Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Bándi, G.–Kovács, T.: Adatok Dél-Magyarország bronzkorának történetéhez. (A Szeremle-csoport)

104 BANDI GÁBOR—KOVÁCS TIBOR X. térkép. A Szeremle csoport kialakulásának eseményvázlata IV. t. 1., VI. t. 8—9.). Ezzel szemben, a területi együttélés következményeként több vatyai edénytípus általános, változatlan formában történő használata igazolható, szeremleiek által is lakott körzetben (II. t. 4, 7, 10., III. t. 7., IV. t. 3. 7_8.)23 Ezek a régészeti adatok, melyek a kölcsönös formaváltozásokkal szemben, csupán egymás készítményeinek ismeretét és kismértékű használatát bizonyítják, arra engednek következtetni, hogy egy adott történelmi esemény kényszerítő hatása alatt, a vatyai területre betelepedő szeremlei népesség minden bizonnyal az őslakosság hozzájárulásával, sőt talán bizonyos függőségi viszonyban élhetett. Ez a viszony bár ellenséges semmi esetre sem lehetett, olyan tartalmi és formai jegyekkel bírhatott, mely biztosította a lényegesen kisebb létszámú Szeremle-csoport népi-biológiai önállóságát és megerősödését a vatyai szállásterület déli határvidékén. 23 Zalotay, E., i. m. lásd táblaanyagát. Továbbá: Dunapataj—Szelidi tó, Hajós—Hild-puszta. Pákozd-Várhegy, 5/a. Sári-Dabas (IX. t. 9.), 6. Százhalombatta, 7. Szob-Kőzúzótelep (IX. t. 11.), 8. Törtei

21

. (1. térkép.) A szeremlei leletanyag összehasonlító analízise alapján is úgy látszik, hogy igen kevés azon formák száma, melyek vatyai típusokkal hozhatók kapcsolatba

22

. Leggyakrabban a jellegzetes, enyhén kihajló nyakú, gömbtestű vatyai bögreformán található meg újdonságként, a szeremlei mészbetétes díszítés (I. t. 5, 9., III. t. 8, 11. 1 A lelőhelyeknek ezen felsorolása természetesen nem tekinthető teljesnek. A szórványos leletek mellett viszont fontosnak tarthatjuk azokat az adatokat, melyek e két nép kapcsolatát időrendileg is alátámasztják. Százhalombattán, Igar- Vámpusztán és a Kosziderpadláson a szeremlei leletek egyaránt a vatyai erődített telepek legfiatalabb rétegében kerültek elő. Különösen fontos adatnak tűnik a Baracs—Battyánsánc lelőhely, ebben a vonatkozásban. Vö.: Bóna I., Rég. Füz. 16 (1963) 5—6. Az erődített vatyai telep legfelső, 7—8. szintjében van képviselve a Szeremle-csoport leletanyaga. 22 Bandi, G.—Kovács. T., i. m. Lásd az I—

IV. öszszehasonlító analízis-táblázatokat.