Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Régészet - Bándy, Gábor: A dunántúli mészbetétes edények népének kelet-magyarországi kapcsolatai

MÉSZBETÉTES EDÉNYEK 67 1. kép. A mészbetétes díszítésű kerámia keletmagyarországi elterjedése. Ha a lelőhelyeket rögzítő alaptérképet már a kulturális megoszlás, vagy a dél- és észak-dunántúli variáns elterjedése alapján akarjuk értékelni, a 67 lelőhelyet jelentő 56 földrajzi pont többféle bontásra ad lehetőséget. Induljunk ki a legegyszerűbb topográfiai adottságból. Vizsgálati területünk lényegében a Duna—Tisza köz északi felét, a Tisza—Maros vidékét, a Körösök torkolat vidékét és a Tiszától ÉNy-ra eső észak-Alföldet foglalja magába. Ha figyelmen kívül hagyjuk a leletek mindennemű tálalási körülményeit, megvizsgálhatjuk, hogy a déliés észak-dunántúli csoport viszonylatában tekintve mutatkozi,k-e bizonyos rendszer a szóródásban. Annyi megállapítható, hogy a teljes területen megtalálható észak-dunántúli leletekkel szemben a dél-dunántúli eredetű anyag csak a Duna—Tisza köz centrális és északi felében hiányzik. Ez a relative üres folt természetesen még önmagában igen keveset mond, de a későbbiekben visszatérünk feloldására és magyarázatára. i