Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Baranyai jobbágysérelmek. Dráva menti községek kérvényei az 1848-as országgyűléshez

238 KŐHEGYI MIHÁLY is, pedig ezek nélkül ellenni nem lehet, hiszen a gyümölcstermés használhatatlanná válna nélkülük. A magyar jobbágyság felszabadítását végrehajtó 1848. évi törvények nyomában — láttuk —• száz és száz elrendezetten kérdés, panasz, sérelem szakadt fel. A vitás kérdések közül néhányat menet közben orvosolni lehetett, egy részük az országgyűlés elé került, zömüket azonban csak az 1853-ban kiadott császári nyílt parancs rendezte. Az előzőekben mi, a dolog terA KÖZSÉGEK KÉRVÉNYEI 1 Tisztelt Törvényhozás! Azon néhány milliók közt, kik 1848. Martz. 15-ig mint Jobbágyok külömbféleképpen nyomva és zsarolva voltak, alig hisszük hogy volnának valahol az országban, kik jobban nyomva és zsarolva lettek volna, mint mi alólírtak és a körültünki Helységek. Nem volt az egész megyében egy pártfogónk, nem ki nyomorult ügyünket fel fogta volna. — Az eszes hataloim vissza élt tudatlan együgyűségünkkel. Az ottan javonkra hozott törvényeket el nyomóink addig idomítgatták míg fegyver lett belőle, mellynek markolatja kezökben, sértő vége felénk volt fordítva. Ha néha világosabb jogainkat emlegettük — volt eset, hogy az ellenünk használt ok 25 botnak ígérése volt. — Ha sérelmeinket mind elő sorolnánk az emberibb kebelnek lehetlen lenne öszve nem borzadni. — Aljon például nehán. — Robotos napszámainkat 2—3 napot ki véve az év leg hosszabb napjain kaszáláson és airatáson szolgáltatták ki velünk; sok robotosnak munkája — midőn már 1/2 vagy 3/4 napot dolgozott — akkor nem 117 A kérvényeket egyszerre nyújtotta be Táncsics Mihály az országgyűléshez. Ma az Országos Levéltárban őrzik őket a következő jelzetek alatt: Kisszentmárton : OL. — 1848—49. o.gy. Arch. Regnf, Lad. XX. 22. F. 2. A. No. 157. d. Hirics, Piskó: U.ott No. 157. y és aa. Szaporca U.ott No. 157. bbl Tésenfa, Szerdahely U.ott No. 157. ее. Kisharsány U.ott No. 157. с Ipacsfa U.ott No. 157. i. Petárda, Beremend U.ott No. 157. r. Németmárok U.ott No. 157. kk. Old U.ott No. 157. p. Drávaszentmárton U.ott. No. 157. v. mészetéből folyóan, elsősorban a negatívumokkal foglalkoztunk. Am mindez nem homályosíthatja el történelmi látásmódunkat. Bármennyire is fájók a megoldatlan kérdések, ezek lényegében a dolognak csak kisebbik felét jelentik, végzetesek semmiképpen sem voltak. Az 1848-as törvények értékét aligha kevesbíthetik: ezek a törvények egy egész társadalmi rendszert adtak át immáron visszavonhatatlanul a múltnak. A magyar parasztság végre kezébe vette a föld egy részét, melyet annyi nehéz századon át vérével-verej tekével öntözött és dolgos két keze munkájával tett áldásthozóvá. tettszett a dolgoztató tisztnek, 's az ilyet el küldve, azon napot semmibe sem számította. Malom árendát 2—3 pengő forintal többet fizettünk mint az Űrbéri törvényekben van. — Fát néhány évek ólta csak pénzért vagy napszámért kaptunk. — Makkoltatási jogunk csak az Űrbéri törvényekben ált — valóságban nem létezett. Decimáláskor a csoimókból kévénként válogatták ki az Urasági illetményt, s. a. t. Illy körülmények közt képzelhető, milly édes öröm eszközlője lőn sziveinkben a Mártz. 15iki események híre. Ez örömünk azomban igen le hangoltatott midőn a törvények ki hirdettetésekor hallanunk kellett, hogy hol a legelő elkülönzések meg történtek maradnak úgy mint vágynak. Nálunk ugyan a legelő egyesség útján különöztetett el. De egyeztünk azért, mert előttünk volt négy. Helység példája kik, mivel egyezni nem akartak, per útján még kevesebbet nyertek, 's a törvényszéki ítélet borzasztólag hajtatott végre nálok katonasággal, többeknek tömlöczöztetésével és botoztatásával, a nélkül hogy mind ezeket szűkséglő megátalkodott ellentállás lett volna. — Kaptuk pedig az eddigi közös legelőnek 1/3át. És milyen minőségben? Öszve mérette az Uraság a Berkeket — az utak mellékit a' — szántó földek közé szorult dirib, darab vőlgyecskéket, 's a' mennyiben ezekből ki nem telt. adott használható helyeket is. Vegyük ezekhez azon körülményt, hogy csekély vízáradás is egész legelőnket elborítja, így 1845-ben is fél nyárig ált rajta a' víz, 's következése lőn Marháink 1/3-dának el hullása. Továbbá 15 hóid lévén egy telek után adva, 1/4 telek után —• mellynél többet ritka ember bír nálunk — alig esik annyi legelő, hogy egy pár marha meg élhessen rajta. Már most 8—10—12 főből álló család, miként élhessen 1/4 telekből, ha marhát sem tarthat? Eddig is marhatenyésztésünk tarAdattár