Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)

Régészet - Bándi, G.–Kovács, T.: Adatok Dél-Magyarország bronzkorának történetéhez. (A Szeremle-csoport)

102 BANDI GÁBOR—KOVÁCS TIBOR mellett (XII. t. 1—2, 8, 10—11.), néhány olyan lelet is előkerült, mely a mészbetétes edények népe dél-dunántúli csoportjába sorolható (XII. t. 3, 6—7.). 18. Torapa-vasút mente Néhány, telepről származó edénytöredék ismert a lelőhelyről à bajai múzeumban. Ltsz: 55. 164. 7. A felsorolt 18 lelőhely hiteles és szórványos anyagán túl ismerünk még a szekszárdi múzeumban több olyan tipikus szeremlei edényt is, melyek nagy valószínűséggel a csoport törzsterületén, a Sió-torkolat környékén kerültek elő: Bögre — Kettőskónusú testű, nyaka hiányzik. Díszítése mészbetétes koncentrikus kör. Sárga. Ltsz: 84. 933. I. (VIII. t. 11.) Urna — Kettős félgömbös testű, nyaka hiányzik, öblén két szalagfül van. Mészbetétes. Barna. Ltsz: 66. 28. 1. (IX. t. 1.) Urna — Kisméretű, tölcséres nyakú kettőskónusú. Öblén két fül ül, mészbetétes díszítésű. Barna. Ltsz: 59. 302. 1. (IX. t. 2.) Csésze — Cilindrikus nyakú, egyfülű kancsó töredéke. Barna. Ltsz: 98. 933. 1. (IX. t. 3.) Bögre — Tölcséres nyakú kettős kónusú testű, egy füle a nyakat hidalja át. Nyakon és vállon mészbetétes koncentrikus körök díszítik. Barna. Ltsz: 35. 3. 2. (IX. t. 4.) Urna — Kettőskónusú testű, nyaka és pereme hiányzik. Mészbetétes díszítésű. Barna, öblén négy szalagfül van. Az urnában megmaradt égett embercsontok alapján biztos sírleletnek tarthatjuk. Ltsz: 59. 420. 1. (IX. t. 5.) Urna — Kettőskónusú, felső része csonkakúpos, alsó fele félgömbös, öblén két fül van. Mészbetétes díszítésű. Ltsz: 112. 933. 1. (IX. t. 6.) Bögre — Tölcséres nyaka töredékes teste kettőskónusú. Díszítése mészbetétes. Füle a nyak törésvonalán ül. Barna. Ltsz: 91. 933. 1. (IX. t. 7.) Bögre — Tölcséres nyakú, kettős csonkakúpos testű. Vállát szalagfül hidalja át. Mészbetétes díszítésű. Barna. Ltsz: 102. 933. 5. (IX. t. 8.) 1. A csoport leleteinek topográfiai áttekintése alapián a szeremiei népesség szállásteruletét, a Dana jobb partján a Sió torkolatvidékén és a Sárközben, a balparton a Sárrét déli részetői a Moh ácsi-sziget magasságáig húzódó magdsparton határozhatjuk meg (I. térkép) Ha ezt аг elterjedési területet, az ÉNy-felől érkező mészbetétes kerámia s csoportok előtt itt élt őslakosság szempontjából vizsgáljuk, a következőket állapíthatjuk meg: a) A rendelkezésre álló leletanyag alapján, — annak ellenére, hogy a Szeremle csoport a Duna jobb partján a gerjeni csoport feltételezett törzsterületét foglalta el

14

, — sem a két nép találkozása, érintkezése, sem pedig az őslakosság esetleges elmenekülése nem bizonyítható. Mivel a gerjeni csoport anyagának bemutatása és értékelése nem történt meg a szakirodalomban, igen nehéz állást foglalni a szeremlei temetőben (VIII. t. 4, 6.) és a kelebiai temetőben többnyire zsugorított csontvázas ritusú sírokból előkerült, szőregi leletekkel kapcsolatban is

15

. Bár ez utóbbi lelőhely anyaga a leletek keveredése miatt csak részben értékelhető, mégis csupán e temető térképe alapján lehet a Szeremle- és Szőreg csoportok érintkezésének és időrendi viszonyának kérdését megközelíteni

16

. A temető térképének topográfiai elemzése, az eltérő ritus, valamint a leletanyag azt mutatják, hogy a zsugorított csontvázas, feltehetően szőregi sírok nagyrésze egy csoportban található a területen. A biztosan vatyai kultúrához kapcsolható hamvasztásos sírok, látszólag rendszer nélkül az egész temető területén elszórtan találhatók. Előfordul a két kultúra leletanyagának keveredése is, mind a hamvasztásos-, mind a zsugorított csontvázas sírok esetében egyaránt. A szeremlei csoport urnasírjai, illetve azok a sírok, melyekben a vatyai és szeremlei leletek keverten fordulnak elő, elég nagy biztonsággal két területi csoportba lokalizálhatok. Ezen megfigyelésekből, — anélkül, hogy a máshelyt már részletesebben tárgyalt alapvető időrendi problémákat újra idéznénk, melyek az érintett három népcsoport kronológiáját meghatározzák

17

, — csupán annyit említünk, hogy a kelebiai temető minden való14 Bona, I., Ann. Univ. Scient. Bud., Sectio Hist 3 (Budapest, 1961.) 14—. 15 Zalotay, E., г. т., A vatya-szőregi érintkqfcës Duna-menti leletei ma még nem nyújtanak elegendő adatot, — megítélésünk szerint, — ahhoz, hogy az ún. gerjeni csoport súlyát, önállóságát értékelhessük. 16 Zalotay, E., i. m., Tekintettel arra, hogy a temető leletanyagának egy része összekeveredett, a síregyüttesek és a temetőtérkép publikáció szerinti hivatkozásával óvatosnak kell lenni. A szeremlei és vatya-szeremlei sírok azonosításánál és kiválasztásánál, minden egyes edénynél megkíséreltük az ásatáson feltüntetett eredeti sírszámokat megkeresni, melyeket az edények külső vagy belső falára sárga zsírkrétával írtak rá a feltárás során. Ezen azonosítás alapján készítettük a temető elemzését megsegítő térkép-sémánkat is (1. kép.) 17 Bandi, G.—Kovács, T., i. m.