Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Kiegészítés Berze Nagy János: Arany tanulmányok című írásához

BERZE NAGY JÁNOS: KIEGÉSZÍTÉS ARANY-TANULMÁNYOK CÍMŰ ÍRÁSÁHOZ A János Pannonius Múzeum Évkönyve 1965 közölte Berze Nagy János két addig kiadatlan tanulmányát (pp. 127—il52). A 132. lapon a szöveg megszakad és ez ia megjegyzés olvasható: (itt az eredetiből 1 lap hiányaik). /If j. dir. Berze Nagy János a, iBerze-hagyaték további rendezése soiráin megtalálta egy régi újság lapjai között » A 'folkolrista Aranya c. kézirat hiányzó 21. lapját, melyet az alábbiakban közlünk. Ergänzung zur Mitteilung JÁNOS BERZE NAGY: I Forschungen über Arany Das Jahrbuch des Museums Janus Pannonius 1965 veröffentlichte ziwei anodh nicht publizlierte Studien von János Berze Nagy i(pp. 127—il32). An Seite 132 wird der Text omit der Bemerkung unterbrochen : »»Aus dem Original fohlt hier ein Blatt«. Dr. János Berze Nagy jam. entdeckte bei der Schlichtung des Nachlasses seines. Vaters in einer alten Zeitung das fehlende 21. Blatt der Studie '»Arany als Folklorist« — dieses Blatt wird hier veröffentlicht. ЯНОШ БЕРЗЕ НАДЬ ДОПОЛНЕНИЕ К РАБОТЕ ИССЛЕДОВАНИЯ ОБ АРАНЕ В Ежегоднике Музея им. Януса Паннониуса на год 1965 было опубликовано две до того неизданные статьи Яноша Берзе Надь (стр. 127—152). На странице 132 текст прекращается и замечена: (Здесь из оригинала 1 страница отсутствует.) Сын автора, д-р Янош Берзе Надь при приведении в порядок наследства своего отца обнаружил потерянную 21-ую страницу рукописи «Арань как фольклорист», вложенную в одну старую газету. Эту страницу публикуем ниже. kíméletesen bár, de a népszellem hamisítatlansága és a tudományos anyag megőrzése érdekében minden érvét kifejtve s a saját álláspontját bizonyítva hathatósan tiltakozott. Különbséget tévén gyűjtő és bíráló közt, éles határvonallal választja el a mesélőt és a feljegyzőt, a mesealk of tót és a' meseeimondót. Keressen a gyűjtő középutat a cikornyás, virágos előadás és a sízáraz, minden elevenség nélkül lévő mesélőhang között, szóval: »ne legyen félgyűjtő és félnovellista.-« Ezután belefog a mesék műfaja taglalásába s nemcsak finom naiv érzékéről tesz; bizonyságot, hanem megalkotja az eladdig pozitív alapokon nyugvó mese-esztétikát is. A külföldi meseirodalomban való jártasságára s nagy ismeneteire vall azon (bírálat, melyet Campbell gael nyelvű néptől gyűjtött, de angol fordításiban adott s Nyugat-felföldi népmondák (Popular Tales of (the West Highlands.) с alatt kiadott mesegyűjteményéről saját Figyelőjébe írt.