Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Dankó, Imre: Újtípusú kutak Pécsett és környékén

ÜJTÍPUSŰ KUTAK PÉCSETT ÉS KÖRNYÉKÉN DANKÓ IMRE Pécs külvárosaiban, munkástelepein, valamint a környező falvakban járva szemet szúr egy ma már általánosnak mondható kútfajta. Ez a kútfajta merőben különbözik a korábbi kutaktól. azokhoz viszonyítva nagy technikai fejlődésről tesz tanúbizonyságot. Széleskörű elterjedése hasznosságát igazolja, valamint az a körülmény is, hogy több lényegtelen eltérést mutató fajtából mára már kialakult a legfejlettebb formája, amely már nehezen fejleszthető tovább. Voltaképpen nem is a tulajdonképpeni kútról van szó, hanem a kút vízhúzó szerkezetéről. Ez az új, ez cikkünk tárgya, ez vált aránylag rövid idő alatt jellemzővé vidékünkre. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy az új típusú vízhúzó szerkezet keletkezésileg, anyag s technológia, valamint funkció és a hozzáfűződő kulturális, műveltségbeli elemeken keresztül is a lehető legszorosabb kapcsolatban áll az itt élő, az ilyen kutakat építő, használó, továbbfejlesztő és elterjesztő lakossággal. A magyar néprajzi kutatások a kutat, kútszerkezeteket nem tanulmányozták kellő fontossággal. Ez derül ki Szabó Ferenc kiváló tanulmányából, amelyet a szeghalmi kutakról írt.

1 Kútjaink múltjának formáinak, fejlődésének, a kultúrában betöltött szerepének vizsgálata mellékes, kevés figyelmet kiváltó, periférikus tárgykörré vált, illetőleg maradt. Szabó Ferenc megállapításai mellett ezt erősítik meg azok a szórványos cikkek, feldolgozások is, amik kútjainkról mégis megjelentek.

2 A kúttal foglakozó néprajzi irodalmunk még addig sem fejlődött, hogy a kút fejlődését vizsgálva bizonyos alapvető módszertani eljárást, szemléletet alakított volna ki. Ugyanis a kezdetleges kutak esetében csak a kútról, az ásott gödörről lehet szó, de a fejlődés folyamán már a vízhúzó szerkezetekről is. Tekintve, hogy ezek az inkább láthatók, ezek figyelembevételével 1 Szabó Ferenc: A szeghalmi kutak néprajzából. In: Sárréti írások. Néprajzi és helytörténeti antológia. Szerkesztette: Miklya Jenő. Szeghalom, 1965. 81—100. 2 Vö.: Cs. Sebestyén Károly: A magyar gémeskút. Szegedi Füzetek. Szeged, 1934., Fehér Gyula: Kutak a Körös Kis-Sárrétjén. Ethnographia XLIX. (1938.) 175—185. alakult ki egy bizonyos osztályozás. Ez, a vízhúzó szerkezetek alapján való osztályozás helyei és megfelelő is, de csak a kútfejlődés egy bizonyos szintjén túl, akkor, amikor a voltaképpeni kút már elérte legmagasabb, tovább alig fejleszthető formáját. Ez körülbelül ott és akkor következik be, amikor az ásott kutat, betongyűrűkkel bélelik és ehhez viszonyítva erős, időt álló alj szerkezetet csinálnak és a kút földfeletti részét is erős anyagból, a célnak legjoban megfelelően alakítják ki; legtöbbször a kávát egy kútgyűrűvel helyettesítik, abból oldják meg és fedik. iMaga a kút kevésbé változó, mint a vízhúzó szerkezet. A kút lassú fejlődéssel jutott el mai formájához, több kezdetleges változata volt. A vízhúzó szerkezetek viszont gyorsan változó részei a kút egészének és a már többé-kevésbé fejlődésének legmagasabb fokát is elért kúttal kapcsolatosan állandóan változnak. A nagyjából egy fejlődési szinten lévő kutak mellett egyidejűleg a legkülönfélébb vízhúzó szerkezeteket találhatjuk egy ugyanazon területen is (például csak egyszerű köteles merítést, gémes, kerekes, pumpás stb. kutakat). Dolgozatunk egy érdekes, Pécs és környékére immár jellemzővé vált, a közelmúltban kialakult és gyorsan elterjedt vízhúzó szerkezetet kíván bemutatni. Megfigyeléseinkben az az általános szempont vezetett bennünket, hogy a mai népéletben vizsgáljuk a civilizáció vívmányainak elterjedését, a technológia fejlődését, a tudományos eredmények, az új átvételét és felhasználását. Ezt a szempontot érvényesítettük már korábban is. Mégpedig két esetben is. Először, amikor a kötegyáni cementrajzokról írva azt mutattuk be, hogy a népi rajzkészség, díszítővágy és hagyomány hogyan érvényesül új formák, megváltozott viszonyok között egy merőben új anyagon, a cementen, illetőleg a betonon.

3 A másik eset is a cementtel, illetőleg a a betonnal kapcsolatos. A hajdúnánási házformákat vizsgálva említettem meg, hogy Hajdúnánáson (és természetesen környékén is) a cement bevonult a lakosság által 3 Dankó Imre: Kötegyáni cementrajzok. Ethnographia LXXIV. (1963.) 618—622.