Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Helytörténet - Fancsovits, György: Adatok a pécsi, baranyai hadifoglyok és internacionalisták életéről, tevékenységéről visszaemlékezéseik, naplóik alapján (1914–1921)
260 FANCSOVITS GYÖRGY a falu lassan visszazökken a megszokott kerékvágásba, azaz hogy mégsem, új életelemek, színfoltok, tartalmak alakulnak ki. Például az utca olvasó, máskor sietős emberekkel lesz tele. Pillanatok alatt elkapkodják a Pécsi Napló, a Dunántúl számait. Az emberek hírekre szomjaznak. A hírek pedig jönnek: kincstáriak, felületesek és ködölsítők. Ezeken a napokon este tíz óra táján a Nádor teraszáról Linder, a Dunántúl szerkesztője felolvassa a legfrissebb táviratokat. A háború egyelőre még inkább távoli szenzáció, mint véres valóság. A városba mindenhová befurakodott a militarizmus: gyárakba, bányákba és üzletekbe, intézményekbe és hivatalokba, az utcákon éppúgy ez a »szellem« járt, kelt, mint ahogy megérintette, majd maga alá gyűrte az újságokat, mindent, és mindenkit. Az egyenruha különleges előjogai érvényesültek. (2. kép.) De már kezdetben sem ment minden simán. A 6-os (újvidéki) közös gyalogezred frontra készülődése alkalmával »különös« dolgok történtek. Szabadkán (Subotica) néhány nazarénus katona megtagadta az engedelmességet, nem akartak fegyvert fogni. Ezért a tettért szigorú büntetésben részesültek. 7 Az első szomorú hírek Pécsre is befutottak: ez megsebesült, az elesett. Városszerte ismert emberekről, családokról és fiúkról szóltak a hírek. Emez elesett Sabácnál, amaz belefulladt a Drinába . . . A törvényszék melletti elemi iskolába — a mozgósítás napjaiban — honvédzászlóaljt szállásoltak el, Mihályffy Jenő honvédszázados parancsnoksága alatt. Valamelyik délután felvirágozva, kipántlikázva elmentek ők is, harsogott ajkukon a Klapka-induló. Azután egyszercsak megjött a hír: Mihályffy százados elesett, zászlóalja pedig majdnem egészen megsemmisült, lenn valahol Szerbiában." A kávéházakban húzták még a »Rákóczit«, játszotta még a cigányzenekar a »Prinz Eugent« meg a »Vacht am Rhein-t«, de kezd megszokottá válni s nem váltja ki többé az első napok lelkesedését. A megtévesztett tömegek hamarosan kijózanodtak a háborús mámorból. A világháború kegyetlen forgataga megszokott életkörülményeket, családokat, testvéreket, szerető lomásozott. A 69-es ezred a 61. dandárhoz, a 31. hadosztályhoz, a IV. hadtesthez és a 2. hadsereghez volt besorolva. Pótzászlóalja Kaposváron tartózkodott. A 44-es ezred a 62. dandárhoz, a 31. hadosztályhoz, a IV. hadtesthez és a 2. hadsereghez tartozott. Pótzászlóalja Kaposvárott állomásozott. A felosztás az 1914. évi, augusztusi állapotot tükrözi. A magyar gyalogság, Bp. 429—435 1. 7 Czencz Mátyás, »Egy frontkatona naplójából« JPM HO. Adattár, 167/62. dr. Arató: im. 13. 1. emberpárokat tépett szét a teljesen bizonytalan holnapért, az ismeretlen jövőért. A háború pedig, nos a háború. .. egészen másképpen festett, mint azt otthon elképzelték. Emberek a lövészárokban A lövészárkok emberének, a menetelő századok emberének fülében még ugyan ott csengett a búcsúzkodás hangossága, népünnepély jellege, az önbizalomtól büszke hivalkodás, de azután jött a valóság szürke, kegyetlen, kijózanító igazsága! Orosz front 1914. szeptemberében ... A harcoló 6-os kötelékeiben, — ahol számtalan Pécs-baranyai harcolt — felütötte fejét az elkeseredés. A kényszerűségből fakadó szenvedések sokakat öncsonkításra ösztönöztek. Önmagukat sebesítették meg a férfiak, sőt öngyilkosságot is elkövettek, csakhogy ne kelljen elszenvedni az elviselhetetlent. (A 6-os közös gyalogezred háború alatti magatartásában adottak voltak azok a jelenségek pl. erős nemzetiségi öszszetétel — főleg délszlávok, — amelyek a későbbi híres pécsi katonafelkelést is indokolják.) 1 ' Orosz front 1915. március 26 .. . »A tegnapi mars és a hideg nagyon elcsigáztak: fáradt vagyok, álmos vagyok, fáj és merev minden tagom, semmivel sem törődve nyitott szemekkel fekszem a sárban, esőben . .. Ma különben nagy a csend, egész nap nem hallani egy lövést sem ; esik a havas eső s ez nemcsak bennünket ér, hanem éri az oroszokat is — még ez a szerencse, mondja a baka — meghúzódnak ők is árkaikban.«'" (3. kép.) Eközben a sajtó itthon telis-tele volt győzelmi hírekkel. Az osztrák—magyar hadseregek dicsőséges helytállásáról, köztük a házi ezredekről is írtak, cikkeztek: A »Pécsi Napló«-ban olvastuk: »Hogyan vonultak be a hatvainkilencesek Lembergbe« с írást. Ebből idézünk: büszkeséggel írják, hogy az ezred részt vett azokban a véres harcokban, melyek megelőzték, majd később Lemberg (Lvov) elfoglalását eredményezték. A 69-es bakák mindenütt »fényesen« megálltak helyüket; »minden emberünk oroszlán módjára küzdött« stb. Egyébként a cikk ezzel fejezi be: »a győzelemben s igaz ügyünk igazságába vetett törhetetlen hittel várjuk azt a napot, midőn újra visszatérhetünk békés otthonunkba«." 9 Czencz Mátyás: im. 10 dr. Arató: im. 43. 1. 11 Pécsi Napló, 1915. július 27.
