Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)
Régészet - Kőhelyi, M.–Novotny, I.: Adatok és megjegyzések a Contra Florentiam római kori kikötőről
42 KŐHEGYI MIHÁLY — NOVOTNY IVÁN 700 méter 'hosszan elnyúló, észak felé keskenyedő fennsíkról van szó. Az átlagosain 800—1000 méter széles kiemelkedés dél felé hirtelen 500 méterre beszűkül és itt egy természetes horhos vam, A rómaiak kihasználva ezt, kelet-nyugati iránybain -mintegy 20 ím széles és 3—4 m mély árokkal elvágták a Várhegy legdélibb területét, mely itt még néhány méterrel .magasabb is (1. kép). A területet keletről a Duna határolta. A 15—25 m magas, függőleges löszfal a feljutást erről az oldalról lehetetlenné tette. A löszfal tetejét 60—80 fokos szögben a rómaiak rézsűsre lefaragták, a terepet elegyengették. A Várhegytől délre van egy kisebb magaslat, melyet közvetlenül a Dunap arten keskeny földsáv köt öszsze a Várheggyel. A lankás földsávról mintegy 3 m széles, máig is látható, út visz fel a Várhegyre (2. kép). Közvetlenül mellette már a meredek löszpart következik. A Várhegy tetejéről 7—8 kilométeres körzetben szinte mindem megfigyelhető. A Duna itt, éppen a nyugati löszfal miatt, 400—450 méterre összeszűkül. Lefelé, Bár falu irányában, a régi Alsószállásokig, de még a Bár y és Öregszállásokig íis ellátni. Contra-Flcrentiiam romjai a Várhegy déli harmadával szemben vannak s a Duna közepéből már jól láthatóak. Mócsy a partot itt einyhón befelé ívelőmek tűnteti fel (3. kép). A part jelenleg a Dunával párhuzamos, betüremikedése nincs. A iramok az 'elmúlt tíz év alatt megfogyatkoztak, a meglévőek állaga erősen romlott. Nem található már meg az a feet tömb, mely a két saroktorony között helyezkedett el. Az északi torony, melyet még 1957-ben jól nyomom lehetett követni, a magam 1960-as kiszállásainál már töredezett volt s jelenleg mindössze egy falmaradvány található csak belőle, ea is erősen málladozik. A tömbről merni állapítható rneg, hogy ez aiz északi torony déli vagy északi fala volt-e, de kétségtelen, hogy jelenleg nem eredeti helyén áll, hanem oldalán fekszik (4. kép). Móesy a (déli torony déli falát az északi 5. kép. A kikötő déli tornyának déli falta. torony északi falától 54,50 m-re találta. Jelenleg a déli torony déli Ifalától az északi falcsonk északi végéig 46.00 m a távolság. Ez annyit jelent, hogy a jelenleg imég megtalálható faltöredék az északi torony déli fala volt, melyet a Duna lassan alámosott, majd északra elfekteti. Az északi és nyugati fal, mely 1957-bem még aránylag jó állapotban volt, teljesen megsemmisült. Sokkal jobb állapotban volt, és van jelenleg is, a déli torony. A nyugati oldalát ugyan alámosta a Duna s itt a DNY-i sarka le is szakadt, belecsúszott a vízbe (5. kép), de az egész tömb (6. lkép), valamint az északról hozzácsatlakozó fal jól kivehető. Jelenleg már nem csak a DNY-i sarok, hanem az ÉK-i is elválott egymástól (7. kép), s az É-i fal rohamosan csúszik a Dunába (8. kép). Felmérésünk a pillanatnyi .állapotot híven rögzítette. (9. kép.) •Miután a víz az alapokig elmosta a falak mellől a homokot, mód nyílott arra, hogy az építkezés technikáját aprólékosan megfigyeljük. Az alapfalakon ugyanis mintegy 80—100 cam magasságig vízszintesen futó rőzseköteg-lenyomafck figyelhetők meg. Függőleges irányban, pedig 7— 11 cm vastag (döntő többségben 8—10 cm vastag) cölöplenyomatok észlelhetők. Ez utóbbiak a déli torony K-i falán kívül és déli falán belül egyaránt megtalálhatók. Az északi torony tanulságait is figyelembe véve a következőképpen képzelhető el az építkezés: megásták a 6,4 m oldalfalú négyzetes torony alapfalait mintegy 150— 170 közötti mélységig. (A terep ebben az időben egyenletesen vízszintes lehetett, nem lejtett NY felé. A mai állapot a Duma alámicsáisámak következménye.) A homokos, laza alapárkok oldalfala azonban beomlott volna. Ennek elkerülésére az árkoit rézsűsen ásták. Felül mintegy 180—190 cm szélességben kezdték, azután fokozatosan beszűkítették s az utolsó 60—70 <om-em már majdnem függőlegesein haladtak lefelé. (Feltételezhető, hogy az omlás elkerülése végett locsolták 4. kép. A kikötő északi tornyának maradványa.