Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)
Néprajztudomány - Sarosácz, György: Baranyai délszláv népszokások. II. Temetkezési szokások a sokacoknál és bosnyákoknál
156 SARCSÁCZ GYÖRGY A sírásók a temetőbe erre az alkalomra sütött lepényt, vagy fehér kenyeret és bort vittek. A lepényből vagy a fehér kenyérből egy darabkát, a borból néhány kortyot a 'megboldogult részére meghagytak, melyet a sírgödör behantolása után a sírhalomra helyeztek el, illetve kiöntötték. A sírgödröt megásás után nem hagyták ott, hanem egyikük addig őrizte, amíg a megboldogultat a temetőbe el nem hozták. Ujabban a sírásók egyike félórával a halottasmenet érkezése előtt megy ki a temetőbe, hogy ott bevárja őket. A »szentmihálylovát« (nosionice) a temetőből, miután a sírgödröt megásták, a halottasházhoz ugyancsak a. sírásók viszik. A koporsót és a keresztet a legidősebb adatközlők szerint nem mesterrel, hanem sírásók, vagy a falu ügyesebb faragója készítette. A koporsóhoz szükséges deszkát már készen vették. A koporsót (sanduk, les, skrinjaf" nem. festették. A századforduló óta a koporsót készen veszik. A koporsóra a megboldogult életkorát és nevét aranyozott betűkkel feltüntetik. A koporsót házilag szőtt lepedővel leterítve a halottasházhoz egy hozzátartozó lovaskocsin viszi, vele megy 59 A koporsó neve a falusi sokacoknál és bosnyákoknál les, a mohácsi sokacoknál sanduk, a drávamenti sokacoknál skrinja. egy asszony is a koszorút és gyertyákat megvásárolni. Az ácsolt keresztet a falusi mester készíti. Egy 1942-es feljegyzés alapján a mohácsi Szajcsán Katalin temetkezési költsége a következő volt: orvosi költség 10,— pengő, gyógyszer 6,— pengő, orvosi költség 6,— pengő, koporsó 80,— pengő, szemfedő 25,— pengő, párna 4,— pengő, szertartás költsége 17,50 pengő, sírhely 6,— pengő, gyertyák 4,— pengő, összesen: 158,50 pengő. 3 " A megboldogultat a koporsó elkészítése, illetve meghozatala után a koporsóba teszik. A koporsó aljába sziácsot, egyesek kendert és azt a ruhát, amibe a halál bekövetkezett, erre lepedőt és a fej alá párnát tesznek. A koporsó belső négy sarkába viaszból készült kereszt került. A megboldogult mellé imakönyvét, olvasóját és pénzt, a nagy dohányosok esetén pipát. Mielőtt a megboldogultat a koporsóba teszik, azt előbb beszentelik. A koporsót is a szoba közepére, a két ablak közötti részen, a mestergerenda alá teszik, fejjel a bejárattal szembe. Általános volt, hogy a megboldogultat a legközelebbi hozzátartozói megsiratták (jaukat), különösen nagy bánat és fiatal esetén. A siratás időpontja nem volt meghatározva. A megboldogultat különösen siratták, amikor a koporsóját szegeitek, amikor a koporsót a szobából kifelé vitték, búcsúztatáskor, a halottasmenet udvarból való elinduláskor, amikor a koporsót a sírba leengedték. A sirató szöveg nem volt meghatározva, hanem rögtönzött. A szavak rímelésére azonban ügyeltek. A siratókban sok szó esik a megboldogult becsületéről, szeretetéről, dolgos munkájáról, az életben maradt árvákról, szülői és anyai fájdalomról. Kcer sam dala kud izlazi sunce, A drugu sam tudem babi dala, A trece sam caru gospodaru, A tebe kcer о и zemljicu crnu, Pa sam se sama osamila, A ja kcero nigde nikog nemam. Lányom odaadtam, ahonnét a nap kel, A másikat idegen apának adtam, A harmadikat az uralkodó császárnak, Téged lányom a fekete földnek, így lányom magamra maradtam, Nékem lányom sehol senkim nincsen. Sine moj, sine! Minulo sunce na te, Koji si mi na srdascu rasto, Koji mené uvredio nisi. 3i 30 Danica Kalendar, 1942. Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács. 31 Tordinac: I. m.
