Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Természettudomány - Uherkovich, Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez. I. Sellye környékének nappali lepkéi

16 UHERKOVICH gyeltem meg — különösen az 1968. év tavaszán. A kedvező hőmérsékleti és nedvességviiszonyok több fajnál a megszokottnál több nemzedéket alakítanak ki. Több olyan, egyébként kétnemzedékes faj él Sellye környékén, mely részleges 3. nemzedéket hozhat létre, így októberben megjelenhet a Melitaea phoebe Schiff., a Leptidea sinapis L. és a Pararge aegeria L. 3. nemzedéke. Az Araschnia viszont rendszeresen 3 nemzedéki!, mint azt Gozmány (1968) említi, és nevelési kísérlettel részleges 4. nemzedékét lehetett kimutatni októberben. Ugyancsak megjelenhet a Lycaena phlaeas L. 4. nemzedéke is, amire Szabó (1956) is utalt már. Az enyhe ősz igen sokáig lehetővé teszi, hogy a szabadban gyűjthessünk. 1967-ben november 7-én, 1968-ban pedig még november 16-án is gyűjtöttem nappali lepkéket, nemcsak az áttelelő fajokat, haneni mást is. Novemberben a következő fajokat észleltem és gyűjtöttem: Colias croceus Fourc. Pieris rapae L. Lycaena phlaeas L. Polygonia c-album L. Nymphalis polychloros L. N. io L. N. antiopa L. Vanessa atalanta L. V. cardui L. Faunisztikai eredmények A gyűjtéseimet Sellye közvetlen környékén végeztem — Sellye, Marócsa, Kákics és Csányoszró határában. Az egyes lelőhelyekről ez alkalommal nem adok részletes leírást, ez a későbbi társulástani elemzés feladata lesz. A közölt nappali lepkefajok egy része országszerte elterjedt és gyakori faj, de több szórványos eltérjedésű és ritka faj is szerepel közöttük. A felsorolásban csak az utóbbiakhoz fűzök megjegyzést. Az eddig kimutatott 73 nappali lepke a következő: 1. Erynnis tag es L. 2. Carcharodus alceae Esp. 3. Pyrgus malvae L. 4. Heteropterus morpheus Pali. 5. Carterocephalus palaemon Pali. — Nedvesebb erdők szegélyének jellegzetes faja, mely április—május fordulóján jelenik ímeg, és mintegy 4 hétig repül. Relativ dominanciaértéke élőhelyén eléri az 5°/o-ot. 6. Thymelicus lineola O. 7. Th. süvestris Poda 8. Hesperia comma L. 9. Ochlodes venata faunus Trti. 10. Leptidea sinapsis L. — Magyar és német irodalmi adatok szerint kétnemzedékes faj (Abafi—Aigner, 1907; Bergmann, 1952; Koch, 1963). Forster és Wohlfahrt (1955) Közép-Európa legdélibb részeiről 3. nemzedékét említi. Sellyén egy ízben 3. nemzedékű példányát gyűjtöttem, erre hazai viszonyok között még nincs példa (1966. X. 23.). 11. Gonepteryx rhamni L. 12. Colias croceus Fourc. -— Tipikus vándorlepke (Vojnits, 1966), ímely hazai viszonyok között csak igen kivételesen telel át. A viszonylag enyhe 1967/68-as telet azonban néhány példánya — valószínűleg lárva-alakban — átvészelte, és április imásodik felében Sellye környékén, továbbá más baranyai lelőhelyeken friss példányait gyűjtöttem. Ősszel a legkésőbb repülő fajok közé tartozik, november első felében még repül. 1967-ben november 16-án gyűjtöttem. 13. С hyale L. 14. Antocharis cardamines L. 15. Pontia daplidice L. 16. Pieris brassicae L. 17. P. rapae L. 18. P. napi L. 19. Aporia crataegi L. — Periodikusan fellépő faj, a vizsgált években igen ritka volt, csak 2 példánya került elő. 20. Parnassius mnemosyne L. — Hegyvidéki eltérj edésű faj. Tápnövénye, a Corydalis cava, Sellye környékén több helyütt tenyészik, így a, hozzá kapcsolódó lepkefaj jelenléte is indokolt, 21. Zerynthia hypsipyle Schulz. — Vasúti töltéseken és elhagyott szőlőkben igen gyakori, tápnövénye —• az Aristolochia clematitis — termőterületétől nem távozik el. 22. Iphiclides podalirius L. 23. Papilio machaon L. 24. Thecla quercus L. — Annak ellenére, hogy sok tölgyes van a környéken, csak ritkán figyelhető ímeg. 25. Strymon pruni L. — Országszerte ritka, Sellye mellett 1 példányát gyűjtöttem legelő Prunus spinosa szegélyén. 26. S. w-album Kn. — Ritka, csak egy példányát fogtam. 27. S. üicis Esp. — Száraz tölgyesben gyakori, a Thecla quercusszal együtt repül. Egy ízben nedves erdő szegélyén is gyűjtöttem. 28. Loweia tityrus Poda 29. Lycaena phlaeas L. 30. Palaeochrysophanus hippothoe sumadiensis Szabó. — E fajt hazánkban a törzsalak és alfaj képviseli. Míg a hippothoe hippothoe L. középhegységeinkben él és meglehetősen ritka, addig a kétgenerációs hippothoe sumadiensis Szabó a Dunántúl egyes helyein nagyobb menynyiségben él. Ez utóbbi alfaj él Sellye körül is, valamennyi réten megvan és időnként igen gyakori: 5—10%-os dominanciértéket is elér kedvezőbb élőhelyein. Első nemzedéke május első napjaiban jelenik meg, a imásodik pedig július első felében. A II. generáció repülési ideje szeptember közepéig is elhúzódhat.