Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilágának térbeli elterjedése élőhelyek szerint

A MECSEK HEGYSÉG ÁLLATVILÁGÁNAK TÉRBELI ELTERJEDÉSE ÉLŐHELYEK SZERINT GEBHARDT ANTAL Állatföldrajzi szempontból minden nagyabb táj elsősorban akikor számíthat fokozott érdeklődésre, ha 'élővilágának összetétele olyan jellegzetességekkel rendelkezik, melyeik más faunaterületektől megkülönböztetik. Éppen ezért a Mecsek ihegység állatvilágának vizsgálata rendkívül hálás feladait, mert annak összetétele a. Dunántúli dombvidékkel, a Báikán-iféliszigeittel, az Adriai tengerpart környékével és a KeletinAlpok szegélyével miuitat kapcsolatot, de emellett nagyfokú önállóságot is tüntet fel. A Mecsek hegység rendkívül érdekes állatvilágát már közel egy éviszázad óta a legkiválóbb magyar természettudósok tanulmányozták. Joggal feltételezhető, hogy egy évszázad folyamán annyi természetbúvár a .Mecsek hegységben a faunakutatásnak csaknem minden problémáját megoldotta. Ezzel szemben a valóság inkább az, hogy az elért kiváló eredmények ellenéire is csak a munka kezdetén vagyunk. iNagyon sok állattörzs él a Mecsekben, 'melynek egyetlen képviselőjét sem ismerjük. A Mecsekben eddig mintegy 30 rákféle-, 25 százlábú-, 19 ősirovar-, 20 szitakötő-, 24 sáslka- és szöaslke-4faj, közel 3000 bogár, több száz fullánkos rovair >(darázs, «méh, hiangya), ugyanannyi légy, közel 1000 lepke, 200 szipófcás-rovair (poloska-féle) 'és több .mint 120 csigatfaj elterjedéséiről tudunk, de százakra megy a pókok és atkák száma is. Az ismert békák fajszáma 8, a hüllőké (gyík- 'ós kígyófélék) 16, a madaraké mintegy 130, az 'emlősöké 42 fajra tehető. Hozzávetőleges számítás szeirint tehát eddig a Mecsekből 'óvatos becsléssel mintegy 5—'6000 állatfaj jelenlétéről tudunk. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat az állattörzseket sem, amelyeket fel sem soroltunk, vagy amelyeknek faji összetétele még felkutatásra vár. Az országos viszonylatban is kiugróan magas fajszám magyarázatát ^elsősorban a Mecsek hegység földrajzi fekvése, földtani alakulása, hegy- és vízrajzi viszonyai, s mindezekkel kapcsolatban sajátos éghajlata ós növény takarójának változatossága adja meg. A növényvilág táplálkozás szempontjiáfoól a legkülönbözőbb igényeket elégíti ki, a mészhegysiég (ismert meleggyűjtő jellege főleg az áttelelésre teremt kedvező életfeltételeket, mert a sziklarepedések, a földalatti üregeik pompás búvóhelyeket nyújtanak. A patakokban gazdag völgyek a víziben élő szervezetek és a fokozott nedvességigényű állatok elterjedését és fennmaradását teszi lehetővé. I. A Mecsek hegység állatföldrajzi felosztása A környezeti viszonyok A kutatott terület különböző tájirészei rövid összefoglalásban a következőképp jellemezhetők: 1. Nyugat-Mecsekben a Jakalbhegy és környékiének alapkőzete: permi (homokkő és agyagpala. Vegetációja: a legelőkön és a legelő-erdők nyitott részein főképp savanyú homoki gyep, erdős része és általában a Jafcabhegy déli oldalának erdőslége: a cseres-tölgyes (Queroetum petraeaeoenris) savanyú erdei asszociációból alakult. Északi oldalának i(Orfű, Vágót) kőzete főképp triászkarú kagylós mészkő. Erdőállománya : gyertyános tölgyes ((Querceto-Carpinetum), bükkössel (Fagetum) keverve. A Jakalbhegy északi völgyeinek patakjai mentén (Éger-völgy, Szuadó-völgy stb.) égeres és gyertyános italálható. Az állatok elterjedésében a földtani képződmények döntő fontosságának sehol sincs a Mecsekben akkora szerepe, mint a hegység e nyugati részében. Azokra a területekre ugyanis, amelyeknek alapikőzete a vörös-tarka permi homokkő, írenldfcívül jellemző az állatvilág talajon élő állományának szegénysége. A homokkő hatása a Mecsek egyéb hasonló felszínű tájain is a fauna (ritkulásában, vagy éppen kiküszöbölésében jelentkezik még ott is, ahol a kötrnyezeti viszonyok az állatvilág elterjedésére egyébként előnyösek volnának. Rendkívül (tanulságos feladatnák ígérkeznék annak beható vizsgálata, hogy a Jakabhegy méhében rejlő urántartaknú kőzetek kisugárzó hatásának mennyi szerepe van az állatállomány ritkulásában. iA Szuadó-völgy a NyugatHMecsek északi oldalán húzódik lés mintegy 3 km hosszú. A felső, homokkőből ós palából álló szakaszán patak folyik keresztül. Állandóan hűvös, árnyékos, nedves, tölgyerdőkfoel és virágos rétekkel gyakran váltakozó, helyemként szurdokszerűen összeszűkülő, ember által ritkán járt vidék, mely az állatvilág számára valóságos eldorádónák látszik