Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 14-15 (1969-70) (Pécs, 1974)
Régészet - Bándi, G.–Kovács, T.: Adatok Dél-Magyarország bronzkorának történetéhez. (A Szeremle-csoport)
ADATOK DÉL-MAGYARORSZÁG BRONZKORÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ. (A SZEREMLE-CSOPORT) BANDI GÁBOR—KOVÁCS TIBOR A Dél-Magyarországon élt bronzkori népek történetének egyik jelentős eseményével foglalkozva, arra az eredményre jutottunk, hogy a Szeremle-csoport, a mészbetétes edények népe észak-dunántúli csoportjának DK-irányú elmozdulása nyomán, a Sió-torkolat vidékén alakult önálló kulturális egységgé (Reinecke BB 1 közepe). Viszonylag rövid életű önállósága után a csoport, a halomsíros kultúra támadása következtében elhagyta eredeti szállás területét (Reinecke BB 1—2 fordulója), déli irányba vonult es a támadó népcsoportok közreműködésével, — Vattina és Verbicioara alapokon, — egyik kialakítója lett a Dubovac—Círna csoportnak. 1 A Szeremle-csoport eddig felszínre került leletanyaga az elmúlt évtizedekben több helyen, különböző kulturális egységbe foglalva, eltérő terminológiával, csupán részleteiben került közlésre. 2 A csoport lelőhelyeinek topográfiai körülhatárolása, a leletanyag típustáblákon történt öszszehasonlító analízise, valamint a leglényegesebb etnikai és időrendi problémák felvetése után, szükségesnek tartjuk a rendelkezésünkre álló anyag együttes közreadását. 3 1. Bölcske—Szentandráspuszta A ket, szórványosan felszínre került edény valószínűleg a Duna-ártérre támaszkodó „Vörösg'yir" nevű lelőhelyről származhat. Bögre — Enyhén tölcséres nyakú, gömbtestű, füle a nyakat hidalja át. Barna. (I. t. 9.) Urna — Kihajló peremű, domborúan ívelt nyakú, teste fordított csonkakúpos. Díszítése jellegzetes mészbetétes, két füle a 1 Bandi, G.—Kovács, T., Acta Arch. Hung. XXII (1970) 25—39. 2 Wosinszky, M., Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége. (Budapest, 1904) 1—., Childe, V. G., The Danube in prehistory, (Oxford, 1929.) (284— 287., 294., Tompa, F., BRGK 24/25, (1934—1935) 78., Grbic, M., Starinar 7—8 (1956—57) 35—38., Va., AJA 61 (1957) 148., Garasanin, M. V., BRGK 39 (1958) 75—., Mozsolics, A., Acta Arch. Hung. 8 (1958) 145., 98. j. 3 A leletanyag fényképezését Nádor Katalin végezte, a rajzok Monori Magda munkái. vállon ül. Töredékes, színe barna. (I. t. II.) 4 2. Dunapataj—Csordaút A község határában lévő lelőhelyen csupán felszíni leletek jelzik, hogy telep és temető is lehetett a területen. 5 3. Dunapataj—Szelidi-tó A tó DK-i partján emelkedő alacsony homokos dombon hamvasztásos rítusú sírok kerültek elő az elmúlt években. A leletek a dunapataj i helytörténeti múzeumba kerültek. Az anyag alapján, a vatyai kultúra népe is temetkezett a lelőhelyen. 6 4. Dunaszekcső A Magyar Nemzeti Múzeumba szórványleletként került szeremlei típusú bögre tálalási körülményei ismeretlenek. Feltételezhető, hogy a Várhegy területén került elő. Bögre — Tölcséres nyakú, élestörésű kettőskónusú testű. Egy füle a nyakat hidalja át. Színe barna, díszítése mészbetétes. Ltsz: 50. 6. 22. (I. t. 1.) 5. Gerjen—Várad A szórványosan előkerült leletek valószínűleg э Wosinsky Mór által leírt „Várad" nevű lelőhelyről származnak. 7 Bögre — Tölcséres nyakú, nyomott gömbtestű edény. Egy füle a vállat hidalja át, díszítése mészbetétes koncentrikus körökből áll. Színe barna. (I. t. 2.) Bögre — Tölcséres nyakú, gömbtestű, egy fülű edény. Nyakát és vállát mészbetétes koncentrikus körök díszítik. Barna: MNM. Ltsz: 10/892/282. (I. t. 3.) 4 Wosinszky, M., i. m. LIV. t. 1, 4., Nováki, Gy., AÉ 1966. 290. 5 V. Vadász Éva terepbejárási adata. 6 A lelőhely topográfiai helyzetét V. Vadász Éva azonosította. 7 Wosinszky, M., i. m. LIX. t. 4., Va., Tolnavármegye története. (Budapest. 1896) 409—.