Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Helytörténet - Solymos, Ede: Adatok a pécsi és mohácsi halászcéh történetéhez

A PÉCSI ÉS MOHÁCSI HALÁSZCÉH 187 felszabadítható. Előfordul az is, hogy kifogások merülnek fel: »Ehanan József 15 é. r. k. halász­inas négy évét atyjánál Ehman Antal halász­mesternél betölté, a vasárnapi iskolába tett mu­lasztásait, egy évet büntetésképpen tovább tölt­vén helyre hozá . . .« 1870. Mersitz Ferenc halászdnas »az ismétlő iskolát nem a legrendesebben látogatta ugyan, de azéirt írni, olvasná s számolni tud . . .« 1880. Marenics József 17 éves halász inas »tanulási négy évet Ráskagiity Zsiga halász -mesternél betölté, ezen idő alatt a vasárnapi ipartanodába hanyagul járt, jó viselete mellett a vallás-, írás-, olvasás- és számolásban igen (kevés előmenetelt tett. Láng Sándor tanító Ily Bizonyítvány mellett felszaba­dítani nem lelhetne, azonban tekintve egy árva gyermek sorsát, nehogy még egy évig kénytéle­nítessék gazdájának lova lenni, könyörületesség­bői hozzá járulok, hogy a fiú felszabadíttáthas­sék. Kóboir Anitái prépost.« 1868. A szegődési jegyzőkönyv 7 különálló félíves és egy szétszaíkadóban levő egész íves papírból áll. 1871. Júl. 2-án kezdődik és 1911 29/6 dá­tummal fejeződik be. Az inas szegődés és sza­badulás tényeit rögzíti, néhány esetben, 1876-ig, a járandóságokat is felsorolja. Ügy látszik, ez megegyezés tárgya lehetett, mert a többnyire 3 évre kötött szerződésben a mester egyszer »ad mindenféle 'külső öltözéket és két pár fehér ru­hát, felszabadulásikor pedig szintén a szükséges öltözéket és egyéb költséget«, máskor mindezt adja, de a fehér ruha megvarratását és mosását nem vállalja, a hairtmadák osák a külső ruhát és félig a szabaduló íruhát, a negyedig csak téli csiz­mát hajlandó adni inasának. 1883-tól már nyom­tatott űrlapon állítják ki a szerződést, amit a szolgabíró mlint elsőfokú iparhatóság is látta­moz. A fenti iratokban előforduló nevek és évszá­mok alapján igyekeztünk összeállítani a céh, majd ipartársiulat létszámát. A lista nyilván nem teljes (egy jelentés szerint pl. 1877-ben 39 tagból áll a társulat), hisz csak azok szerepelnek, akik inast szerződtettek, vagy azt mint tanúk aláírták, de talán így is kapunk hozzávetőleges képet a céh nagyságáról, a létszám hullámzásáról: Év mester inas, ebből sza 1861 1 1 __ 1865 10 5 1 1868 9 8 1 1869 13 10 3 1870 18 10 4 1871 17 10 3 1872 15 8 3 1873 17 6 3 1874 20 6 2 1875 21 7 -,— Év mester inas, ebből SZÍ 1876 18 12 2 1877 21 26 3 1878 17 23 2 1879 17 23 5 1880 18 21 12 1881 13 9 1 1882 13 14 3 1883 12 14 5 1884 11 9 6 1885 11 5 —. 1886 11 6 2 1887 11 6 2 1888 12 6 3 1889 12 9 1 1890 14 10 — 1891 15 12 8 1892 13 5 3 1893 13 7 1 1894 14 10 3 1895 13 7 2 1896 13 8 2 1897 13 12 3 1898 12 11 1 1899 . 11 10 4 1900 8 9 3 1901 7 7 3 1904 7 5 3 1905 7 5 1 1907 6 4 1 1908 6 5 2 1909 4 3 1 1910 4 3 1 1911 3 4 1 1914 1 1 1 A kimutatásban feltűnő, hogy az 1870-es évek­ben az inasok szánna különösen magas. Ez nyil­ván valamiféle ^kionjiumktuirára« utal, amit ta­lán az új szervezeti forma, az ipartársulat, a ré­gi kötöttségek fellazulása magyarázhat. A fenti adatok névszerinti csoportosításálból azt is megtudjuk, hogy 1861—1914 között összesen 49 halászmester, 118 inas neve szerepel. Az ina­sok közül azonban csak tízzel találkozunk ké­sőbb, mint mesterrel. Több olyan inas van, aki­nek csak szegődéséről tudunk, de a felszabadu­lok közt nem szerepel. Lehet, hogy szabadulá­sukra valamilyen aknái fogva «nem került sor, vagy pedig bejegyzése maradt el. A legények számáról, sorsáról nincsenek adataink. Kétség­telen azonban, hogy hosszú időnek kellett eltel­nie, mire az iíf jú mester maga is inast fogadha­tott. Az a tíz mester, akinek szabadulási idejét ismerjük, attól számított 10—20 év múlva sze­gődteti az első inast. Csak egyetlen egy van, aki már hét év múlva mesteriként jelentkezik, de az az egy — Kisztner Miklós — apjától — Fe­renctől — veszi ált az üzletet.

Next

/
Thumbnails
Contents