Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Művészettörténet - Kőhegyi, Mihály: Zsolnay Vilmos két levele Székely Bertalanhoz

316 KŐHEGYI MIHÁLY Az 1950-es évek derekán hosszabb vita folyt Székely Bertalan művészetének történelmi helyéről.

13 A vita során Zádor Anna mint utolsó élő tanú, arról számolt be, hogy Székely Bertalan halála (1910) után annak írásbeli hagyatéka, amely többszáz kisalakú noteszből, vázlatkönyvből, számozatlan egyes lapokból és kézirattöredékekből állt, azzal a megbízással került titkárához és tanítványához, Lándor Tivadarhoz, hogy feldolgozásukat, rendszerezésüket elvégezze. Lándor tudatában volt a feladat jelentőségének, s annak a felelősségnek is, amely ezzel ráhárult. Kevés számú megjelent tanulmánya mutatja, hogy mestere iránt a legnagyobb tisztelettel, elismeréssel, sőt csodálattal viseltetett. Általában jól ismerte az írásbeli hagyatékot, valamilyen rendszerezést is megkísérelt, mert ceruza jegyzetei rajta vannak egyes kéziratokon. Ám a végcél: a Székelymonográfia megírása — úgy tűnik — meghaladta képességeit.

14 Az anyaghoz viszont senkit sem engedett. Az áldatlan helyzeten Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója úgy kívánt segíteni, hogy az egészet lemásoltatja. Sikerült elérnie Voinovich Gézánál, a Magyar Tudományos Akadémia akkori főtitkáránál, hogy az Akadémia vállalja kiadását. Az elképzelés szerint Lándor irta volna a bevezető tanulmányt, egy Lándor által választott fiatal művészettörténész (a választás Zádor Annára esett) jegyzetelné, Petrovics Elek gondozná a kéziratos hagyatékot. 1944 elején az anyag egy része már lemásolásra került, ezeket az Akadémiának át is adták. Petrovicsnak sikerült rávennie Lándort, hogy a zilált helyzetre való tekintettel az eredetieket is adja át az Akadémiának. Ez részben meg is történt. A felszabadulás után évekig nem találták az anyagot, már mindenki arra gondolt, hogy ugyanabban a vízzel elöntött pincében volt, ahol a magyar irodalom sok fontos kézirata elpusztult. Szerencsére 1950-ben az anyag egy kis töredéke megkerült.

13 Művészettörténészeink 13 A vita a méltatlanul mellőzött Székely Bertalan 1955-ös kiállítása kapcsán lángolt fel. Dobat János: Székely Bertalan. (Budapest, 1955.) — Dohai János: Székely Bertalan (A Műcsarnok Székely kiállításának katalógusa) Budapest, 1955. — Dohai János: Székely Bertalan művészi arculatának kialakulásáról. (Művészettörténeti Értesítő 1956.) 97 —115. — Aradi Nóra: A magyar történelmi festészet 1880—1919-ig. (A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve, 1954—55.) 14 Lándor Tivadar: Székely Bertalan. (Művészeti Krónika, 1905.) 2. sz. 1—4. — Lándor Tivadar: Székely Bertalan. (Vasárnapi Üjság, 1905.) 857—858. — Lándor Tivadar: Székely Bertalan: (Művészet, 1911.) 62—69. — Lándor Tivadar: Székely Bertalan feltámadása. (Magyar Iparművészet 1911.) 81 —86. 16 Zádor Anna: Vita Székely Bertalan művészetének történelmi helyéről. (Művészettörténeti Értesítő, 1956.) 69—72. ennek adatait fel is használták. 1956-ban azonban váratlan fordulat következett be. Ez év áprilisában, májusában és júliusában ugyanis három ízben gyarapodott Székely-anyaggal az Akadémiai Könyvtár Kézirattára. Az eladó minden esetben Lándor Tivadar özvegye volt. Amikor 1961-ben ismét eladott bizonyos jegyzeteket, az özvegy kijelentette, hogy nála semmiféle további Székely-anyag nincs. A nagyértékű hagyatékról, dicséretes módon, hamarosan beszámolt a Kézirattár a Könyvtár füzetsorozatában.

10 Annál meglepőbb, hogy művészettörténészeink ezideig nem siettek a rendelkezésre álló adathalmaz kiaknázásával. Mi ezúttal természetesen csak a hagyaték két levelének közzétételére vállalkozhatunk. Mindkét levelet Zsolnay Vilmos írta Székely Bertalannak. A viszontválaszok ezideig nem kerültek elő, de szerencsére azok szövege nagyjából rekonstruálható a meglévőkéből. Az első levélben a Székely számára még ismeretlen, vagy kevésbé ismert engob-eljárásról, festékek küldéséről esik szó : Pécs-Porczellan-Fayencegyár 5. März. 1894. Sehr geehrter Herr Professor! • Meinem Versprechen gemäss sandte ich Ihnen pr. Post: 19 Farben, 1 Flasche Firniss, 1 Flasche Dicköhl u. eine Palette. — Firniss dient zum Anmachen der Farbe, das Dicköhl um die Farbe consistenter zu machen. Nachdem die Platte, auf welche das Bild gemahlt werden soll porös ist, so saugt diese Verhältnis smässig viel Farbe ein, um dies zu mindern, ist es angezeigt vorerst die Hauptconturen des Bildes zu zeichnen u. dann das Ganze mit Firniss zu überstreichen, als Grundlage für die Farben. Das Malen geschieht á la Fresco oder Acquarell. Es muss stets von Licht in Dunkel gemalt werden; die Farben sollen möglichst dünn aufgetragen werden. Dünn aufgetragen hat lichte Wirkung, dick aufgetragen dunkle Wirkung. Diese Abtönung zeigt die gesandte Palette deutlich, wo bei einer Farbe mehrere Abtönungen ersichtlich sind u. die nur dadurch hervorgebracht wurden, dass ein u. dieselbe Farbe in verschiedener Dicke aufgetragen wurden, dass ein u. dieselbe Farbe in verschiedener Dicke aufgetragen wurde. Als Pinsel können für grössere Flächen Borstenpinsel, für feinere detail-Arbeiten Haarpinsel verwendet werden. 16 Büky Béla: Székely Bertalan hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei, 29.) Budapest, 1962.