Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Helytörténet - Tóth, Tibor: A juhtartás szabályozása a mernyei uradalomban

A JUHTARTAS SZABÁLYOZÁSA A MERNYEI URADALOMBAN TÓTH TIBOR Dombrády János, a Károlyi-birtokról 1836ban Mernyére áthívott tiszttartó 1838-ban készített „Gazdasági véleményes javaslaf'-aiban

1 a legjövedelmezőbb majorsági üzemágak között harmadikként említette a juhtenyésztést. Mindez természetesen korántsem jelentette azt, hogy ez az üzemág értékét tekintve is a harmadik helyre került volna. A kor nagybirtokaira általában jellemzően különösen a XIX. század második évtizedétől gyorsan nőtt a juhtenyésztés jelentősége és volt idő, amikor uradalmunkban — a bevételek arányát tekintve —, az első helyre is került ez az üzemág. A két legfontosabb bevételi forrást: a juhászatot és a gabonatermesztést egymás mellé állítva 1809—1843 között a következő képet kapjuk.

2 Gabona Juhtartás az összes bevétel %-ában 1809. 33,5 26,5 1814. 21,3 20,7 1819. 36,6 24,4 1824. 35,5 26,3 1829. 43,4 25,0 1834. 34,3 39,0 1839. 24,5 40,5 1843. 29,5 31,9 Bár a bevételi arányok alakulását kétségkívül befolyásolhatta és befolyásolta is a gyapjúminőség javulásán kívül az értékesítésre kerülő cikkek mennyisége, a gabonaáraknak a 30-as évek második felében bekövetkező esése,

1 a számsor mégis a juhtenyésztés egyre fokozottabb jelentőségét, s céltudatossabbá válását jelzi. Az uradalom 1809-^1848 közötti — bár 1848ban korántsem lezárható — szakasza két korszakra oszlott. Az intervallumok közötti határt 1828 táján látjuk meghúzhatónak, amikor is felszámolva az eddig gyakorolt részes birkás rendszert, rátértek a célszerűbb tartásra. Ezzel 1 Somogy megyei Levéltár (továbbiakban: SML). Mernyei urad. ltára. Officiosa. 1770—1852. 2 Uo. Gazdasági ügyviteli és számadási vegyesiratok. 1775—1870. 3 Szentiványi Béla: A piarista kusztodiátus gazdaságtörténete. Bp. 1943. 233—234. 1. egy időben megkezdték a gyapjúosztályozást is/ lehetőséget adva ezzel a tömeges kiválasztás útján történő tenyésztéshez. Az 1809-ben történő birtokátvételkor az új gazdaságok csak egy, a bérleti gazdálkodás során leromlott birtokot vehettek át. Az átvett juhállomány ekkor három tenyészetben oszlott meg, összesen 3528 db-ból állt. A három tenyé

1szet fajtáját tekintve teljes egészében hazai parlagi juh volt.

5 Az átvételkor a rend képviselőinek nem sok elképzelése volt ezen üzemág eredményesebb továbbvitelével kapcsolatban. Az 1809-es általános rendelet

6 a takarmányozásra vonatkozó néhány közismert megállapításra szorítkozott csak, és főként inkább a báránydézsma összeszedésének módját részletezte. A tenyésztési elveket tekintve a vergiliusi formulának megfelelően óvott a foltos nyelvű, illetőleg szájpadlású bárányok megtartásától, mivel ezek utódai is foltosak lesznek, márpedig a „tarka birkánál förtelmesebb nintsen".

7 Az 1829-ig tartó időszak legjellemzőbb vonásának az extenzív gyarapítást láttuk. Rohamosan növelik az állomány nagyságát (1811: 4321 db; 1814: 5170 db; 1827: 8024 db; 1832: 9096 db; 1843: 15630 db.),

8 ugyanakkor a gyapjúminőség fokozatos javítása érdekében a tisztább fajták előállítására is törekedtek. Már 1811-ben 5 db tenyészkost vásároltak a keszthelyi uradalomban 1000 Ft-ért.

8 A tény észanyag javítását célzó vásárlások 1828 után gyakoribbak lettek, az uradalom vezetősége törzsnyáj kialakítását tervezte. 1829—1839 között jelentős birkavásárlások történtek.

10 A kezdeti vételeket 4 Uo. 230. 1. 5 Uo. 227. 1. 0 SML. Mernyei urad. ltára. Instructio oeconomiae. 1809. 7 Vö. Nagyváthy János: Magyar practicus tenyésztető. Pest. 1826. 147. 1. 8 Szentiványi: im. 227—230. 1. SML. Mernyei urad. ltára. Épületleltárak. 1839—1891. 9 Szentiványi: im. 228. 1. 10 Az egyik legjelentősebb üzletet Magyaróvárott kötötték 1835. szept. 1-én, ahol a Witthmann Antal által létesített törzsállományból vettek 229 db állatot 5548 forint 20 krajcár értékben. Vásároltak a környező üzemekből is, így pl. a keszthelyi Festetics-uradalomban, a nagylóki Hunyady-uradalomból. Uő. 232—233. 1. SML. Mernyei urad. ltára. Consriptiones. Juhászat. 1824—1890.