Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Helytörténet - Solymos, Ede: Adatok a pécsi és mohácsi halászcéh történetéhez

A PÉCSI ÉS MOHÁCSI HALÁSZCÉH 185 A nagyon szűkszavúan és rendszertelenül vezetett céhkönyvből a tagok életére és tevékenységére vonatkozóan alig tudunk meg valamit. Felmeirül ismételten a kérdés, hol halászhattak a pécsi halászok? Véleményünk szerint sehol, hanem kereskedtek. A feljegyzésiek között egyetlen szó utalásit sem találunk bérletre, halászati viszony óikra, szerszámokra. A pécsi halászok egyetlen inast, legényt nem szegődtetnék, nem szabadítanak, kivéve az említett vidékieket. Saját fiaikait is egyszerűen mesterinek veszik be, de egy szót sem szálnak sziegődésiről szabadulásról,- vándorlásról, mint a vidékieknél. Nagyhalászat megfelelő számú segédszemélyzet nélkül a céhes világban elképzelhetetlen. Az sem valószínű, hogy a mesterek társultaik volna, a hálóhúzásira. Az intenzív kereskedésre utal a »Kocsipénz nyiilvánltairtási könyv«. 1832. aug. 19-én »az egész Érdemes Czéh azt végette egy akaratai hogy ezután minden czéhbeli tag ha Halatt vagy ide a városiba, vagy máshová árulni visz minden kotsitul 30 xkat v. о a Czé Ládába befizetni okvetlenül köteles lészen .. .« A pénz beszedést Ka'tits Mátyásra bízták, aki ezért helti 30 kraijicár jutalmat kap. i(Ez a nehezen olvasható bejegyzés az alapja Kopasz Gábor fentebb már idézett téves következtetésének, hogy a halászok kötelessége volt a halottszállítás.) A határozat után kocsiipénz nyilvántartást fektették fel, és 1832, 1833, 1834, 1835, 1836-ban rendszeresen, 1837—39-foen hiányosan vezették. Ennek aliapján az 1832 második félév és az azt követő négy esztendő teljes forgalmát ismerjük naponként és személy énként. Év I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. ossz. 1832 28 49 56 43 19 195 kocsi 1833 21 20 48 37 64 57 33 27 18 32 56 53 466 „ 1834 14 26 56 50 75 63 51 61 49 65 50 41 601 „ 1835 17 35 33 34 65 37 51 31 29 33 8 16 389 „ 1836 24 15 47 41 49 45 36 23 12 57 33 27 409 „ 1837 40 11 20 21 27 30 68 48 40 305 „ 1838 18 20 36 29 36 70 67 276 „ A négy teljes esztendő adatai azt mutatják, hogy a hal felhozatalban május hónap vezet, őszszel pedig október. Ez elsősorban a halászati lehetőségekkel magyarázíható. Természetes vizeinkben manapság is erre az időre esnék a legjobb fogások. A halpiac napja a szerda és a péntek volt, elvétve más napokon is árusítottak, de a legnagyobb forgalmat pénteki napokon bonyolították le. Hogy mit jelenthetett súlyban egyegy kocsi hal, airra adatot nem találtunk, de más adatok alapján 10 q-t vehetünk koicsinként. A fenti halmennyiségből az egyes mesterek az alábbiak szeriint oszlottak meg: 1832 1833 1834 1835 1836 Katits István id. 12 24 37 25 4 Katits István if. 3 4 20 10 4 Katits Márton id. 11 46 49 23 12 Katits Márton if. 11 29 34 23 4 Katits Mátyás 5 — — 4 — Katits György 8 14 22 13 4 Papp József 13 24 39 33 15 Makaritis András 14 27 39 23 6 Zlátkiits Ignác 6 18 23 18 4 Schain József 13 34 48 45 16 Schain István 14 25 23 16 5 В emits Ignác 13 29 35 21 6 Zidarits Ignác 9 28 39 20 8 Ischkuim Jakab 15 31 41 30 9 Ivanovits István 6 10 20 5 — Márkus Pál 14 31 34 21 7 Halász Ignác 14 35 37 8 — Jozipovits Mihály 7 20 25 12 5 Joziipovite István 1 1 — — — Járányi András 5 4 17 5 2 Katanovits György 3 — — — — Döbszay István 1 — 1 — — Vitéz Ferenc — 26 24 36 16 A bejegyzések felületessége imiatt a későbbi évekre vonatkozóan nem lehet megállapítaná, hogy ki mennyi halat árusított. Több esetben megemlékeznek vizaárusításiról is. 1832 nov. 2-ám Katanovits György, 1834. akt. 31-én Dcibszay István, 1835. ofct. 9-én Papp József, 23-án Zidarits Ignác hozott vizát a pécsi piacra. Mind a négy eset az őszi hónapokra esik, s ez érthető is, hisz a vizavonulás tavasszal és ősszel volt.

1 Néhány esetben megemlítik, hogy egyik-másik meslter házánál, vagy keddi napon »vásár hellen« árult. Zlátkits Ignác 1835. máj. 22-én Szigetvárra vitt •halat. Néhány bejegyzés megerősíti azt a nézetünket, hogy a pécsi halászok tulajdonképpen haülkeireskedők voltaik, de úgy látszik elég kis tőkével rendelkezhettek. Több esetiben adósok maradtak a 30 x kocsipónzzel, minit pl. Dobszay a már említett vizánál, vagy Márkus Pál, aki egyik pénteki napon árult, de másnap »újra. vett vidékitől« és a kocsápénzzel adós maradt a céhnek. Két ízben, 18374эеп és ЗвчЬап 8 ill. 6 f-töt vesznek ki a céhládából »halér«. Megtudjuk azt is, hogy 1838. nov. 16-án a céhládában 454 forint volt. A kocsipénzeikből fizették a különféle kiadásiakat, így 1833 májusában 8 f 60 x-t viasz gyertyára »Katanavics Györgynek az meg Holtnak az számaira-«. 18344>en 2 forintot adnak gyertyára, mikor Mákairiity András hitvese halt meg. Schain István halálaikor 1836ban 3 forintot adtak ki. Ezzel szemben 1840-ben