Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968) (Pécs, 1971)

Néprajztudomány - Sarosácz, György: Baranyai délszláv népszokások. II. Temetkezési szokások a sokacoknál és bosnyákoknál

BARANYAI DÉLSZLÁV NÉPSZOKÁSOK 155 A halottat az előszobában a mestergerenda alá (— pod grodu) felállított ravatalra fektették. A ravatal egyes helyeken erre a célra készült padból áll, másutt pedig négy székre deszkát raknak, a deszkára szalmazsákot, majd lepedővel leterítik és párnát tesznek. Ezt úgy hívják, hogy a »mestergerenda alatt fekszik (lééi pod grodom)«. A halottat tiszta fehér pamut vagy fodros lepedővel (cenar) leterítik. Napjainkban a szemfedőt (pokrov) a boltban vásárolják. A meboldogult csecsemő szemfedőjét mindig a keresztanyja vette. Mohácson a keresztszülőknek a keresztszülők vették. Amíg a halott a ravatalon fekszik, a gyertyák mellette állandóan égnek. A halál hírét a faluban harangszóval jelzik (oglasit). A harangozó első harangozáskor a harangot az elején egymás után többször egy pillanatra megállítja (presjec), majd tovább harangoz. Ha a harangszó egymás után kétszer lett megszakítva, akkor ez azt jelenti, hogy a falunak női halottja van, ha háromszor, akkor férfi. Több harang esetén a gyermekre kis haranggal harangoznak. A megboldogultért reggel, délben és este, vagy két óránként, egyesek óránkéint harangoztatnak. Ez mindig attól függ, hogy a 'megboldogult melyik korosztályhoz tartozik. Az idősebb férfi és nő számára elegendőnek tartják a napi háromszori, míg a középkorú részére a két óránkénti, a fiatalok, illetve nagy gyász esetén megengedhetőnek tartják az óránkénti harangozást. A halottat ugyancsak a harangszó kísérete mellett viszik ki a temetőbe. Amíg a megboldogult a ravatalon fekszik, addig a szerettei, vagy a rokonság közül valaki állandóan mellette tartózkodik. Ilyenkor rendszerint a megboldogult volt barátai és falubeliek mégegyszer búcsút vesznek tőle. Az érkező látogatót a család valamelyik tagja vezeti be. Az érkező látogató a ravatalnál csendesen imádkozik, majd a megboldogultról a szemfedőt leveszi, beszórja szenteltvízzé] és azzal köszön el tőle, hogy »könnyű legyen néked a föld (laka ti bila zemlja)«. Emlékezet óta a megboldogultat 48 óra múltán temetik el. Mindkét este a halott rokonai, barátai, azok feleségei, illetve férjei a megboldogult házánál virrasztásra (na pir, na verostovanje, cuvat mrtvaca) gyűlnek össze.

27 Mindkét este rózsafüzért imákoznak. A drávamenti sokacok az ima mellett halottasénekeket is énekelnek. Az imát mindig egy rózsafüzéres asszony vezeti, míg az éneket egy énekelni jól tudó aszszony. A megboldogult köré általában a nők gyűlnek össze. A férfiak rendszerint egy másik szobában tartózkodnak, ahol beszélgetnek, rendszerint a megboldogultról. A háziak a virrasztó27 A drávamenti sokacok a virrasztást pir, a mohácsi sokacok verestovanje, a falusi sokacok és bosnyákok öuvaju mrtvaca szavakkal jelölik. kat borral és kaláccsal látják vendégül. A megboldogultat éjjelre sem hagyták egyedül. A rokonság és a hozzátartozók mellette felváltva virrasztottak. Amíg a megboldogult a ravatalon fekszik, a kutyát az ólba zárják, a macskát pedig zsákba kötik, nehogy a ravatal mellett és alatt járkáljanak, mert a megboldogult kutya, vagy macska képében járna haza. A baromfiakat ugyancsak nem engedik ki, mert ellenkező esetben elpusztulnának. A nagytükröt fekete kendővel letakarják. A kis tükröt pedig a fal felé fordítják, hogy a halott magát benne meg ne lássa, mert különben a családtagok közül valaki meg fog halni. Amennyiben ez bekövetkezik, akkor egy (rongy)babát kell készíteni, hogy a halál a legközelebb az élő személy helyett azt vigye magával. A faliórát megállítják. Ha a megboldogult házigazda, vagy gazdaasszony volt, akkor a vetésre szánt magokat megforgatták, mert ellenkező esetben nem kelnének ki. Ezeken a napokon a hozzátartozók, a rokonság és a szomszédok mezőgazdasági munkát nem végeztek, munkájukat hiábavalónak tartották, mert az csak szerencsétlenséggel járna. A megboldogult sírgödrét (járna, raka) az elhalt keresztfiai, unokái, rokonság tagjai és a szomszédok, falun négyen, Mohácson hárman, vagy öten ásták.

28 A sírgödör ásásának napja nem etnikai csoportok szerint, hanem falvankint tér el. Vannak falvak, ahol a megásást előző napon kezdik el és csak másnap fejezik be. Másutt viszont aznap ássák, amikor a halottat eltemetik. Ezekben a falukban azt tartják, hogy a sírgödörnek nem szabad, hogy üresen és nyitottan töltse el az éjszakát. A két napi ásás esetén a sírgödröt aznap nem volt szabad befejezni. A megboldogult házától a sírásók egy családtag kíséretében mennek ki a temetőbe, aki a sírgödör helyét kijelöli. A sírgödröt a felnőtteknél 230 cm hosszúra, 80 cm szélesre és 200 cm mélyre ássák. A gyermeksír mélysége és szélessége ugyanannyi maradt, csupán csak a hosszúsága változik. Padmalyt (holta) abban az esetben ásnak, ha a megboldogult még az életében férjével, illetve feleségével azt közösen megbeszélte, hogy egymás mellé, vagy gyermekei mellé temessék el őket. Ilyenkor a sírgödörbe az első halottat mindig pandaly alá temetik. A pandalyt deszkafallal lezárják. A gyermek sírgödröket a századforduló táján a temető elkülönített részén ásták, kizárólag csak gyermeket temettek. Aki nem természetes halállal halt meg, vagy a meg nem keresztelt újszülött részére a sírgödröt a temető árkához közel, kissé kieső részén ásták. 28 A sírgödröt a drávamenti sokacok raka, a többi etnikai csoport jama-nak nevezi.