Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Művészettörténet - Romváry, Ferenc: A Modern Magyar Képtár története. Új szerzemények. II.

A MODERN MAGYAR KÉPTÁR TÖRTÉNETE ÜJ SZERZEMÉNYEK II. ROMVÄRY FERENC 1968-ban a megelőző évek nagyarányú gyűjteménygyarapodásához mérten is jelentős mértékben gazdagodott a Modern Magyar Képtár állománya. "Számszerűen 590 tárgy: festmény, szobor, plakett és grafika került a gyűjteménybe. A képtár az új szerzeményekkel a 20. századi magyar művészet egyre szélesebb skáláját fogja át. Az első időkben egy gyűjtő érdeklődési köre, egyéni ízlése még erősen determinálta a kialakuló gyűjtemény arculatát. Az újabb szerzemények révén azonban ez a sajátos, egyoldalú profil egyre jobban elmosódott, a gyűjtemény megizmosodott. A különböző gyűjtemény együttesek más-más karaktere szerencsére rendkívül kedvezően hatott a képtár összetételének alakulására. Kiegészültek a hiányok és így a magyar festészet árnyalati gazdagságának, sokrétűségének bemutatása válik lehetővé. Az állami képzőművészeti vásárlások révén

1 a kortárs-művészet anyaga is (fokozatosan) gyarapodik. Kialakulóban van a gyűjtemény egészén belül a felszabadulás utáni festészetet, szobrászatot reprezentáló együttes is. így a képtár történeti anyaga és a jelen művészete között kapcsolat teremthető, s ennek a múzeum kiállításán is tükröződnie kell. Múlt és jelen a művészetben sem választható el egymástól. A Modern Magyar Képtár mellett, mely Nagybányától, hozzávetőlegesen az ötvenes évek elejéig tartó periódus képzőművészei törekvéseit igyekszik bemutatni, létrejöhetett egy újabb múzeumi kiállítás is, mely súlypontjában legalábbis az elmúlt két évtized művészetét van hivatva bemutatni. 1968. februárjában nyílt meg Mohácson a képtár kihelyezett galéria ja,'' a Kossuth Filmszínház új épületében a külön e célra kialakított teremsorban. A kiállítás a iMai Magyar Festészet címet viseli, célja elsősorban a kortárs művészet bemutatása, ezen belül a Pécs-Baranyai festők munkásságának kiemelése, valamint a közvetlen helyi hagyományra való utalás. Külön hangsúlyt kapott a ma is Mohácson élő Kolbe Mihály festészetének bemutatása. Mohácson a 40-es években pezsgő művészeti élet folyt. Itt élt és dolgozott a tragikus hirtelenséggel elhunyt művészházaspár, Martinszky János és felesége, M. Rohacsek Anni, hosszabban időzött a városban Árkay Aladár, az építész és felesége, Sztehló Lili, üvegtervező iparművész. A Pécsett élő Kelle Sándor is itt kezdte rajztanári pályafutását. S nem utolsósorban gyakran járt itt vendégségben az akkor már Pécsett élő Martyn Ferenc is. Az 1957-ben már a pécsi múzeumba kerülő Rohacsek hagyatékot

3 követően 1968-ban férjének, Martinszky Jánosnak 84 darabból álló anyaga is méltó helyére, a pécsi képtárba került.

4 Ennek birtokában a Mohácsi Galériában Kolbe és Rohacsek képei (mellett Martinszky János művészete is kiemelten szerepel. Ö

a 1936ban telepedett meg Mohácson. Korai festményein a természeti témák, a halászat, valamint a dunai motívumok érzékletes, látványszerű megjelenítése dominál. Csendéletei, portréi is a hagyományos szemléletmódot tükrözik. Később, éppen a csendéletek mesterkélt esetlegességének reakciójaként és minden bizonnyal a Párizsból azidőtájt hazaszármazott Martyn Ferenc példáján fellelkesülve szakított addigi festői gyakorlatával. Egyre inkább a képi szekesztés irányába fejlődött, felhasználva kubisztikus tanulságokat is, az egyszerre több nézőpont adta újszerű megfogalmazás lehetőségét. Egyre inkább az elvont irányába tolódik festői világa. A világháborút követő szellemi felszabadultság éveiben bontakozott ki meglepő érettségben festészetének sajátos, új arculata. Tagja és kiállítója volt az Európai Iskolának, bár nem vehetett részt közvetlenül a fővárosban zajló szellemi élet pezsgésében, mindvégig Mohácson maradt. Talán ennek köszönhető, hogy festészetének elvontsága közvetlen és igen eleven természeti élményen alapszik, olyannyira, hogy itt-ott a táji ábrázolás némi távoli, halvány emléke is földereng

6 (12. és 71. sz. kép). Kolbe Mihály festményein

7 a táj dimbesdombos karakterét kutatja a kubisztikus megfogalmazással rokon szemléletmóddal »(13. sz. kép). Grafikái a látványszerűség érzékeltetése, a tárgyi alapból való kiindulás mellett is erősen transzponáltak. Tárgyak és jelenségek egyfajta vibrációban válnak azonos értékrend egyenrangú elemévé, a változás és az állandóság egymást követő, egymást feltételező részévé.