Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Helytörténet - Kőhegyi, Mihály: Baranyai jobbágysérelmek. Dráva menti községek kérvényei az 1848-as országgyűléshez

228 KŐHEGYI MIHÁLY dális rendszerét. A bizottságok 1830 nyarán befejezett tervezeteit a kormány megküldte az egyes megyéknek megvitatásra, mielőtt azok az országgyűlés napirendjére kerültek volna."

1 Éppen ezidőtájt jelent meg Széchenyi Hitele, amely az ősiség eltörlésének követelésével a feudális tulajdonviszonyok egyik alappillérét rendítette meg.

30 A robot és kilenced kártékony, bénító, a termelést visszavető hatásának ecsetelésével sokakat meggyőzött az úrbéri viszonyok tarthatatlanságáról." Önmagában ennek a műnek a hatása aligha lett volna, elegendő a bekövetkezett változások előidézésére. A döntő lökést a jobbágykérdés fontosságának felismeréséhez az 1831 nyarán lezajlott nagy felvidéki parasztfelkelés adta meg, amely a megyék nemességét éppen az országos bizottság javaslatának tárgyalása közben figyelmeztette arra, hogy a parasztság sorsának megjavítása immáron halaszthatatlan, azt elodázni az öngyilkossággal lenne egyenlő.

32 Ilyen előzmények után nyílt meg 1832 decemberében az országgyűlés, melynek egyetlen, de annál fontosabb napirendje a már négy évtizede húzódó jobbágykérdés megvitatása és dűlőre juttatása volt.

33 Az első hetekben a munkálatok sorrendjének kérdésében folyt a vita: erős pártja volt a vámügyi íreformokat magában foglaló kereskedelmi munkálat elsőségének,

31 s az úrbér elsőségét pártolók, — élükön 29 Orosz Jószef: Ungarns gesetzgebende Körper auf dem Reichstage zu Pressburg im J. 1830. Sammt Aktenstücken und Anmerkungen. I—

II. Leipzig, 1831. — Az 1830. esztendőben tartott országgyűlés jegyzőkönyveinek és irományainak mutató lajstroma. Buda, 1843. 30 Az ősiség fejlődést gátló törvényeiről hosszú vita folyt Kossuth Lajos: Adalék az ősiség kérdéséhez. Pesti Hírlap, 1843. április 2. — Gosztonyi Miklós: Ősiség. Pest, 1847. — Krajner Imre: A magyar nemes jószág természete. Pest, 1843. 31 Széchenyi István: Hitel. Pest, 1830. — A mű körül kitört vitáról Dessewffy József gr.: A »Hitel« czímű munka foglalatja. Kassa, 1831. — Vértes L: Gróf Széchenyi István és gróf Dessewffy József írói vitája. Bp. 1944. n Tilkovszky Lóránt: Az 1831. évi parasztfelkelés. Bp. 1955. — Más megmozdulások í. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban. Századok, 1951. 169—189. — T. Mérey Klára: Két somogyi község antifeudális küzdelme a XIX. század első felében. Bp. 1961. — Tilkovszky Lóránt: Román jobbágyok mozgalmai Erdélyben és a Tiszántúlon 1831. Századok, 1957. 773—785. 33 S. Sándor Pál: A jobbágykérdés az 1832/36-os országgyűlésben. Bp. 1948. — Medgyesy Albert: Kivonata az 1832—36. évi országgyűlésen alkotott törvény-czikkelyeknek betűrendhez alkalmazva. Győr, 1837. 34 Hudeczek Karl: Oesterreichische Handelspolitik im Vormärz, 1815—1848. Wien, 1918. — Pap Dávid: Kossuth és Dessewffy. Az önálló magyar vámterület. Egyetértés, 1902. szept. 21. Deák Ferenccel — csak kemény küzdelem után tudtak győzni.

3

' Hosszú lenne nyomon kísérni az egyes követek felszólalását,

36 a megyék állásfoglalását,

37 hiszen a lényeges a mi szempontunkból úgy is az, hogy az alsó tábla nagy szavazat-többséggel elfogadta az örökváltság törvényjavaslatát,, de a főrendek azt négy alkalommal is visszavetették. A kormány ezután az erőszak, a cselvetés és telekvásárlás valamennyi eszközének igénybevételével elérte, hogy az úrbéri javaslatok újabb tárgyalása során napról napra kisebb lett az örökváltságra szavazók száma. A teljes vereséget, a határozat elutasítását, csak azzal sikerült elkerülni, hogy a jogügyi munkálatok körébe tették át az ügyet. így tehát az 1832—36. évi országgyűlésen az örökváltság kérdése nem jutott előre s amit helyette nyújtottak a parasztoknak — úrbéri tartozásaikat a földesúrral kötendő szerződésben ideiglenesen vagy örökre évi átalányösszegben állapíthatják meg; elköltözés esetén pedig nemcsak házukat, hanem haszonvételi jogukat is eladhatják — a jobbágyállapotból való kimenekedés útján egy lépéssel sem vitt előbbre, ha egyébként az 1832/36. évi új jobbágytörvényekinek ez és más rendelkezései javítottak is valamicskét a jobbágy sorsán.

38 E törvényeknek a jobbágysors enyhítésére hivatott rendelkezései között a szolgáltatással adós jobbágy és zsellér számára biztosított egy éves 35 Sárváry Ferenc: Világosító és rendszeres előadása az 1836-i úrbéri törvényeknek. Pest, 1837. 36 Az ellenzék egyik vezető szónoka Kölcsey Ferenc volt. A szélesebb körben felismert haladás szükségét ő fogalmazta meg művészi módon. Terjedelemben egyik leghosszabb, felépítésében mintául tekinthető szónoklata éppen az örökös megváltás tárgyában hangzott el 1834. november 10én. Az országgyűlési liberális ellenzék sikereitől megrémült bécsi kormány a főispánpk és a megyei biztosok révén a követeknek adott utasítások megváltoztatására bírta rá a megyéket. Szatmár is ezt tette, mire Kölcsey lemondott. Kossuth a maga szerkesztette Országgyűlési Tudósításokat gyászkeretben küldte szét e napon. Pándi Pál szerk. : A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. Bp. 1965. 432—434. — Kincs Elek: Kölcsey a közéletben. Szombathely, 1931. 37 Számunkra természetesen Baranya megye állásfoglalása a leglényegesebb. A megye arról panaszkodik képviselőinek adott utasításában 1832ben, hogy már két alkalommal felemelték a megye portáinak számát az országos hatóságok, holott a nép »az előbbeni adót is tsak keményebb eszközöknek használlása után fizethette, most pediglen minden sürgetések és arra fordított eszközök foganat nélkül maradván, e restantiák tetemessen megszaporodtak, és az adózó népet, ha azok behajtatnak, végső pusztulással fenyegetik.-« OL — Nádori lt. Praeparatoria ad dietam 1832. XVIII. 4. 38 Kölcsey Ferenc: Országgyűlési naplója 1832— 33. Bp. 1883. — Orosz József: Gesetzartikel des ungarischen Reichstages 1832. bis 1836. Pre,<4sburg, 1836.