—29 (1929—1930) 30—44. 13 Soproni Sándor: Valentianus-kori éremlelet Hajdúnánás—Tedejről. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 49 (1966—67) 91—117. u Feldolgozásukat Czuth Béla vette tervbe. Dolgozata elé várakozással tekintünk.